pénteken munka után némi bevásárlás után hazafelé vettem az irányt. Béta vizsga után érkezett meg hozzám. úgy 5 körül. meg kellett beszélnünk a pasik terén a dolgainkat. ki volt borulva. Major 4 nap szünetet kért tőle, hogy átgondolja, akar-e lenni vele... jól kitárgyaltuk ezt. tartottam benne a lelket, ittunk, szívtunk, dumáltunk. egészen este 11-ig bírtam benne tartani a lendületet és vigasztaltam, amikor is Bőgőstől jött egy sms: "Szia! Holnap 14 óra után felmehetek hozzád?" úrjézus... a víz levert... ilyen smst... válaszom: "ööö... igen. mire készüljek?" erre ő: "majd holnap..."
na, itt aztán elkezdtem fenni a késeket, keresni a zsiletteket. éreztem, hogy vége... hogy szakítani jön. még ennyit megkíséreltem: "úgy érzem, hogy többé nem akarsz velem találkozni. vagy rosszul gondolom?" erre persze már nem jött válasz.
teljesen lefagytam. csak szívtam a cigiket egymás után és néztem magam elé. közben Béta kidőlt, elaludt, én meg csak meredtem magam elé tovább... 1 óra múlva elkúsztam aludni én is. hihetetlen, de szinte azonnal elnyomott az álom. már nem volt erőm agyalni.
reggel 8 körül viszont kipattant a szemem. már csak 6 óra volt hátra a találkozásig. remegtem az idegtől. nem tudtam gondolkodni. nem bírtam enni. csak cigiztem. több mint egy órát beszéltem a Tesómmal a kialakult helyzetről. nem nyugodtam meg túlságosan.
Béta hazament, én nekiálltam hajat festeni (rémes lett. megpróbáltam leirtani a feketét, de nem sikerült, úgyhogy jajjjj...), tusoltam, készülődtem.
Bőgős kedvenc sminkjét csináltam meg, felkaptam egy egész jó felsőt, leültem a kanapéra, Bartók Rádiót hallgattam, olvastam, dohányoztam és vártam.
kezem-lábam remegett az idegtől. szörnyű volt. 2-kor, mikor bemondták a pontos időt, majdnem meghaltam. mindjárt itt lesz... egyre jobban remegtem. hányingerem volt.
fél 3-kor érkezett meg. csak a szám sarkára adott puszit. itt tudtam, hogy vége... le sem vette a cipőt, csak leült. beszélgetni kezdtünk. és akkor benyögte:
szerinte kicsit nem kellene találkoznunk, mondjuk 1 hónapig, mert annyira intenzív volt ez a 3 hónap, mert annyira olyan vagyok mint ő, és hát elhanyagolta a gyakorlást. pedig ez neki nagyon fontos. és muszáj önzőnek lennie, de most ezt kell tennie. és nem tud velem foglalkozni így. és amíg összeszedi és utoléri magát, addig ne találkozzunk. de hogy ne is írjak, ne is hívjam, semmi.
megjegyzem, január 26-ra jegyünk van a MüPa-ba, amit karácsonyra kapott tőlem. az ugyebár az egy hónapon belül van. azt mondta: "hát, arra végülis elmehetünk..." hát fasza... ajándékba kapta...
aztán helyeskedtünk még, meg vihogtunk. kicsit hozzábújtam, de nagyon passzív volt és távolságtartó. egy ölelést, egy csókot nem tudtam belőle kicsikarni. rémes volt.
kb. másfél óra múlva mondta, hogy mennie kell haza, gyakorolni. próbáltam ölelgetni, de igazából nem viszonozta, inkább csak tűrte.
az utcán vissza sem nézett, pedig mindig fel szokott nézni az ablakra. most ez sem.
nem bőgtem. legalább is előtte nem. erős voltam. aztán egyből a Tesómat hívtam, neki már elbőgtem magam. áthívott magához, hogy ne üljek itthon egyedül, meg úgyis pizzát süt, legalább eszek belőle. átmentem, dumáltunk, ettem. megnéztük a Mamma Mia! dvd-t. nem rossz film, bár végig bőgtem, mert mindig a Bőgős jutott eszembe.
9 után jöttem haza. az utcán egyből bőgtem persze, de nem sokáig. itthon elszívtam a pénteki spangli másik felét. megittam a maradék bort, 3 vodka narancsot és megnéztem a Muriel esküvőjét, folytatva az ABBA vonalat. persze azon is bőgtem.
