szombaton este a BJC-ben játszik a Magyar Jazz Ünnepe rendezvénysorozat keretében. az ő zenekara este 9-kor kezd, de mondjuk egy másik bőgős srác már 6-kor zenél, akire szintén kíváncsi lennék. meg persze a többire is.
valamint hát aznap lesz a Flash koncert is, hogy a franc egye meg, ráadásul az is 9-kor kezdődik...
szóval azon gondolkodom, hogy menjek-e el 6-ra a BJC-be, aztán 9 előtt, mielőtt ők kezdenének, tüntetőleg felállok, otthagyom a francba az egészet, nehogy azt higgye, hogy miatta mentem és takarodjak el Flashre.
vagy hagyjam ki a Flasht (április 4-én a Kamrában nyomják, közelebb is lesz, meg mittomén), és üljem végig a koncertjüket, a legdögösebb mivoltomban, ráadásul mondjuk a Kos társaságában, majd lépjek le utána.
mit csináljak???
kurvára oda vagyok érte. tudom. csak az kell, aki bánt, aki szarul bánik velem. mint pl. 76-os. vele is meddig vesződtem. mennyi ideig nem tudtam lekattanni róla. áhhh... nem vagyok normális. pedig az éjjel már tudatosult bennem, valahogy megvilágosodtam, hogy ennek tényleg vége, bármit is csinálok, nem lesz köztünk már semmi.
ja, vagy ne menjek egyáltalán semmiféle koncertjére??? soha többé??? tűnjek el teljesen a szeme elől??? na, még ez az opció van.
lécci segítsetek okosan, jól dönteni...
de nekem Ő kell!!!!!!!!! nem kell senki más... és tényleg bármilyen áldozatra képes vagyok érte... amikor együtt voltunk, mindig olyan jó volt minden... akkor mindig boldog voltam. csak ezek a szünetelések borítottak meg. ami igazából januárban le lett kommunikálva, most meg nem. ennyi.
jajnekem. jajnekem. hiányzik. nagyon-nagyon... én soha nem fogok tudni senki mást szeretni. tudom. (jójó, majd ha jön valaki más, akkor majd emlékezzek ezekre a sorokra... a tököm televan ezzel...) nekem zenész kell. világéletemben az kellett. író, költő, zenész, színész, képzőművész... mindig értük rajongtam. hozzám ilyen ember való. nekem ez kell. ez a világ, ahol otthon érzem magam. szóval ebből nem engedek...
de hogy egy jazzbőgős... ráadásul... hát micsoda isteni ajándék ez? meg hogy milyen jól kijöttünk egymással??? humorban, intelligenciában partnerek voltunk. áhhh... én nem akarom elhinni, hogy ennek vége. hogy egy ilyen embert elveszítettem. hogy képes elhagyni. ilyen nincs. ezt a gyomrom nem veszi be.
totál ki vagyok borulva.
ráadásul benyögte a főnököm, hogy ma 6-ig kell bentmaradnom. hogyörülök. első munkanapon rögtön. alig bírok ülni, és akkor leshetek itt 6-ig. szuper. :(
ha tényleg vége, és tényleg le szeretnél róla kattanni, akkor semmiképp nem ajánlom, hogy koncertre menj. saját tapasztalat szerint (és ez kizárólag nálam működik, másnál lehet, h egyáltalán nem) a radikális elzárkózás a legjobb recept. fura, de mint egy súlyos betegségből lábadozás, olyan a dolog, sokáig tart, lassan jön az, amikor már nem gondolsz reggel az öntudatra ébredés első pillanatában rá, aztán elkezd halványulni az emlék, aztán visszatér hullámokban egészen realisztikusan, de előbb-utóbb mint a vízbe dobott kő keltette hullámok, elkezd elhalni.
VálaszTörléskurvaszar ez így.
sajnálom, bár ha így viselkedik és így áll hozzád, valószínűleg jobb, hogy nem szívta a véred tovább.
de egy mondat engem elgondolkodtatott: "író, költő, zenész, színész, képzőművész... mindig értük rajongtam" ez a rajongás. a felé irányuló rajongással nem sok ember tud mit kezdeni (szvsz aki tud, az akkora egomán faszkalap, hogy alig fér be az arcától az ajtón).
nekem az jött le, hogy ez a fickó nincs még készen (mint ember, jézusom de kibaszott nagy szavak ezek) és nem a te dolgod embert faragni belőle. lehet, h 2 év múlva, lehet, h 5 év múlva nő be a feje lágya, de lehet, h soha.
szar helyzet, hiába is próbálok itt okoskodni.
de ne önpusztíts. plíz.
hát de nem szeretnék róla lekattanni. :( vagy igen? magam sem tudom. igazából lehet, hogy a teljes eltűnéssel tudnám előhozni belőle, hogy érdeklődjön irántam, hogy hiányozzak neki. de nem is biztos, hogy akarok még vele... nem tudom...
VálaszTörlésazt akarom, hogy fájjon neki a hiányom. hogy szenvedjen. hogy tudja meg milyen élete nőjét elveszíteni.
de tény, hogy valószínűleg még tényleg nem kész ember. ezt eddig te láttad meg, te fogalmaztad meg a legjobban.
jaja, a rajongás. mikor leírtam, már tudtam, hogy ebből kötözködés lesz. :)
igazából, én szeretek mások fényében sütkérezni. én szeretem mutogatni, hogy "na, ő az én pasim, aki ott a színpadon, aki ezt a könyvet írta stb.". én ilyen vagyok. nekem ez kell. persze, ezek az emberek pont nem bírják a rajongást, de ezt meg nekem kellene belátni végre.
"de nekem Ő kell!!!!!!!!! nem kell senki más" egy kapcsolat sajnos már attól véget ér, ha az egyik nem akarja... a másik hiába akarja nagyon, az nem elég.
VálaszTörléssajnos most az a feladat hogy elfogadd ezt a döntést, tudom,nagyon nehéz, és együtt érzek :(