leveleztünk...

belépett iwiwre a Bőgős. másodpercenként frissítettem, hogy kapok-e levelet tőle. nagyon ideges lettem volna, ha nem képes írni egy sort se. de írt. ezt bírtuk levelezni:

 

Bőgős:

"Ne haragudj,hogy nem jelentkeztem,nem írtam és nem reagáltam semmire,geciség volt így belegondolva. Ami velem történt az kibaszott régen nem fordult elő,olyan súlyos szorongás tört rám,hogy az hihetetlen,ilyenkor senkitől semmit nem tudok elfogadni és nem akarok senkivel beszélni,nemhogy találkozni.Remélem megérted,de nem akarok még találkozni senkivel,nemsokára rendben leszek."

 

Én:

"ennyit kellett volna csak mondani és megértettem volna elsőre is. szeretlek te seggfej, és várom, hogy minden rendben legyen nálad. hiányzol, ugye tudod? és ha bármiben tudok segíteni, akkor csak szólj. hívj, ha úgy érzed. millió csók. Boci"

 

Bőgős:

"Majd hívlak...ne haragudj!"

 

Én:

"ok. megértettem."

 

na, hát ennyi. legalább írt. szóval depresszió. szorongás. totál megértem. vagy hát nem tudom. nem ismerem még annyira, hogy tudjak korrektül nyilatkozni.

most már várhatom kíváncsian, hogy mikorra szedi össze magát. addig akkor nem jelentkezem, amíg ő nem. nem is megyek el pénteken a megnyitóra. nem akarom zaklatni, felzaklatni. őt se, meg magamat se. még úgy bánna velem, ahogy én azt nagyon nem szeretném, még akaratán kívül megbántana, amit nem tudnék feldolgozni normálisan... hát kinek hiányzik az????
amúgy meg a legnagyobb szívfájdalmam, bár tudom, a szorongás, meg a depresszió nem így működik, de mégis... szóval a szívfájdalmam az, hogy még nem vagyunk úgy, hogy tőlem kérjen segítséget, hogy legalább engem elviselne, vagy hogy legalább velem tudna beszélni... na, mindegy, talán majd kialakul ez is. idővel...

meg hát a legjobb az lenne, ha mellettem többet nem jönne rá ilyen szorongás, ha mellettem nem kerülne ilyen állapotba többet.

hát, fasza. felkészülök a legrosszabbra... hogy hetekig nem fogom még látni... remélem, a 26-i koncertig legalább összeszedi magát.

remek. egyedültöltött, unalmas esték következnek. hurrá. :S asszem kihagyom a Kost az életemből egy darabig. nem vagyok én most az ő társaságára hitelesítve.

viszont rommá szívhatom magam esténként. ez is valami. :)