amúgy ma vagyunk

(lennénk???) 5 hónaposak.
ahogy visszagondoltam az eddigi hófordulókra, nem sokat töltöttünk együtt. ez nem a mi műfajunk, hogy ünnepeljük a megismerkedésünket. vagyis az én műfajom lenne, de neki nem fekszik a dolog. nyilván neki nem ünnep. nekem még mindig az. hihetetlen, de én még mindig őt akarom. egy percig sem gondoltam szakításra. sem az elmúlt hétvégén, sem a múlt héten, semmikor. pedig TG már nyomná, hogy dobjam a faszba, de ez nem ilyen egyszerű...
én tényleg komolyan gondolom ezt a dolgot vele. és tudom, hogy ő is. csak most elszaladt a ló. vagy valami miatt ilyen szarul intézi a dolgait. mármint a "nőügyét". nem tudom. ezért kellene már beszélnem vele, végre, normálisan. hogy tisztázzunk dolgokat... de hogy mikor???? az talány...

még mindig nem válaszolt a bocsánatkérő sms-re. ez azért felbasz. hogy még ő duzzog. de hát duzzogjon, ha neki az jó. és az is felbasz, hogy ő nem kezdeményez találkozót. hogy nem mondja: "na, most akkor ráérek két órányira, beszéljük meg amit akartál..." de nem. csak kussol és nagy ívben kerül engem. fél valamitől?? mitől??? hogy szakítok vele??? azt máshogy is tudtára adhattam volna, ha ez lenne a tényállás. nem lenne túl intelligens dolog mondjuk a zongoráját vagy az erősítőjét meghirdetni iwiw üzenőfalon, de ha a szakítás mellett döntenék, megtenném. talán értene belőle...
de mégis miért kerül? miért nem képes jelentkezni? miért nem kíváncsi rám???
az lesz még a remek, ha szerdán ő is ott lesz a Kamrában. két dolog miatt:
- én a Kossal megyek. ez már eleve necces. nyilván azt hinné, hogy megcsalom/mással járok/befejezettnek tekintem a dolgot.
- a lakásomtól 3 saroknyira szórakozik és baszik szólni, hogy én is menjek. nyilván sunnyog, hiszen gyakorlás miatt hárítja a találkozásokat, aztán meg jól lebukik, mert én megjelenek.
úgyhogy mindenképpen mennem kell szerdán. egyrészt mert megígértem Áronéknak, hogy lemegyek, másrészt meg mert tudni akarom, hogy mennyire basz át, vagy szarik rám. hogy gyakorlásra hivatkozva ott részegeskedik aranyosan. na, akkor biztos pofánverem. vagy a Kossal kezdek smárolni és leszarom. :)

mitől félhet? hogy leordítom a fejét??? ezen gondolkodom... miért nem akar velem találkozni??? illetve... akar... mert tegnap ugyebár hiányolt a koncertjéről... ahhh... este már eszembe jutott számtalan válasz az sms-ére. azért ezzel a válasszal kicsit elbasztam. mert még csak esélyt sem adtam arra, hogy valami párbeszéd kialakuljon. hogy bármi is kiderüljön.

én csak abban bízok, hogy nem adja fel. hogy nem hagyja annyiban a kettőnk kapcsolatát. hogy fog még küzdeni értem. meg hogy értékeli, hogy most békén hagyom és nem nyavalygok. (úristen, másfél hete nem találkoztunk!!!!!!!! :S)
Béta szerint nem felejtette el, hogy csütörtökön műtenek. szerintem meg kurvára. de nem is akarok bízni abban, hogy nem felejtette el, mert inkább kellemesen akarok csalódni.
mindennek ellenére, akit csak lehet, odacsődítek. legalább összeismerkednek a barátaim jól. :) az is hasznos.

jah, Banya meg aktfotókat fog készíteni rólam, ha rendbejöttem. valami fotópályázatra, vagy nem is tudom már mire. naná, hogy egyből rábólintottam. :)