éfjél után csont részegen és beszívva mentem aludni. a másik garnitúra ágyneműt elraktam a picsába, az enyémet az ágy közepére húztam nagy dírrel-durral, morogtam, mint egy vénasszony, közben meg az összes plüssömet, a "gyerekeket", visszaköltöztettem az ágyba. csakazértis. :)
ma 11-kor keltem fel. olvastam egész délután. aztán spangli. MU-Chelsea meccs. remek volt!!! visítottam, üvöltöttem, mint az állat. leláztuk Terryéket 3:0-ra!!!!!!!!!!! wháááááááááá!!!!!! :) aztán tévézés, szokásos South Park nézés... majd alvás.
hogy mi van velem a tegnapi nap után? hogy vagyok??? kurvaszarul... tegnap majdnem felhívtam bőgve TG-t. aztán mégsem.
viszont a ma befejezett könyv két dolog miatt is hasznos volt. az egyik egy tipp. én is kiraktam egy naptárat a falra és minden nap után reggel, amikor meg tudtam állni, hogy semmilyen formában nem keresem Bőgőst (se email, se telefon, se sms, de mégcsak az iwiw üzenőfalon se adok életjelet magamról), berakok egy nagy pipát a naptárba. ide raktam a nappali és a konyha közé, szinte állandóan szem előtt van, és büszkeséggel tölt el, mert tegnapra már egy pipa benne van. :) és holnap reggel bekerül a következő. kurvanehéz volt tegnap is megállni, de megcsináltam. és ha ez kell, meg fogom csinálni egy hónapon keresztül. természetesen, ha ő jelentkezik és arra válaszolok, az nem ér. de én nem fogok kezdeményezni semmit. az biztos. ha ő kibírja, én is ki fogom bírni. naná!
az a fura, hogy kiderült, igazából csak velem nem találkozott a múlt héten. volt a Jelenben a haverokkal csütörtökön, szerdán meg másik haverjával találkozott... szóval csak engem került. persze, örülnöm kellene, hogy csak azt mondta, kicsit ne találkozzunk, és nem a kapcsolat végét jelentette be, de szerintem 1 hónap múlva fogja. vagy nem tudom.
addig persze nekem is lesz időm eldönteni, hogy mit akarok. hogy akarom-e vele tovább csinálni úgy, ahogy eddig, valószínűsítve, hogy majd megint csak heti 1-2 esténk lesz együtt, vagy sem, mert nekem az kevés.mindenesetre, 1 hónap múlva le kell ülnünk beszélni azokról a bizonyos dolgokról... amikről már eddig is akartam.
mert azt mondja, ő egy unalmas fickó, és látja, hogy nekem a pörgés kell, hogy mindig buliztunk, ha együtt voltunk, és adtam alá a lovat, mert olyan vagyok, mint ő. de hát könyörgöm, én egyszer sem könyörögtem, hogy igyuk hullára magunkat. ahhoz ő is kellett vastagon. de meg hogy én egyszer sem rángattam el a bőgője mellől. soha. sőt, én baszogattam, hogy menjen be órára, gyakoroljon, zongorázzon stb.
nekem sem hiányzik a minden esti szétcsapás. nagyon félreismert, ha így látja. és nekem egyáltalán nem unalmas attól, ha a szobában gyakorol, én meg olvasok. szeretem, ha itt van, ha egy légtérben vagyunk. bármit is csinál. de hát nem tud itt gyakorolni. most már rájöttem, hogy azért nem, mert tényleg elvonom a figyelmét. mert velem lehet dugni, amikor csak úgy gondolja, lehet velem pálinkázni, hajnalig filmeket nézni. mert ez nekem is jó. és akkor inkább leszarja a gyakorlást. de ha kell, kibaszom a tévét a gecibe és ennyi. nem lesz itthon pia, stb. még a cigiről is leszokom, hogy ő se szívja. bármit, igazából bármit megtennék amit kér, hogy itt legyen, hogy velem legyen... mert... mert... és ez a második dolog, ami miatt jó volt a ma befejezett könyv.
a végén egy elmélkedés van az egyik főszereplő lánytól, akinek 2 pasi között kell "választania". és azért dönt az egyik mellett, mert rájön, az előtt a fiú előtt olyan üres volt az élete, mint egy fehér papírlap.
és ugyanezt érzem én is a Bőgőssel kapcsolatban. egy csomó dologgal kiszínezte az életem, a napjaim, és ezért örökre hálás leszek neki, de ezeket a dolgokat nem akarom nélküle csinálni a későbbiekben, hanem mindent vele...
hogy mire gondolok??? nos, apróságok... pl. elkezdtem Bartók Rádiót hallgatni... amit fél éve azt sem tudtam, melyik frekvencián van. elkezdtem újra a jazz zenével foglalkozni, érdeklődni iránta, felvenni a fonalat, amit kb. 15 éve ejtettem el. újra eljutottam jazz koncertekre. életemben először vele voltam a Művészetek Palotájában. újra rámjött az olvashatnék. falom a könyveket, betűket és ezen a téren is szélesítette a látókörömet.
