előző poszt, mert egyrészt a főnök itt ült a nyakamon, másrészt a munkát hanyagoltam miatta, harmadrészt TG cseszegetett, hogy részletes beszámolót akar... szóval igazából a lényeget, az érzéseimet nem is tudtam kifejteni.
meg a további terveimet...
szóval.
én továbbra sem keresem. nem. semmilyen formában. neki is megvan a számom, ha akar, majd hív, ír, akármi. szóval továbbra is húzom a pipákat a naptárba.
a hétvégén elmegyek a Kossal Kőszegre. na, ez talán durvának hangzik, de nem érdekel. elmegyek. megérdemlek ennyit. meg különben is vágyok rá, meg le van foglalva a szállás, meg Kőszeg, meg mittomén... szóval megyek. a Kosnak nem mondok semmit, hogy tegnap este mi történt, jó kis baráti hétvégét fogunk együtt tölteni, ami nyilván bővelkedni fog erotikában is. (a Bőgős azt mondta, nem érdekli, hogy kivel, csak ne tudjon róla... ebben a szellemben nyomom) de ezzel be is fejezem a Kossal való dolgokat. barátság marad, de semmi több.
persze, pár napja még mást mondtam... tudom. de hát legbelül mindig a Bőgősért voltam megveszve, a Kos csak egy pótlék. kedvelem őt, nagyon jól esett, hogy foglalkozott velem, hogy legyeskedett körülöttem, de ha őszinte akarok lenni, akkor igazából nem is kell gondolkodnom azon, hogy melyiküket válasszam.
nekem Bőgős az életem. ha még egyszer leszek olyan hülye, hogy férjhez megyek, akkor az csak ő lesz, senki más. nekem ő a végzetem, én meg az övé. ez most már egészen biztos.
az éjjel, ahogy hazaértem, beszéltem Bétával, majd dohányoztam, ültem a konyhapultnál és csak az járt a fejemben: "bazeg, szivecskét rajzolt a naptárába..."
azért bele kell gondolni... egy olyan ember, aki mondjuk a Tesóm szerint egy macsó, aki butaságnak tartja a szentimentalizmust, a romantikát, az képes egy szivecskét rajzolni a naptárába. nem beírja a nevem, vagy valami csillag, vagy mittomén. nem. bazeg, berajzol egy szivecskét. nem is kicsit. :) és még meg is mutatja... :)
meg még az járt a fejemben, hogy ez az ember tényleg szeret engem... hogy nem volt kamu semmi, amit akár részegen, akár máshogyan mondott. hogy basszus... van egy ember, egy férfi, akit imádok és aki viszontszeret... hogy nem hittem el, hogy ez megtörténik az életemben... jobban szeretem bárki másnál... annyira, de annyira... :) nagyon-nagyon.
iszonyatosan boldog vagyok. ma le nem szakadt a vigyor a pofámról. úgy jöttem be reggel dolgozni, hogy majdnem körbeszaladt a szám a fejemen, annyira vigyorogtam. és pörögtek előttem a tegnap este mozzanatai, fülemben a szavai... meg a szivecske... bazeg... ezt egy darabig nem tudom feldolgozni... :)
tegnapra persze én is egy nagy piros szivet raktam a naptáramba... ma meg behúzom a pipát megint, hogy nem keresem. csak hogy érezze a törődést. :)
Tesóm persze nyomta: "ugye én megmondtam..." hát ja. és Béta is ezt mondta, hogy ez lesz. (najó, a kezemet nem kérte meg...) úgyhogy buktam megint egy üveg pezsgőt, amit ma este fogunk elfogyasztani egy ordenáré IHB buli keretében. :)
pedig, hozzá kell tennem, amikor a koncerten ültünk, kurvára az volt bennem, hogy itt a vége. hogy ennyi. ő is olyan távolságtartó volt, meg szótlan, nem is próbálkozott, hozzámérni se, beszélgetni se, semmitse. aztán mikor kérdezte, hogy megiszunk-e valamit, meg a BOCI Travelt megláttuk... hát... akkor már oldódtunk mindketten... akkor már éreztem, hogy valami más a szitu. mármint pozitív... de hogy ennyire????
hű... a kapuban azért kurvanehéz volt, hogy ne smároljam le mint az állat... óbazeg... szenvedtem ezerrel. de megcsináltam. és most gecimód büszke vagyok magamra. kibaszottul. akkora Isten vagyok, mint az állat... ennyi. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése