ráment az ideg

meg a halálfélelem a gyomromra. reggel óta baromi szarul vagyok, fosok, mint a gép, egy merő görcs mindenem.
tegnap 5 körül értem haza. az úton végig a Closer-t hallgattam és körülbelül olyan pofát vágtam, mintha éppen most kérte volna meg a kezem a Bőgős. pedig nem. még csak az iwiwes levelet sem olvasta. bár azóta beszéltünk telefonon... :)
szóval 5-re hazaértem, végigugrándozva és énekelve az utcát, majd fél 6-kor ledőltem aludni. este 8-kor megébredtem. úgy hiányzott a Bőgős, hogy nem bírtam tovább, felhívtam. lesz, ami lesz alapon... felvette és 40 azaz negyven percet beszéltünk. (picsába a 16.000,- Ft-os telefonszámlával!!!) ez világrekord, mert eddig talán 10 perc volt a maximum. :)
szóval beszéltünk. nem keveset. először éreztem a hangján, hogy "na, mit akarsz bazeg? miért hívtál?" de aztán felengedett. poénkodtunk, meg mindenféléről fecsegtünk. nem felejtette el a műtétet, magától mondta, hogy tudja, csütörtökön lesz. ez jólesett. említettem neki, hogy jó lett volna egy kicsivel több törődés, mert elég feszült voltam a napokban, de megértem, hogy most belemászott a gyakorlásba, meg már túl is vagyok a hisztin nagyjából.meg azt is kértem tőle, hogy ha már eszébe jutok (mert állítása szerint gondol rám), akkor ugyan dobjon már egy sms-t, vagy csörögjön rám, hogy én is tudjak róla. hogy jó érzéseim legyenek, hogy érezzem a törődést. erre persze mit mond? hogy a telepátia segítségével igazán tudhatnám. muhaha. na, mindegy. :)
talán vasárnap találkozunk is. tehát feltehetőleg nem látogat meg a kórházban. egyáltalán nem is ajánlotta fel, hogy akkor elkísér, ahogy megbeszéltük és velem lesz. szóval hétvégéig nem látom. mindentől függetlenül azért jó érzéssel tettem le a telefont, és szerintem ő is.
egyből hívtam a Tesómat, akivel 1 órán keresztül sikerült elemeznünk a történéseket. majd belémrakta a gondolatot, hogy igazából a Kostól kapom meg mindazt, amire valójában szükségem van, és nem a Bőgőstől. úgyhogy egyáltalán nem érti, hogy miért ragaszkodom a Bőgőshöz, miért nem hagyom a francba és fűzöm szorosabbra a dolgot a Kossal. ezen persze én is agyalni kezdtem.
valójában nagyon-nagyon jól érzem magam a Kossal. az együtt eltöltött hétvége, meg az azóta történt dolgok, együttalvások, meg minden ezt bizonyítja. lelkileg, érzelmileg is eléggé közel áll hozzám. csak ő most egyáltalán nem alkalmas komoly kapcsolatra. hiszen most lett vége az előzőnek, ami 11 évig tartott. ő most éli világát. csajozik ezerrel, kb. minden nőt meg akar dugni (és meg is dug) aki tud biciklizni, aki nem, meg aki most tanul, azt is... nekem meg nem hiányzik, hogy hűtlenkedjen. arra nincs szükségem, hogy ezen parázzak nap, mint nap. de tény, hogy törődik velem, hogy jó vele lenni, hogy minden kérésem teljesíti egy szempillantás alatt... áhhh... nem tudom... valahogy mégsem vonzódom hozzá annyira.
de most a Bőgősbe se vagyok szerelmes. valahogy elmúlt. ha valakihez közel állok, az inkább a Kos, mint a Bőgős. és ez nem véletlen, hiszen az előbbi törődik velem, az utóbbi meg nem. és lehet, hogy hosszú távon jobb döntés lenne a Koshoz ragaszkodni... áhhh... azért vannak neki is olyan dolgai, amik halálba idegesítenek. viszont az tetszik, hogy valamiért felnéz rám, hogy azt mondja, mióta ismer, sokat tanult tőlem, sokat változott, sokat köszönhet nekem.
hajjaj... nem olyan egyszerű ez az egész... az mondjuk tény, hogy ha a Kos nem lenne, akkor már beújítottam volna valaki mást, valakit, aki szórakoztat, mikor a Bőgős nincs. de hát ez is milyen gáz... tulajdonképpen mindig legyen a Bőgős, ha már együttjárunk, nem???
az, hogy össze kéne gyúrni a két embert, pontosan mutatja, hogy mi az amit megkapok az egyiktől, és mi az, amit a másiktól. (jut eszembe, a Kos az ágyban is hihetetlenül önzetlen és gyengéd, amire a Bőgős eddig még sosem volt képes... ehhh... ezen most újra gondolkodnom kell asszem...) az a durva, hogy most leginkább a Bőgőstől nem kapok semmit. én adok, adok, egyre csak adok, de cserébe csak néhány, 2-3 hetente átmulatott/átdorbézolt éjszakát kapok/kaptam. najó, meg azt a tekintetet, meg azt a bújást, ölelést... de azt is utoljára január végén... hűha... ezek után valaki még gondolkodna rajtam kívül, hogy ki felé lépjek??? nyilván nem... :(
legbelül viszont nekem valami miatt mégis a Bőgős kell. nem is biztos, hogy el tudom magyarázni, hogy miért. de így van. úgyhogy vállalok is ezután minden szenvedést, ameddig így érzem. vagyis ameddig nem vagyok hajlandó lekattanni róla.