és ő hozta az életembe azt az érzést, ami mindig is hiányzott, amit mindig is elengedhetetlennek tartottam, ha álmaim pasijára gondoltam: művész, ráadásul zenész, és én rajonghatok érte, járhatok a koncertjeire, tisztelhetem, felnézhetek rá, segíthetem és társa lehetek a bohémságban. (bár most eldöntötte, március 20-ig, a szülinapjáig nem iszik alkoholt...) olyan társaságba, olyan emberek körébe kerülhettem be általa, ahova mindig is vágytam, ahol a legjobban érzem magam. (tegnap pl. azért zokogtam a legjobban, hogy ha mi már nem járunk együtt, akkor a Trióval, a haverjaival sem találkozhatok, akiket annyira, de annyira szeretek...)
őszintén szólva, tetszik nekem az az életvitel, amit ő képvisel. tetszik az élet, amit él. a próbákkal, a gyakorlással, a fellépésekkel együtt. igen, én egy zenésszel akarok élni. nem véletlenül voltam már pisis koromban is Thomas Andersbe, meg a Flipper Öcsibe szerelmes. nekem zenész kell. koncertezés, turnézás, csillogás vagy nehézség... ilyesmi.
és azt már nem is mondom, hogy a szex terén is újdonságokkal vagyok tele, amibe ő vitt bele, ráadásul olyan szintű feszültség, ciccergés van közöttünk, bárhol is vagyunk... rettentően élvezem, hogy azonnal kattan minden mozdulatomra, egy kacsintásra, egy kétértelmű kijelentésre... hogy alig érek hozzá és már áll a farka... és tulajdonképpen bárhol, bármikor képes megdugni... állandóan izzunk.... folyamatosan. és nekem erre is szükségem van.
elhatározásaim az elkövetkezendő 1 hónapra? nos, lefoglalom magam. de nem pasizással. se a Kossal, se Kéményseprővel, se senki mással nem akarok találkozni addig. csak TG-vel. de hát ő a legjobb Barátom. szóval semmi smárolás, semmi félrekúrás. sőt. pornót se nézek. legalább is nem azért, hogy. még ma este, utoljára. aztán az is elfelejtve. ha esetleg egy hónap múlva találkozunk, olyan kiéhezett akarok lenni, amilyen még soha. hogy már egy csókjától szinte rosszul legyek.
nos, igen. bizakodó vagyok. nyilván folytatni akarja a kettőnk dolgát, csak most tényleg elszaladt a ló. mindkettőnkkel. meg kell pihennünk. neki most a Bőgő a legfontosabb, amit teljesen megértek. neki ez a célja. ő ebből akar megélni. csinálnia kell. a legjobbnak kell lennie. nagyon boldoggá tenne, ha boldognak látnám, mert jól mennek a dolgai. és ha ehhez kell ez a szünet, meg a soraink átrendezése, akkor legyen. vállalom.
mondjuk, amilyen fosul váltunk el, azt gondolom, hogy megszokja, nem tartozik senki iránt felelősséggel, nem kell senkivel találkoznia "kötelezően", és majd inkább véget vet a kapcsolatunknak. de ez ellen szól, hogy igazából kurvajól érzi magát velem. hogy netán tényleg szerelmes is belém. és hát társas lény. ő is. mindig is volt barátnője. egyik kapcsolatból ment a másikba. talán pont mielőtt megismert engem, azelőtt nem volt fél évig senki. de egyébként mindig. meg hát imádja a szexet. és bennem aztán ezen a téren is igazán partnerre talált.
hmhm. nem tudom. sokminden szól ellene is, meg mellette is. mármint, hogy 1 hónap múlva én hajítsam-e ki esetleg... addig még azért sokminden történhet. pl. ha a MüPa koncertre nem akar eljönni. akkor elmegyek a Tesómmal, de megjegyzem, hogy gáz. mégiscsak ajándékba kapta... meg hát mit tudom én. nem tudom. az is lehet, hogy végleg vége lesz. mármint, hogy ő dönt így. nem tudok semmit.
mindenesetre élem az életem és nem foglalkozom vele. hiányzik. szeretem. de erős vagyok és megcsinálom ezt az egy hónapot. ez nem kérdés!!! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése