3 darab órát

sikerült aludnom az éjjel. két nap alatt kb. 6-ot. hát nem szép az élet??? :)
tegnap baromi sokáig melóztam, fél 6 után indultam haza. Bétáék átjöttek este, úgy 7 körül. megteáztattam őket, előadtam a kemény dumát, hogy nem szabad sírni a Major miatt, meg egyik pasi miatt sem. élveztem, ahogy csodálattal hallgat, hogy én milyen erős vagyok... hja kérem... a sok év, meg a rutin... 2 éve ilyenkor kibaszottul megzuhantam, 76-os miatt. azóta viszont sok víz lefolyt a Dunán... én sem hiszem el, hogy mennyire megedzett ez a 2 év... mintha nem is én lennék... úgy jöttek ki a számon a biztató és vigasztaló szavak, hogy még én is meglepődtem. :) talán sikerült is Bétába lelket öntenem. végül is ez volt az este célja.
miután elmentek, rendbe szedtem magam és szóltam a Kosnak, hogy átjöhet. ugyanis hívott, hogy menjünk este moziba, nézzük meg a Spílert. tökre lett kedvem hozzá, de ugye vártam Bétáékat. végül befáradtam és mondtam, hogy jöjjön át, de otthon mozizzunk.
mire megérkezett, csináltam egy spanglit és a felét el is durrantottam. elég kellemes állapotban vártam. azt hitte, volt valami koccintás a többiekkel, szerintem nem vágta le, hogy füveztem. :) hozott finom borokat, Gere Tamás és Bock rosékat. el is fogyott mindkét üveggel.
a kanapén ülve néztünk filmeket. ja, nem, először még a MU-Chelsea meccs ismétlését. éppen harmadszorra tekintettem meg. annyiszor láttam már a gólokat, hogy betéve tudtam mindent. vicces volt, hogy már szóltam előre: "ezt figyeld, micsoda átadás lesz", meg hogy "igen, 6 perc múlva lesz egy csere és akkor majd nézd meg az egyik MU szurkoló arcát, aki pofát vág a kamerába", meg ilyenek... :)
szóval megnéztük a Bakancslista c. filmet. ami elvileg vidám lett volna, de aztán mégsem az lett. de nagyon szép kis film. jól elbőgtem magam a végén természetesen. ezután már tényleg nevetésre vágytam, így a Férj és férj következett. hát, jobbra számítottam. nem volt a térdcsapkodós, röhögős, de kicsit feldobott. olyannyira, hogy kezdtem rászívódni a Kosra. pedig... pedig a Bakancslistában volt egy jelenet, amikor Morgan Freemannek felkínálkozott egy hölgy, de ő elutasította. mire ezt kapta: "nagyon szerencsés az a Nő..." (mármint aki miatt elutasította, akihez ilyen hűséges)
eszembejutott, hogy ha a Kossal valami többe keveredünk és mondjuk nem adom be végül a derekam, majd ő is ezt fogja gondolni, hogy a Bőgős milyen szerencsés... úgyhogy ebben is maradtam magammal. semmi kavarás. aha. persze.
nagyon-nagyon, mocskosul lerészegedtem, lerészegedtünk, meg titokban még a maradék spanglit is szívogattam, úgyhogy mikor hajnali 3/4 3-kor a hálószoba felé vettük az irányt... hát már végem volt. mondtam, hogy aludjon ott, ne menjen haza. meglepődött, nem gondolta, hogy ott alhat. jaj... már miért ne??? vagyunk már úgy... :)
szóval hálószoba. biztos aludtunk. természetesen matatni kezdtünk egymáson. hihetetlenül kívántam. valahogy máshogy áll a szexhez, meg hozzám, mint a Bőgős. és a farka is nagyobb. (vastagabb. sokkal. nagyon sokkal. najó. hagyjuk.) :) mondtam is neki, bárcsak összegyúrhatnám őket... :)
amikor már nem bírtam magammal, egyszerűen magamra illetve magamba rántottam. majd' meghaltam, mikor belémhatolt... kurvajó volt... nagyon jó... mondtam, hogy én akarok felül lenni, de aztán gyorsított a tempón, majd nem tudom mi történt... lehet, hogy elélveztem... én magam sem tudom, de egyszercsak bőgni kezdtem. hihetetlen. potyogtak a könnyeim. szinte zokogtam. rémes volt. de valahol meg jó is. még sose történt velem ilyen... leírhatatlan érzés... őrület...
hogy miért sírtam??? hát, egyrészt mert nagyon jó volt a Kossal... másrészt meg eszembe jutott a Bőgős... mikor a Kos észrevette, hogy sírok (próbáltam leplezni, nem sokáig sikerült), akkor diszkréten mellém heveredett, ölelgetett, puszilgatott. kérte, hogy mondjam el, mi jár a fejemben.
percekig nem tudtam/akartam megszólalni. aztán mégis. valami ilyesmit mondtam: "úgy imádom, amikor a színpadon van. én olyan büszke vagyok rá. Esztergomban is majd' szétfagytam, meg ők is, de ott voltam. meg mindenhol, ahol csak lehet..."
áhhhh... rémes vagyok... de a Kos birka türelemmel tűrte, hogy sírok, hogy a Bőgősről hadoválok össze-vissza. közben ölelgetett, simogatott, hozzámbújt. így is aludtunk el. ráadásul nagyon hirtelen. egyszercsak már aludtunk, illetve egyszercsak már reggel volt. ébresztett a telefon. 7 órakor.
még reggel is ölelkeztünk, meg puszi, meg simi, meg incselkedés. mintha szerelmespár lennénk. döbbenet... valahogy annyira jó vele lenni. és már alig várom, hogy újra találkozzunk.
nem tudom mi ez (de jó nagyon... :D), de baromi jól éreztem magam az este, az éjjel... nem mondom, hogy nincs bűntudatom... mert van. de nem mardos halálra. így persze egy ordas ribancnak tűnök. joggal. meg micsoda fogadkozásaim voltak... aztán tessék. amire gondoltam ma reggel, bár nyilván geciség, de egyrészt az, hogy a Bőgős mindig azt mondta, nem érdekli kivel vagyok, csak ne tudjon róla. másrészt meg, hogy most "különvagyunk", nem? bár ezt így nem beszéltük meg, és arról nem volt szó, hogy akkor vadul pasizni/csajozni kezdünk, de hát... áááá... ez már tényleg geciség...
mondom. nincs bűntudatom. valami miatt nincs. és akarok még a Kossal lenni. filmet nézni, inni, bulizni, szeretkezni. uhhh... az előbb, ahogy eszembejutott, mikor az éjjel belémhatolt... azt hittem elájulok a gyönyörtől... úrjézusssssssss... reggelre persze megjött Vérnénnye... már "NAGYON" vártam... :S nem is csoda, hogy a libidóm az egekben.
mivel semmi vizet nem ittunk az éjjel, baromira ki vagyok száradva, és hihetetlen fejfájás gyötört ébredés után. aztán megcsapott a hideg és el is múlt. "csak" fáradt vagyok. a melóból is sikerült elkésnem. mondjuk baj nem lett belőle.
hát... ez van... éjfél után pár perccel újabb pipát húztam a naptárba. már 3 napja nem kerestem a Bőgőst... kibaszott büszke vagyok magamra. :)