aki kommentel. ja. vége van. el kell fogadni. nem kellek és kész. ennyi. eldobja magától élete nagy lehetőségét, mert még nem érett meg rá. ennyi.
nem megyek el egyik koncertjére sem. nem érdekel. nem akarok vele találkozni. ha fájni fog neki a saját döntése, akkor az anélkül is fájni fog, hogy a seggem riszálnám az orra előtt és játszanám a full happyt, közben meg belül szétzokognám a fejemet.
ha minden igaz, szombaton Dr.BI eljön velem Flash koncertre. jól bepálinkázunk, kitomboljuk magunkat aztán kész. kieresztjük a gőzt. oszt mindenki bekaphatja. nem érdekel. ő még nem is tudja, milyen műtétem volt, biztos jól meglepődik, ha meglát. :)
na, hát ennyi. így múlik el a világ dicsősége. már Tüsin keresztül se akarok megtudni semmit az egészről. egyáltalán nem akarok róla tudni semmit.
fura, mert csütörtökön, ahogy a Tesómnál ültem a net előtt, az iwiw legújabb, "forradalmi" adatgyűjtő fícsörét nézegetve (biztos az NBH rendelte meg), a "honnan ismerem" rész, ahol is van olyan opció, hogy "jártunk"... nos, a Bőgősnél nézegettem ezt, és már akkor eljátszottam a gondolattal, hogy bejelölöm ezt. hogy "jártunk". tehát múltidőben. pedig akkor még csak csütörtök délután volt.
nyilván megéreztem, hogy valami nem kóser. illetve nyilván bennem is megérett már a gondolat.
szerintem egyébként, mikor már kurvára nem tudja, hogy mi van velem, mikor már kurvára bassza, hogy nem jelentkezek, akkor fog keresni azzal az ürüggyel, hogy "kéne vissza a zongora, meg az ingek". kb. ebből fogom tudni, hogy ő meddig bírja a szitut.
de valahol, a lelke mélyén mégiscsak egy makacs, önfejű kos, aki soha nem fogja belátni, hogy tévedett, soha nem fogja azt mondani, hogy kezdjük újra. inkább lézeng tovább a világban.
én megértem, hogy a zene mindennél fontosabb, de nem tudom elképzelni, hogy valakinek nem fontos egy társ. legyen bármi is a munkája, pláne 32 évesen. főleg abban az esetben, ha megtalálta azt, akit 16 éve keresett. hogy lehet valaki ennyire éretlen, hogy ezt eldobja magától??? hát így. ahogy ő csinálja. hogy inkább szív, önállóskodik, szenved, megmutatja, hogy "ki, ha ő nem...". és végül majd jól magára marad. vagy sodródik egyik szar kapcsolatból a másikba.
de leginkább egy magányos harcosként látom magam előtt, aki kibaszott tehetséges és majd sok-sok év múlva nagyon sokat fog keresni és nagyon híres lesz, de nem lesz senkije. de persze a zene őt maradéktalanul boldoggá teszi. de azért azt a boldogságot, meg a sikert, meg az elismerést, meg a pénzt majd jó lenne megosztani valakivel. de nem lesz kivel... akkor majd talán... talán elgondolkodik, hogy hol is baszta el az egészet...
hogy hagyta elmenni azt a nőt, aki mindent benyelt volna. aki mindent megtett volna érte. aki az életénél jobban szerette. akivel meg lehetett volna osztani később a sikereket, a boldogságot, az elismerést. akivel lehetett volna normális szót váltani, aki testi, lelki, szellemi társa volt és maradt volna egész életére.
de ha nem kell, hát nem kell. ha nem kellek, hát nem kellek. itt a vége és kész.
persze, a napi rutinomban még benne van, hogy rá gondoljak, de való igaz, egyre ritkább lesz ez is. és ha nem azt kutatom állandóan, hogy hol játszik, kivel, mikor, merre, akkor még könnyebb lesz lekattanni róla.
csak találok már egy másik pasit hamarosan, aki feledteti... nem vagyok én elveszett csaj. :)
bárcsak ne hiányozna annyira. bárcsak ne pusztulnék bele, hogy becsukom a szemem, sőt be se kell csukni, látom magam előtt az arcát, a szemeit, a száját, a kezét, ahogy bőgőzik... imádnivaló édesdrágacsillag. mert az. nagyon szeretem. és történjen bármi, mindig is szeretni fogom. a szívem legszebb rekeszébe teszem el. örökre megőrzöm.
az viszont biztos, hogy aki a nyomába akar nálam lépni, annak nagyon-nagyon fel kell kötnie a gatyáját. az biztos. iszonyatosan magasra tette a mércét. ezt átugorni már szinte lehetetlenség. ezért is lesz nehéz megtalálni az utódját. mert mindenkit hozzá fogok mérni ezentúl. régen TG-hez, most meg már hozzá.
hát, emberek, bárki is kezdjen rám nyomulni, én nem irigylem, az biztos. egyrészt baromi vastag páncél van rajtam megint. másrészt meg az elvárásaimnak a Bőgős után megfelelni... hogy is mondjam... nem könnyű feladat... próbálkozni lehet, de nem ígérek semmit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése