kedd, március 24, 2009

lehet hogy mégis

faszságot csináltam? nem kellett volna ezt a levelet megírni? illetve elküldeni?
de annyira jó érzés volt... én úgy lenyugodtam tőle... főleg, mikor elküldtem neki... nem tudom... fura érzés volt... picsába.
kicsit azért basz, hogy most mit gondolhat... igen, kicsit azért tényleg basz... ehhhh...
holnap le akartam menni a Kamrába, jam sessionre, de lehet, hogy nem volna jó ötlet máris összefutni vele... húdegáz...
főleg, hogy a Kossal akarok menni... ehhh... na, persze nem mintha bármi köze lenne hozzá, hogy kivel és hova... de jogosan értelmezné úgy, hogy most én neki akarom megmutatni, hogy egy pasival mentem és pont oda, hogy ő is lássa...
áhhh...
sokszor meggondolatlan, forrófejű és gyerekes vagyok...
én egyébként nem érzem megalázónak ezt a levelet. ha rommá könyörögtem volna magam, ahogy az előzőben szerepelt, akkor az gázabb lett volna.
így csak kiadtam a dühömet, a gondolataimat, az érzéseimet. ennyi. hát, szarul, az tény... de aminek ki kell jönnie, az jöjjön, nem???
hogy nem kellett volna neki elküldeni??? de hát meddig tartsam magamban amit gondolok???
ráadásul egy csomó mindenről már vasárnap délelőtt is beszéltem neki. a felét már akkor is elmondtam. önismétlés néhány rész... de felbaszódtam a sok kattogástól és le kellett írni. utána meg földöntúli boldogság töltött el. meg reggel is, munkába jövet, meg minden... én ezt nem értem...
nem vagyok egyszerű eset, az már biztos.
bocs, ha valakibe belegázoltam volna. elöntötte a szar az agyamat. pukkancs... ja. :) igazi oroszlán. :)
omfg.

ahhh... és kurvára nincs kedvem este ezzel a Tubással találkozni. de nem tudom a számát, még lemondani se tudom. fáradt vagyok, ráadásul a varratszedés után biztos nem leszek a legjobban... és érzem, hogy ez nem az az ember, akit keresek... najó, mindenkiben ezt érzem... mindegy. egy üveg borral akarok otthon feszkót levezetni...
max. egy órát kap ez az ember. egy perccel se többet. már most nem látok ki a fejemből, hát még este 8-kor... :S

1 megjegyzés:

  1. Én is irtam már hasonló levelet egy kapcsolat után, lezárásként. Pedig én szakítottam, meg sem voltam bántva, de maradtak bennem tüskék, és én megkönnyebültem, hogy kiírtam magamból, és el is küldtem. Én akkor megkönnyebbültem. De ez annyi ezer szálon függ, hogy tényleg, ki-hogy látja, mi a szitu....Szerintem ha magadnak jót tettél vele, hogy megírtad és elküldted, akkor csak magadnak számolj el vele. Más úgysem tud a fejeddel gondolkodni.
    Vell

    VálaszTörlés