egy hangszertokos embert ebben a kibaszott városban, én felkötöm magam. de legalább is odamegyek és megrugdosom. legyen az akárki... elegem van a gitártokokból, meg a többiből... kurvára.
a földhivatalból váltott lovakkal jöttem be a melóba, menekültem a bakter elől... hát de remek... 9000-ért a faszom se fog bérletet venni. még csak az kéne.
jajnekem... legalább tudnám, hogy hiányzom neki... legalább ennyit tudnék... meg azt, hogy nem akar szakítani, csak ténylegesen szünet. csak ebben a kettőben lehetnék biztos... könyörgöm... semmi másra nem vágyom...
de hogy lehetne ezeket megtudni??? mármint úgy, hogy ne én kérdezzem...
megőrülök... egyszerűen nem tudok semmire koncentrálni... vagyis semmi másra, mint a Bőgősre...
úgy volt, hogy hazaugrok a pipámért... nem tudja semmi elvonni a figyelmem, csak a fű... Bertával összefutottam menetközben, naná, hogy a Király utcánál... sóvárogva néztem a Zeneakadémia felé... mindenhol kutattam a szememmel, hátha meglátom... vagy valamelyik iskolatársát... teljesen becsavarodok már...
kiállítottam ma egy számlát és akkor döbbentem rá, hogy ma milyen nap van... jelentem, a második születésnapom... az újjászületésnapom. :)
ugyanis éppen 3 éve, ezen a napon volt a gyomorgyűrű műtétem... :) az új életem kezdete... :) jól meg is ünneplem, csak érjek haza. :) még van egy üveg rosé is otthon. még... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése