kedd, január 06, 2009

aggasztó méreteket ölt

ez az eltűnés és az irántam való közömbössége a Bőgősnek.
semmire nem válaszol, nem reagál, nem keres... kicsit úgy tűnik, mintha kerülne engem.
egyre inkább él bennem a gyanú, hogy valami nem kóser. hogy átgondolta, és mégsenem, vagy mittomén.
de azt nem lehet megmondani??? meddig akarja ezt csinálni velem?
hívni már nem is "merem", inkább csak sms-t írok, hátha válaszol. de hát nem. arra se. semmire se. magától meg pláne nem. én ezt nem értem.
és ami még aggaszt, hogy ilyen durván ki tudja ütni magát, hogy ilyen durva bulizást tud csinálni, akkor ez most már mindig így lesz? hogy ha elkezd inni, akkor nem tudja abbahagyni? tönkreteszi a szervezetét egyrészt. másrészt elássa magát nálam teljesen. nekem ilyen instabil, megbízhatatlan pasi nem kell, aki ráadásul egy lépésnyire van az alkoholizmustól. és ez kurvanagy gáz... nagyon félek, hogy elcseszi... az életét, meg mit tudom én... mindent.
persze, művészet, meg zene, meg fiatalság, meg éljünk... de azért amit ő csinál az már ultragáz. aggódom érte és féltem. ha mondjuk ezt egy évben 2-szer játssza el, akkor semmi gond. vagy 3-szor.
de igazából az elmúlt 1 hónapban lenyomta ezt 3-szor. és az meg sok.
én nem tudom mit csináljak. vagy mi lesz, hogy lesz...
beszélnem kell vele mindenképpen. én ezeket az eltűnéseket nem tudom tolerálni, és elegem van.
másrészt meg ez a féktelen élet... ehhh...
najó, én se vagyok szent, de ismerem a határokat. főleg ahogy öregszem... vagy nem tudom.
remélem, azért elmélkedik ezeken ő is kicsit, magábanéz, elgondolkodik hogyan tovább...
de kurvára basz, hogy nem keres, hogy nem reagál. ilyenkor persze egyből beindul az agyam és más pasikon kattog. mert egy ribanc vagyok? lehet. vagy mert türelmetlen vagyok? lehet. vagy mert faszom kivan azzal, hogy nekem kell csak mindig türelmesnek lennem? lehet. vagy mert utálok egyedül lenni? lehet.
áhhhh... komolyan.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése