a fiú barátaim

szerint, akik egybehangzóan állítják ugyanazt, Bőgős szakítani akar(t), csak nem bírta megmondani. ezért találta ki ezt a szünetelést.
hát... ez is benne volt a pakliban. mármint nálam is. de ha már két pasi is ezt mondja, el kell fogadnom... mert mi lett Bétával meg Majorral??? Major kért szünetet, aztán meg szakított Bétával. szóval több oldalról is jön a megerősítés ezügyben. hogy ez így lesz.
most már persze az a bajom, hogy akkor miért vár 1 hónapig? találkozzunk minél előbb és zárjuk le ezt az ügyet. mi a francnak várakoztat 1 hónapig? de ezért meg nem fogom megkeresni. nyilván.
na, meg nem is fogom megkönnyíteni a dolgát. most már dafke nem fogom én kimondani, hogy vége. csak azért se. küzdjön basszus. szedje össze magát, nézzen a szemembe és nyögje be ő. legyen már ennyire férfi...
mindenesetre én már most úgy kezelem, hogy vége. ha egy hónap múlva előkerül, addigra amúgy is kiöl belőlem mindent vele kapcsolatban, tehát akkor meg azért lenne/lesz vége, szóval akkor nem mindegy, hogy most vagy egy hónap múlva? részemről mostantól vége és kész.
TG persze azt mondta, ha mégis előkerül, akkor ne legyek vele engedékeny, és udvaroltassam, kapartassam ezerrel. igyekszem nem elgyengülni és így lesz.
kurvaszarul érzem magam... annyira átbaszottnak érzem magam... és csalódottnak... akkorát csalódtam ebben az emberben... rémes érzés... megint rámjött a lábremegés, gyomorgörcs... baromi szar.
rájönni, hogy minden szava hazugság volt. vagy hát nem kellett volna készpénznek vennem semmit... főleg azt nem, hogy szeret... tudom, tudom, nem volt józan... én naiv picsa, megint beszoptam a nagy büdös semmit.
ehhez képest Repülős maga volt a gerincoszlop... nem tudott belémszeretni. odaállt elém. megmondta. ennyi volt. kész. vége. nem jött ilyen faszsággal, hogy 1 hónap szünet...
úrjézus... hogy lehettem megint ilyen hülye???
még hogy én vagyok az ő nagy szerencséje... és nem akarja elbaszni... hát remek... el se merem képzelni, mi van, ha nem vagyok a nagy szerencséje... pfff...
és pörögnek az agyamban a szavak, a mondatok... a cukormáz, amivel bevont engem, kettőnket, a kapcsolatunkat... és ami most szépen lassan, de hatalmas darabokban hullik lefelé...
a kártyavár összeomlása ehhez képest ipari tanuló... de tényleg...
és még kirakja a bőgőkről a képet... hát remek... tört volna le a kezem mikor átküldtem... :(
a Tesóm persze egészen mást mond... hogy higgyek a Bőgősnek és legyek türelmes... remek... most legyek okos... :S