fennáll egyébként a veszély, hogy ha ez így folytatódik, akkor rá fogok csavarodni a Kosra mégis... fura, mert ez a Closer c. szám is inkább a Kossal kapcsolatos emlékeimet erősíti fel, inkább a vele kapcsolatos boldogságos események jönnek elő, és inkább rá gondolok ilyenkor, mint a Bőgősre.
dzsízász!!! már több bekezdés óta erről a dilemmáról írok... mi történt??? lehet, hogy tényleg elbizonytalanodtam?? de most kezdjek nyomulni a Kosra??? de ő egyértelműen nem akar semmit. se tőlem, se mástól. mondja, hogy szeret, meg imád, de ennyi. persze, lehet, hogy ez nála több mégis, csak nem meri, nem akarja mondani, hiszen nekem van a Bőgős. talán ma este elbeszélgetek vele erről.
amúgy a Bőgősnek említettem, hogy hétfőn, meg múlt csütörtökön is a Kosnál aludtam. "cimbisrác" jelzővel illetve a Kost. ezen mondjuk elgondolkodhatna. és azt is mondtam, hogy hiányzik a szex. ebből viszont levághatja, hogy nem keféltem félre. megjegyzem, mindkétszer csak a hulladékságunkon múlott, semmi máson. ha reggel nem kellett volna jönnöm dolgozni, tutira megtörténik.
reggel a buszon azon agyaltam, hogy munka után el kellene ugornom a Bőgőshöz, elbúcsúzni tőle. (mert mi van, ha soha többé nem látjuk egymást???) meg kicsit meglepni. meglátogatni a "ha a hegy nem megy Mohamedhez..." szellemében. nem tudom, hogy jó ötlet-e. jó lett volna kicsit megölelgetni még, a nagy nap előtt... persze az egészben az a legborzasztóbb, hogy neki nincs ilyen igénye. hogy tegnap este sem jutott eszébe, hogy esetleg ma 5 percre fussunk össze. (a Kos meg miért ilyen??? annak miért fontos 5-10 perc is velem??? jaaaaajjjj... :S) de szerintem nem megyek el hozzá. már le is beszéltem magam erről.
ha netán meghalnék, aki közli vele a hírt, majd veregesse hátba azzal a kísérőszöveggel: "ugye-ugye??? nem töltöttél vele elég időt, az utolsó perceiben sem voltál mellette, pedig nagyon fontos voltál neki. mikorra fogod tudni ezt feldolgozni???" áhhh... műbalhé már ez is... fejezzem már be!!! :S
nagyon durva, de ma a buszon (ez a piros 7-es elég brutális dolgokat hoz ki belőlem) már az is átfutott az agyamon, hogy a műtét után felhivatom valakivel, aki azt mondja neki, hogy meghaltam. hogy nem éltem túl a műtétet. annyira kíváncsi lennék, mit lép erre... jó, persze, tudom, az ilyennel nem szabad viccelni. na, mindegy, már el is felejtettem. :)
hazamegyek ma valamikor (valószínűleg tovább kell dolgoznom, mint terveztem), nagyjából kiganyézok, rendbekapom magam, összerakom a cuccom, aztán meg nem tudom mi lesz. a Kamrában elvileg játszó srácok nem jeleztek vissza, hogy akkor tényleg. viszont a Gödörben meg Dresch lesz. amúgy meg már nincs is kedvem menni sehova. a Kos majd feljön aztán elücsörgünk a kanapén. úgyse ihatok, cigizhetek már este, a Gödörben/Kamrában meg igen nehéz ezt megállni. :)
megint ki lesz velem??? a Kos... áhhh... najó. ez már tényleg durva. :S
végrendeletet nem írok mégsem. vagy igen? najó, röviden:
- lakás (minden bútorral, berendezéssel), macska: Berta
- sminkcuccok, ékszerek, táskák, laptopom: Banya
- könyveim: Panni
- zenéim: Kos
- filmjeim: Béta
- halak, akváriumok: Kos
- plüsscuccok, játékok: Vikiék kisfia, Valti
- ruháim: égessétek el!!!
- tankönyveim, szakirodalmak: Béta
- a Madonna koncertre szóló jegyem: Banya (add el a koncert napján és bulizd el az árát!!!)
hamvasztást kérek, a hamvaimat egy vázában adjátok oda a Bőgősnek. temetésemen a Quimby zenéljen, természetesen. búcsúztat Viczián Ottó, aki számtalan Ady verset mond majd el. (pl. Áldásadás a vonaton...)
hát kábé ennyi. boldog szerdát. :)