érzésem van, hogy itt vége. ma is belépett iwiwre. nem írt semmit. jó, ez még nem jelent semmit, ne legyek már ilyen picsoid, csak... kurvaszar kedvem van. gyomorgörcs. reggel majdnem hánytam az idegtől. még mindig rosszak az előérzeteim. mert azt súgják: VÉGE!!!!
nem fog vagy nem akar visszatalálni hozzám. új lapot akar kezdeni az életében és azon az új lapon én már nem szerepelek.
persze, remélem én is, hogy máshogy alakul, csak az esély zéró... :( nagyon meg vagyok zuhanva. ráadásul Béta is hívogat a saját nyomorával továbbra is. egyszerűen neki sem tudok mit mondani, mert a saját nyomorom is éppen eléggé lefoglal és tanácstalanná tesz, nemhogy még az övével is tudjak foglalkozni.
legszívesebben bőgnék. zokognék. de én magam sem tudom, hogy miért. mert hiszen reggel már tényleg a "leszarom" állapotban voltam. aztán most meg mégsem azt érzem. hullámzó az egész...
nem tudom. nem bírom tovább ezt az őrlődést. nem tudom, hogy meddig fogom bírni a várakozást. lehet, hogy elkap valami szar és megírom neki, hogy fejezzük be. legyek inkább én, aki kimondja, hogy legalább ne egészen vesztesként kerüljek ki a dologból.
de az is lehet, hogy úgy "tér vissza" hozzám, hogy jobban szeret majd, mint valaha... áhhh... ne legyek már ilyen naiv...
ma van a Tesóm szülinapja, át kellene menni hozzá este, átvinni az ajándékot, de egyszerűen nincs lelkierőm, hangulatom...
a munkahelyen egyébként mindenkivel úgy bánok, mint a pokróccal, messziről ordít rólam, hogy bajom van... ilyen, amikor az ember nem tudja otthonhagyni a magánéletét... remek. :S
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése