nem volt kellemes

napom tegnap. meg a mai se sokkal jobb, bár nem is rosszabb.
délután 2-kor hívtam Bőgőst, hogy látom-e esetleg, de nem vette fel a telefont. később próbáltam, aztán már ki se csöngött: "A hívott szám jelenleg nem elérhető. Kérjük, ismételje meg a hívást később..." mondta egy női hang. ó, remek. lemerült a mobilja nyilván. áh, biztos gyakorol, ha befejezte, majd tölteni kezdi és jelentkezik.
nos, ezután már  szinte óránként hívtam, egészen hajnali 1-ig, de semmi változás.
tudtam, hogy Mikivel és Gusztival (a két legjobb haverjával) tervezett ivást szombat estére, és csütörtökön, még a kocsmában említette is, hogy jelenjek meg én is, ismerjem meg végre Gusztit, akivel telefonon már beszéltem, és a hatalmas farkáról legenda kering... :)
a találkozás, együtt berúgás gondolata feldobott akkor, de szombatra már lecsillapodtam. ha hívott volna, én nem említettem volna a bulit, hogy akkor mehetek-e, illetve ha ő említi, hogy menjek, akkor se biztos, hogy csatlakozom. egyrészt, nem akartam a terhére lenni, ráakaszkodni, cikibe hozni a haverok előtt, hogy ők nem visznek csajt, Bőgős meg igen, hogy nehogy papucsnak gondolják... na, meg hagyni akartam, hogy részegen áradozzon rólam, hogy megtalálta élete szerelmét, stb.
de hát tegnap nem jelentkezett. egyáltalán nem. kicsit aggódtam miatta, már gyártottam az elméleteket, hogy mi történhetett (elhagyta a mobilját, elütötte a metró, mittomén). a metrós dolog azért is jutott eszembe, mert a Kontrollt néztem ugyebár. rémes volt. ráadásul közben elkezdtem egy újabb Marian Keyes könyvet olvasni, ami tök rejtélyes volt, meg haláleset, meg szerelem, meg minden... teljesen kész lettem.
csináltam egy cigit. biztos ami biztos. jól betéptem. néztem a tévét, olvastam, ilyesmi. hajnali 2-ig legalább. igazából annyira lekötött a könyv, hogy nem akartam lefeküdni előbb. egyszerűen fájt, ha nem olvashatok, annyira izgalmas volt. füvezés után, közben persze rámjött a zabálás. most új kedvenc kajám van: vajas abonett lekvárral vagy ajvárral. (az egyik ugye édes, a másik sós verzió... szokás szerint ezeket váltogattam). desszerként Milkacsoki, meg sósmogyoró, kesudió (a magvakat a csudaszuper kajához vettem, amit ma terveztem főzni, úgyhogy csak csínján ehettem belőlük). remek.
ma 10 körül ébredtem, vagymi. Bőgős megcsörgetése. még mindig nem elérhető. aztán küldtem egy sms-t: "Szia! Ma nagyon finomat fogok főzni! Szívesen látlak ebédre vagy vacsorára! Puszi! Boci"
és csodák csodája, megkapta az sms-t. kb. pont akkor kapcsolhatta be a telefont. válasz persze nem jött. nem akartam újra hívni, inkább vártam a reakciót. 2 után érkezett meg. mármint a reakció.
"Hali! Kibaszott szarul vagyok, nem megyek sehova. Rendbe kell raknom a gyomrom, torkom, idegrendszerem. csók"
halleluja. valszeg orbáncos módon berúgtak az éjjel. és remélem, hogy csak ennyi történt. mire is gondolok??? valami kócos zsidólányra... mire másra... hogy féltékeny vagyok-e? igen, egy kicsit igen. ámbátor, én tudom, hogy mit veszít velem... hogy mit veszít, ha engem elveszít... és biztos vagyok benne, hogy ezt ő is tudja. hiszen mondta is. csak ugye... alkoholos befolyásoltság+kócos zsidólány kombó... háttt... na, mindegy. azt hiszem nem akarom tudni. de szerintem (vagy csak ezzel nyugtatom magam) őrült buli volt a cimbikkel. ennyi és nem több.
nos, a következő választ küldtem a reakcióra: "Ejej. Ezek közül engem az "idegrendszer" aggaszt leginkább. Történt valami? Tudok segíteni? Odamenjek én?"
na, hát erre már nem jött újabb reakció. ha úgy lennénk, mint ahogy még nem vagyunk, egyszerűen fognám magam, felpakolnék egy doboz héjában főtt krumplit és elmennék hozzá. hogy egyen, hogy jobban legyen. megsimogatnám a homlokát, megölelgetném, aztán hazajönnék.
de mivel azonnal nem válaszolt erre, illetve azóta sem, ezért úgy gondolom, hogy egyedül akar lenni. ráadásul ugyebár Csillával lakik, aki nem tudom, mit szólna ahhoz, ha egyszercsak beállítanék. szóval többszörösen gáz.
úgyhogy ültem tovább a kanapén és olvastam. konkrétan 630 oldalt ettem meg... annyira jó volt a könyv, hogy a végén már megszállottként lapoztam, hogy "jaj, mi lesz, mi fog történni, tudni akarom!!!"... aztán meg mikor a végére értem, majdnem elbőgtem magam, hogy "nemáááááááárrrr!!! már vége????"... de hálistennek a Tesóm kölcsönadott még egy könyvet Marian Keyestől, úgyhogy most belecsapok abba.
Bőgősnek, ha végre előkerül, meg fogom mondani, hogy utálom, ha nem érem el. hogy aggódom ilyenkor és egyébként is gyűlölöm, ha nem tudok valakit elérni. nem érdekel, hogy mit csinál, de ha én beszélni akarok vele, akkor legyen elérhető. nem érdekel, ha lealjasodik, csak tudjak róla, hogy mi a szitu. isten ments, hogy csatlakozzam hozzájuk, szóval nyugodtan megmondhatja máskor, nem fogok duzzogni, csak tudjak róla, hogy mi van.
mert lássuk be, ez most már nem egy olyan kapcsolat, ami kötelezettségek nélküli... most már valamilyen szinten felelősséggel tartozunk egymásért. és ezt neki is éreznie kell. és értenie kell.
amúgy meg, tegnap a boltba menet gondolkodtam, hogy miért is szeretem őt... nos, azért, mert vele önmagam lehetek. mellette nem kell megjátszanom magam. hülye picsa és köcsög geci lehetek, röhöghetek féktelenül, öltözhetek ribancosan, ha akarok. ihatok, szívhatok és ha le akarom szopni egy kapualjban, akkor azt is megtehetem. mehetek koncertekre, bulizhatok, vele vagy nélküle, rajonghatok érte, felnézhetek rá... és ez jó. nagyon jó...
a Tesóm szerint a Bőgős hozzámvaló pasi. mert tud egy kicsit irányítani, terelgetni, amire nekem tulajdonképpen szükségem van. mert bár a sárkány-oroszlán erőt sugárzó énjével takarózom mindig, azért valahol csak rámfér egy erős férfikéz. aki tudja mit akar. és amit akar az jó. mindkettőnknek jó.
jut eszembe. most nem is olvasni fogok, hanem meccset nézek. Southampton-MU. FA kupa. végre... :)