új éve ez a mostani. ilyen boldogan még nem kezdtem új évet, mint most. ráadásul jó korán ébren vagyok, mi??? na, ennek is megvan a maga története... :)
tegnap ugyebár semmi kedvem nem volt a szilveszterhez, meg semmihez. ebből az lett, hogy fél7 körül megtömtem a pipát és beleszippantottam. közben a TG-től kapott cd-t hallgattam. (Ablak-A-Dubra remixek) na, a cucc az két pillanat alatt beütött. a zenével együtt. mocskos pörgés következett. mélyenszántó gondolataim egy részét lejegyeztem gyorsan, így most meg tudom osztani a közzel. :)
1. valami nagyon jó zene ment, amikor arra gondoltam, hogy ezt a TG által bérelt BMW-ben ülve, Amszterdam közepén hallgatnám, persze TG társaságában, full betépve. ülni a kocsiban, felhúzott ablakoknál és bent üvöltene a zene. hogy a fejünk letépje.
2. még talán sose mondtam el, hogy milyen előnye van annak, hogy csak az egyik fülemre hallok. na, az előnye, hogy én még rá tudok tenni egy lapáttal a zenei élményre úgy, hogy mozgatom a fejem, így hol hangosabban, hol halkabban hallom a zenét.
3. eszembejutott, hogy míg én bulizok, megérkezik Bőgős, aki már a kapuban állva hallja, hogy valahonnan üvölt a tuctuc. arra gondol: "na, én itt egy percig se maradok, egész éjjel hallgathatom ezt a szar zenét. nade, lehet, hogy ez az őrület Mariontól jön..." :)
4. nem szeretem a durva ásványvizet. inkább a lágyat. a Visegrádi durva. a Szentkirályi selymes, lágy.
5. Bőgős mondta, hogy nyakkendőt köt estére, ja de nem tudja megkötni. na, majd Csilla megköti. erre eszembejutott, hogy mikor Banyával fotóztunk, akkor a kőleszbi sorozathoz elhozta az apukája egyetlen nyakkendőjét és könyörgött, vigyázzak, nehogy véletlenül széthúzzam, mert nem tudjuk újra megkötni. na, hát csak egy mozdulat volt persze és azonnal szétbontottam. :)
6. hú, a legbonyibb rész jön. Kos-Oroszlán-Nyilas hármas. mindhárom tűzjegy. de ugyebár Bőgős csak határesetileg Kos, mert csak pár órán múlott, hogy még Halaknak született. de hogy ez nem is biztos, hogy Halak, hiszen honnan tudhatjuk, hogy a Nap melyik órában lépett át a Kosba aznap, amikor született. lehet, hogy nagyon kevés választja el tőle.
és tulajdonképpen így, hogy picit Halak, picit Kos, egy gyengébb, felemás jegy az övé. míg én az Oroszlán középső, erős, meghatározó harmadában születtem, TG meg ugyanígy a Nyilasban. hogy nem is baj, ha hármunk közül van egy gyengébb tűz jegy is. hozzáteszem, Bőgős aszcendense Kos. :)
erről persze eszembejutott, hogy Kos=a Kos??? mármint, hogy amikor ezt a Kos-Oroszlán-Nyilas hármast átgondoltam, akkor nem a Kosra gondoltam? de nem... ő azért nem férne bele ebbe a hármasba. ő más...
hát kábé ilyesmiken járt az agyam. meg még sokmindenen. aztán 8 után megérkezett Bőgős. hozta a bőgőt is. nagyon csini volt, funny ing, funny nyakkendő... én meg persze addigra rommá téptem magam. nagyon durván. alig bírtam mozogni. :) ja, már egy fél üveg bor is bennem volt. szomjas voltam, nah. :) szóval kb. fél 9-re kikészültem mint a medvebőr. és ezt még tudtam fokozni. :)
ő is inni kezdett, hallgattuk a remixet, majd csinált egy cigit. abból ő is szívott kicsit. én meg sokat. jujujuuuuuuujjjjjj!!!! na, akkor lett igazán végem... azt hittem, kiég a mellkasomból a szívem. nagyon durva volt. komolyan az életemért küzdöttem. közben kezdett nekem híres bőgőst mutogatni, amit cd-n hozott, meg Wes Montgomery zenéket. majd nekiállt bőgőzni...
