életem fő művének

tartom az alább beposztolt levelet. amit már el is küldtem iwiwen a Bőgősnek.
gyökeres változáson mentem át az elmúlt napban, az elmúlt éjszakán. megvilágosodtam és ennyi. ne is kérdezzétek... pedig nem ittam, nem szívtam, még csak nem is beszélgettem mélyrehatóan senkivel.
úgyhogy részemről lezártnak tekintem a történetet. szerintem emiatt a levél miatt büszke is lehetek magamra. én legalább is az vagyok. :)
az előzőt, a szánalmasan kapálózót nem küldöm el, de közre sem adom, egyelőre, mert elég gáz. már én is szégyenlem. :(
na, várom a hátbaveregetést, meg a gratulációt, meg mindent. :)
basszameg, boldog vagyok így. teljesen jól vagyok. egyáltalán nem akarok meghalni, sőt... élni akarok, pasizni, bulizni, gyereket szülni, meg ilyenek. ha egy Tubásnak, akkor annak. :) (még sehova sem haladtunk vele, nem ezért ez a nagy történés, egyszerűen csak átrágtam ezredszer is ezt az egészet)
amúgy meg azon röhögtem éjszaka, hogy kiállok a Zeneakadémia elé, vagy a Köztelek utcába, a Jazz-Népzene tanszak elé és ott fogom fogdosni lasszóval a pasikat. :) ott fogok álldogálni és várom, hogy jöjjön a szerelem... :)
áh, ez persze csak vicc, de ahogy mostanában alakulnak a dolgaim, kb. így néz ki a szitu. :)
TG-nek meg itt is boldog névnapot, várom az ajcsit ezerrel!!! ;) ja, meg koccolhatnánk is, vagy mifasz... utoljára mondom!!! ;)