valami megtört bennem

furcsa érzésem van. gyomorgörcs. valahogy azt érzem, hogy mégiscsak vége a Bőgőssel. annyira hideg volt a levele. annyira nem volt benne semmi kedvesség. persze, írta, hogy ne haragudjak, meg majd hív... de valahogy azt érzem, hogy nem lesz ez az egész olyan, mint eddig volt. hogy valami benne is megtört velem kapcsolatban, vagy a kapcsolatunk terén...

sajnos elkövettem egy hibát. tegnap beléptem az emailjeibe, mert már annyira ideges voltam. tudni akartam, hogy nem más csaj miatt van-e az eltűnés, vagy egyáltalán tudni akartam valamit róla, gondoltam, hátha a levelezéseiből kiderül valami. ma is megpróbáltam belépni, már én se tudom miért, miután leveleztünk, és láttam, hogy megváltoztatta a jelszót.

azt hiszem, a bizalmát is eljátszottam ezzel a húzásommal. pedig nem vagyok kutakodó csajszi. nem jellemző rám. de mikor kibökte anno, hogy mindenhova ez a jelszava, naná, hogy ki kellett próbálnom. és persze működött. és néha elfogott a vágy, hogy újra meg újra megnézzem a levelezését. és csak későn vettem észre, hogy a tetvedék citromail is kiírja, mint az iwiw, hogy mikor lépett be az illető utoljára. picsába. ettől függetlenül, illetve ennek tudatában lépkedtem be azóta. gondolván, hátha nem is figyeli, hogy mi van ott. olvasatlan levelét nem bántottam természetesen, 2 percnél többet soha nem töltöttem ott el. de ez meg már csak magyarázkodás. ha rákérdezne, hogy miért csináltam, nyilván őt sem érdekelnék a körülmények. jogosan.

jajnekem. miért kell mindig elbasznom????? már megint az én hülyeségem... mert nem bírok magammal.

félek. konkrétan nem merek a szeme elé kerülni. lehet, hogy mondjuk ő is így van ezzel. hát az remek lesz. majd azért nem keres, mert nem mer, de amikor meg végre elszánja magát, akkor meg én nem merek vele találkozni, és akkor kábé az lesz a vége, hogy nem is találkozunk egyáltalán...

szarul vagyok. ideges vagyok. kedvetlen vagyok. nagyon rossz előérzetem van. rémes. tiszta idegroncs vagyok.

nem akarom elveszíteni, mert nagyon-nagyon szeretem. bármennyit is görcsöltem miatta az elmúlt napokban, bármennyit "köpködtem" rá (ma már magamban "patkány"-nak tituláltam, amiért nagyon szégyenlem magam), mégis nagyrészt aggódásból, meg mert hiányzott, meg mert szeretem.

éppen meséltem TG-nek, hogy mikor hétfőn este dühöngve forgolódtam az ágyban, akkor is azt dünnyögtem magamban: "szeretlek te seggfej" és tényleg a legnagyobb szeretettel gondoltam rá. meg gondolok rá most is, meg minden pillanatban.

csak attól félek, hogy nála ez már nem így van. és akkor meg lehet, hogy nem is akarja folytatni a dolgot tovább, ha előkerül, vagyis idő kérdése, hogy lepattint. az is lehet viszont, hogy folytatni akarja, erőlteti, de nem lesz semmi olyan, mint régen volt. mint január 2-a előtt volt. és akkor meg minek gyötörjük egymást??? én nem akarom, hogy egy fos legyen az egész... akkor inkább, bár bele fogok dögleni, meg fog szakadni a szivem és hónapokig nem leszek képes senkit szeretni, vagy talán soha többé se már, de még szóbaállni se leszek képes senkivel, de akkor is ezt kell tennem. akkor be kell fejeznünk.

nyilván, ha visszatér hozzám, vagy egyáltalán "az élők közé", először döcögősen indul majd be az egész, de ha érezhetően fennáll hosszabb ideig, vagy érezhetően fos lesz, akkor véget vetek neki.

szép kis nap ez a mai. csodálatos. Béta sírva hívogat, a Kost lemondtam ma estére, ő is felhívott, hogy mi a baj... áhhh... nekem is bőgni lenne kedvem leginkább. cserébe itt rohadok a munkahelyemen és nem csinálok egész nap semmit. nem mondom, jól esik, de akkor inkább lennék otthon.

ekkora fostengert, mint ami most van körülöttem... hogy a pénzügyeimről már ne is beszéljek... áhhh... zsilettek sziasztok...

ma hazamegyek és főzőcskézésbe fogom ölni a "bánatom". hátha az kicsit lenyugtat. aztán csinálok egy joet és elpöfékelem. az lesz a tuti. :)