huhuuuuuuuuu... ez volt a vég. ahogy a kanapé mellett csomagolta ki a bőgőt, azon gondolkodtam, hogy most ha odanézek, akkor egyszercsak ott fog állni valaki egy bőgővel, az én nappalimban... és az a valaki az Ő... és hogy ez milyen... durva.... és akkor elkezdett játszani... lehalkítottam a zenét, ő meg játszott. nagyon sokáig, nagyon jól... zseniálisan... hihetetlen élmény volt. ahogy küzdöttem az életemért... közben meg ő zenélt... felejthetetlen élmény... egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ez velem történik, hogy ez a valóság. néha odapillantottam, hogy igen, tényleg ott van, majd vihogtam magamban, hogy hihetetlen a szitu.
aztán leült mellém a kanapéra. hallgattuk tovább az általa hozott zenéket. majd egyszercsak, hogy ő nyalni akar... mondom: "ezzel te nem fenyegetsz engem!!! :)"
levette rólam a nadrágot, bugyit és nekilátott... aztán, hogy megdug. mögém akart kerülni a kanapén, de végülis lelökött róla. najó, akkor ha már a földön térdelek, legyen úgy. nekilátott. egyszer kicsúszott a farka véletlenül, majd ezután az istennek se talált vissza. egyszerűen nem találta a lyukat. mintha benőtt volna. na, ezen úgy elkezdtem röhögni, hogy abba kellett hagyni az egészet. ültem a földön és vihogtam. erre mondta, hogy üljek már vissza a kanapéra mellé. visszakecmeregtem, de még mindig nevettem. aztán:
Bőgős: te, figyelj, én is szeretlek...
Én: tessék??? (nem hallottam rendesen, de tényleg, hogy mit mondott, mert annyira nem odavágott, nem is figyeltem rá, csak foszlányok jutottak el a fülembe)
Bőgős: én is szeretlek...
emlékeim szerint nem is tudtam erre mit mondani hirtelen, csak vigyorogtam, mint a tejbetök. merthogy igen. ez volt az a bizonyos pont és szitu, amikor bevallotta, hogy szerelmes belém. mikor végigkattogott az agyam mindenen gyorsan, akkor megkérdeztem "és akkor ez most ér???" (merthogy amikor részeg, vagy szív, akkor ugyebár az ember mond sokmindent. nyilván őszintébb is, de aztán meg jól letagadja, vagy arra fogja, hogy nem volt magánál)
Bőgős: igen, ér. mert kurvajól érzem magam veled. és ugyanolyan hülye köcsög vagy, mint én. és hazudtam, mikor azt mondtam, hogy nem tudok szerelmes lenni. mindegyik barátnőmbe szerelmes voltam. és most beléd is.
Én: és akkor most már hogyha azt mondom neked, hogy Szeretlek, akkor arra azt fogod válaszolni, hogy "én is"???
Bőgős: igen, nagy valószínűséggel...
hűha. na, ez a nemsemmi... innentől kezdve már csak vigyorogni tudtam. semmi más. könyörgött, hogy kaparjam össze magam, menjünk bulizni, de fizikai rosszullét fogott el. hányingerem volt, szédültem, szét akartam hullani atomjaimra. nem lettem volna képes felöltözni, kimenni az ajtón a hidegbe. de nagyon sokáig könyörgött, hogy menjek már, mert benne van a lábában a boogie. mondtam, menjen nyugodtan, engem nem zavar, csak engem hagyjon békén. láttam rajta, hogy szeretett volna velem is lenni, meg menni is, igazából a kettőt együtt szerette volna, de hát én haldokoltam. úgyhogy felöltözött és fél11 körül elindult. magamra hagyott. ami nem is volt baj. úgyis egyedül akart bulizni, úgyis zenélős házibuliba ment, ahol nem is biztos, hogy jól éreztem volna magam (nem játszom semmiféle hangszeren, bár a jammelés érdekelt volna...), na szóval nem is érdekes. egyedül maradtam. megígérte, hogy majd hív, meg majd visszajön.
