megőrülök a mai

naptóóóóóóóóóól!!!!!! wháááááááááááááá!!!!!!!!!!! :S

OMFG!!! miért csinálom magamnak a még nagyobb bonyodalmat??? mégis miért??? áhhh...

tegnap délután sms ment Bőgősnek. nem bírtam ki. "megőrülök, annyira hiányzol..." erre a választ ma láttam iwiwen. "akkora isten vagy minta állat" :)
este fél7-kor ájultam el a fáradtságtól. lefeküdtem aludni. szartam bele mindenbe (készülődés, csomagolás).
11-kor ébredtem fel egy nagyon-nagyon rossz álomból. nem írom le részletesen, bár megvan, a tetőpont, ami betette a kaput, az az volt, hogy egy számomra ismeretlen fiatal nő felakaszotta magát a wc-ben, az ajtófélfáról lógott lefelé. rémes volt. úgy kalapált a szivem mikor felébredtem, azt hittem meghalok. baromi fáradt voltam, de nem mertem becsukni a szemem, mert egyből ezt a képet láttam magam előtt. kimentem cigizni, kapcsolgattam fel minden villanyt, annyira féltem, a wc ajtót meg kerültem nagy ívben, nem mertem kinyitni és benézni. még ma reggel sem.
egyből hívtam a Bőgőst, hogy mi van vele, nem neki esett-e baja. pont akkor volt vége a koncertnek a MüPában, amire engem is hívott egyébként. ment utána inni. megnyugtatott, aranyos volt. aztán hívtam a Kost. nem vette fel. aztán TG-t akartam hívni, mert a rossz érzés nem múlt, de nem mertem zavarni... (mint kiderült, jól is tettem, hogy nem zavartam, bár valószínűleg pont vele kapcsolatban éreztem meg valamit...) aztán hívtam Bétát, mert egész nap nem beszéltünk. nem vette fel. tiszta ideg lettem. akasztott nő... Béta... úrjézus. na, aztán végre felvette. 1 órát beszéltünk. kicsit lenyugodtam.
visszafeküdtem aludni.
fél 4-kor csörgött a telefon. Bőgős. hogy nálam aludna. fél óra múlva érkezik. ok.
4-kor jött. letéptem a kurva naptárat a falról mikor megjött, pont az orra előtt és kidobtam. kérdezte, hogy miért, tök jó volt az ott. hát mert csak. (mert ne emlékeztessen az elmúlt három hétre. meg ne lássak benne ilyeneket, hogy Kőszeg, meg akármi. gondoltam magamban...) rövid dumálás után szexelni kezdtünk, fél 6-kor ájultam el mellette. 6:45-kor indult be az ébresztő. elindultam dolgozni, ott hagytam aludni. hagytam neki kis üzenetet. ezt a pár sort, természetesen Adytól:

"Csupa rom és romlás a lelkünk,
Mindegy, akartuk.
Sorsunkon titkos, fekete leplek,
Csak azért is szeretlek."

a kis papírkára még nyomtam rúzsos szájjal egy csókot. 10-kor ébredt fel. felhívott. nagyon kedves volt és beszédes (ritka dolog nála, utál telefonálni). mivel TG-vel már beszélgettem erről a Kőszegről és egyértelműen azt tanácsolta, hogy mondjam le (meg Béta is még éjjel), eléggé elbizonytalanodtam. igazából nekem sincs már kedvem hozzá. úgyhogy megkérdeztem a Bőgőst, hogy mi lenne, ha nem mennék el a hétvégén. hogy mit csinál. határozottan kijelentette, hogy gyakorolnia kell, meg nehogymár miatta ne menjek, hiszen annyira vártam. (ó, ha tudná, hogy kivel megyek, és hogy "elvileg" miért...) így lenyugodtam. nem mondom le.
erre 11 után küld egy sms-t: "...vagy dugjunk egész hétvégén???" óbazzzz... ezt nem hiszem el...
egyrészt tök jó, hogy velem akar lenni. másrészt viszont pont arról volt szó, hogy hanyagolta a gyakorlást miattam, nem akarom, hogy majd az én pofámba legyen vágva, hogy "persze... megint miattad nem gyakoroltam..." (bár ez az ő döntése is... na, mindegy). harmadszor pedig nehogy már úgy táncoljak, ahogy ő fütyül. hogy most előkerült, és akkor a fix programjaimat lemondom miatta. hát nem. még ha semmi kedvem sincs az egész hétvégéhez, még ha mardos is a bűntudat, még ha tudom, hogy egész végig rá fogok gondolni, akkor se.

eldöntöttem, hogy barátira veszem a figurát a Kossal. semmi romcsizás, meg ilyesmi. terveim között szerepel, hogy rommá iszom és szívom magam minden nap, valamint hogy annyit bulizunk, hogy hullák leszünk és akkor talán nem kerül sor semmi közelebbi dologra. nyilván fog, de nem leszek kezdeményező. egyáltalán nem. vasárnap meg rohanok haza, hogy este már a Bőgőssel lehessek. és ezzel le is zárom a Kossal a dolgot. barátság maradhat, sőt, örülnék is neki, ha maradna, de a szívem az már másé, ezt a tudomására hozom és meg kell értenie. (igazából ő még hétfőn is annak drukkolt, hogy a Bőgőssel menjek a koncertre, mert szerinte úgy helyes...)

melóm annyi, mint a rohadás, tiszta idegroncs vagyok. nem tudom meddig szopódok ma bent, így azt sem tudom, mikor tudunk elindulni Kőszegre. semmit össze nem pakoltam, hajat is kell mosnom és még millió dolog. úgyhogy fuck. de hát én csináltam magamnak. :(

úgyhogy Panninak teljesen igazat adok, valóban picit bosszú az utazás, bár inkább csak a türelmetlenségem jele, ahogy nyúl is írta, hogy nem tudtam eldönteni, hogy most szakítottunk, vagy sem, úgy kezeltem, mintha igen, aztán persze legbelül meg mégsem. de meg kellett volna várnom a koncert napját a szállásfoglalással, meg az egész elköteleződéssel, mert onnan már egyértelművé vált újra minden. és igen, végig Rá fogok gondolni, úgyhogy nem lesz egyszerű.... :(

szóval drukkoljatok nekem ezerrel. és amúgy meg igen. halálosan szerelmes vagyok a Bőgősbe. és tudom, hogy ő is szerelmes belém. és én most annyira, de annyira kibaszottul boldog vagyok, hogy azt el nem tudom mondani. csak a melómtól hányok már. de nagyon. eltelt egy év. a kritikus egy év, amióta itt dolgozom. (mármint nálam kritikus) érzem, hogy lépnem kell. el innen. ráadásul valami teljesen más munkakörbe, mert nekem ebből már elegem van.

azzal meg már csak félve dicsekszem (remélem nem jön közbe semmi addig), hogy a hasfelmeccésem dátuma 2009. március 5. csütörtök. jupppppiiiiiiiiiiii!!!!!!!!!!!! :) (öööö... vagy már mondtam volna???)