kicsit még szenvedtem magamban, aztán bekapcsoltam a tévét. néztem a popdarálót. de leginkább csak lestem ki a fejemből. felfaltam mindent, amit találtam a lakásban. egy csomag popcorn, a hétfői maradék kifőtt tésztára nyomtam ketchupöt, meg ráreszeltem egy ujjnyi, maradék sajtot, mikróba be. TG által hozott belga csoki.
éjfélkor aztán saját magammal koccintottam kábé. de nem voltam szomorú. 32 év alatt nem volt olyan szilveszter, hogy valaki őszintén, szívből, igazándiból szerelmet valljon nekem és úgy kezdődjön az új évem, hogy tudom, akit szeretek, az viszontszeret. ezt átgondolva, tulajdonképpen, semmi bajom se volt. nem érdekelt, hogy egyedül vagyok, nem érdekelt, hogy a Bőgős hol bulizik és kivel. mert tudtam és tudom azóta is, hogy engem szeret. hogy szeret engem. és ez mindennél fontosabb.
ezzel a vallomásával viszont 98%-ra ugrott a fiú... már a héten megpendítette a 93-at, mert hétfőn este különlegesen jót szexeltünk. pont akkor mondtam el neki, hogy úgy érzem, nem kíván engem az ágyban, legalább is a testem nem minden részét, és hogy én ettől vagyok görcsös. na, erre jól rácáfolt hétfőn, úgyhogy a hiányzó 10%-ból (ebből 5% azért jár, ha szeret, 5% meg a fullos ágyjelenetért) lefaragott 3-at gyorsan. tegnap meg a szeretéssel hozzájött még 5. :) így már megelőzte TG-t, de igazából tényleg csak azzal, hogy szerelmes belém. ezt TG-ből úgyse fogom tudni és nem is akarom kicsikarni soha. de ez így van jól. ;)
fél 2-ig tévéztem, az HBO Comedy elkezdte vetíteni a kedvenc sorozatomat (Pusszantlak Drágám), az első résztől, 3-at meg is néztem egymás után, több nem ment. aztán eltakarodtam aludni.
fél szemmel a kaputelefont hallgattam (ez jó, mi???), hátha megérkezik a Férfi, aki szeret engem, de még nem futott be. biztos, hogy nagyon sokáig tolta a bulizást, zenélést, most meg alszik valahol. nem hiszem, hogy "hazament", hiszen mindkét szerelme (én is, meg a bőgő is) itt van, ebben a lakásban. úgyhogy biztosan nemsokára befut. :) valami házibuliban döglenek biztos, rakásra. :) jobb is szerintem, hogy nem asszisztáltam a teljes, hányásos lerészegedéséhez. így talán az emberi méltóságunkat meg tudtuk őrizni egymás előtt.
fél8 előtt ébredtem. picit álmos vagyok, de írhatnékom is volt, így inkább felkeltem. a durva az, hogy semmi, de semmi kaja nincs itthon, a cigim is fogyóban, pénzem alig, és persze bolt is csak héthatáron túl van nyitva. leginkább tej kellene, mert ölni tudnék egy kávéért...
nemsokára kezdődik az Újévi koncert Bécsből... azt már nagyon várom. :) a tegnapi spangli fele még megvan, szerintem én vasárnapig folyamatosan betépve leszek, az a biztos. :) újévi koncertet még úgyse néztem betépve. itt az ideje, nem???
az ágyban reggel arra gondoltam, hogy idén 33 éves leszek... meg arra, hogy úgy néz ki, megtaláltam életem párját... ezt az embert kerestem, és most itt van. és ő is szeret... hmmmm... mondom én, hogy minden idők legboldogabb újéve ez. :)
Hurrá! BÚÉKE!
VálaszTörlés