a szar rendesen

megkavarodott még péntek délutánra.
Bőgős hívott, hogy még nem ment haza, egy segítettjét látogatta meg, hogy találkozzunk esetleg, ha végeztem már. hát akkor még baromira nem végeztem, sőt, éppen az agyam akart eldurranni, annyi hülye melóm lett a hóvégi zárás miatt. fura volt, hogy annyira akar még látni, nem szokott ennyit hívni.
4-re végre hazaértem, a Tesómmal utaztam egy darabig. ő azt tanácsolta, hogy mondjak el a Kosnak mindent, őszintén, leginkább azt, hogy van most valami, valaki, akit nem szeretnék kockára tenni azzal, hogy köztünk történik valami olyan, ami nem helyes jelen esetben.
otthon vadul pakolni, készülődni kezdtem, amikor sms jött. azt  hittem a Kos, hogy mi van már velem. de nem. a Bőgős volt az. egy verset küldött, válaszként a reggeli négy sorra:

"S mely szárnyát fáradtan vonszolja, földön,
Mint ázott és beteg madár vergődöm,
Nem tudván méltón szólni szépségednek.
S várom remegve, mosolyogjon kedved,
Mert jó, ha vergődésemen mulat:
Csak vergődés a méltó hódolat."

és még annyit írt hozzá: "ja, ezt találtam. kb. találtam..." (tehát kereste :D) József Attila: Lányszépség dicsérete a vers c. egyébként.
amikor elolvastam, elbőgtem magam... egyszerűen nem hittem el, hogy ilyen van... hogy nekem úgymond "szerelmes verset" küld ez a drága csillag... ekkor megint azt gondoltam, hogy le kellene mondanom a hétvégét, de aztán mégsem ez lett.
negyed 6 körül indultunk el végül. a kocsiban csak járt az agyam, nem tudtam a gagyogására figyelni. leginkább a suliról, vizsgákról beszélt. aztán mikor már Kőszegre értünk (negyed 9 körül), akkor már jobb volt. főleg, hogy arrafelé havas a táj, végre igazi hó, meg minden.
lecuccoltunk a Portréban, majd lementünk vacsizni. megittunk egy üveg bort ketten, méghozzá egy Jagodics rosét, helyi termelő, inkább házibor jellegű volt, kicsit hársfára emlékeztető ízzel, 18%-os alkohol tartalommal, szóval ütött ezerrel. ettünk finomakat majd felhaladtunk a szobába. dumálgattunk, pakolásztunk, de leginkább beájultunk az ágyba. tervezgettük a másnapot.
délelőtt 11-kor kecmeregtünk ki az ágyból. a péntek délutáni versre ekkor küldtem választ a Bőgősnek. Radnóti Miklós Tétova ódájának első pár sorát:

"Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház."

ezután lementünk reggelizni. hálistennek még délben is lehet ilyet. :) jól belakmároztam, tudtam, hogy kell az energia az egész naphoz. aztán Kőszegen sétáltunk (vár, belváros), majd beültünk a kocsiba és kirándulni mentünk. Bozsok, Velem, Rohonc volt az útirány első körben. Rohonc ugyebár már osztrák település, tehát voltam külföldön is a hétvégén. úgy örültem mindennek, mint majom a farkának. de mint egy óvodás... hihetetlen. nagyon élveztem a nézelődést, az utazást. Rohonc után megálltunk egy helyen, kurvanagy hó volt, de egy erdei út vezetett befelé, valahova. minden ugyebár németül kiírva, nagyjából vágtuk, hogy valami kilátóhoz vezet az út. kb. 5 emberrel találkoztunk összesen útközben, mínusz 5 fokban sétáltunk, fújt a szél, jól átfagytunk, de végül az osztrák-magyar határon kötöttünk ki, mégpedig az Írottkőnél. a kilátónál. 884 méteren. nagyon zsír volt. gyönyörű, nyugis, jó levegő, csend, béke... úgy ugrándoztam örömömben végig, mint egy dilinyós. a Kos meg simán tűrte, sőt örült, hogy én örülök. oda-vissza 4 km volt az út. lett néhány fotó is, majd megosztom a közzel. :)
átfagyásos séta után vissza a kocsiba, el Lékára, ott a várnál megálltunk, de végül nem mentünk be, majd át Magyarországra, be Szombathelyre, főtér, némi , kávézás, sétálás, nézelődés. megnéztük, hogy hova mennénk este bulizni, aztán haza Kőszegre.
ott forró fürdő a kádban. kádban borozás, csokizabálás ezerrel. full kényelem. ekkor már este 9 óra volt, mire mindketten megfürödtünk. (külön-külön persze) vacsizás, amellé még egy üveg rosé, plusz fütyülős mézes málna étvágygerjesztőnek (nem mintha nem lettem volna úgy elfáradva, hogy akár egy ökröt meg bírtam volna zabálni). tök részegen szobába fel, tévézés, dumálás, baromi fáradtság. nem volt erőnk elindulni bulizni. inkább beszélgettünk.
elmondtam őszintén a Kosnak mindent. elejétől a végéig. megértette, elfogadta, sőt, talán még örült is neki, hogy ez van. hajnali négyig dumáltunk. mint két olyan ember, aki ezer éve ismeri egymást, és azóta barátok. tök őszintén beszélgettünk egy csomó mindenről. mindkettőnknek nagyon jól esett... elalvás előtt még annyit mormoltam magamban, félálomban: "This is the beginning of beautiful friendship..." :) és tényleg.
vasárnap reggel harangozásra ébredtem. ez állítólag ment szombat reggel is, de akkor nem hallottam. még vissza tudtam aludni, de 10 körül már muszáj volt kikecmeregni az ágyból. 11-kor el kellett volna hagyni a szobát. persze nem sikerült. délben lementünk ebédelni, majd kikértük a számlát. lecuccoltunk és elindultunk hazafelé. de nem ám csak egyszerűen...
a Balaton felé vettük az irányt, mert én még soha nem láttam télen. Sümeg, Szigliget (itt némi hógolyózás), Tihany (part, belső tó, apátság), majd irány Budapest. este 7-re értem haza. ekkor már Bőgős sms-ben keresett, hogy mikor érek haza, aztán meg hogy mikor indulhat már hozzám... egyszerűen nem hiszem el, hogy esetleg ennyire hiányoztam neki, vagy ennyire vágyik rám... mindenesetre nagyon jólesett. fél 9 körül ért oda hozzám, addigra én kicsit rendbeszedtem a lakást, meg magamat is persze.
megnéztük a Spílert. így másodjára már nem is volt olyan jó, illetve jó volt, de be kell látnom, hogy tényleg nem az a pörgős film, mint mondjuk a többi Guy Ritchie eposz.
11 után mentünk a hálóba, szeretkeztünk, dumálgattunk és aludtunk.
reggel vinnyogva felkelés, így még nem is látott a Bőgős. hisztiztem, mint az állat, annyira nem akartam felkelni, annyira fáradt voltam. és vagyok még most is. ő még maradt. 9-re ment suliba. (végre megkezdődött a második félév, végre van programja. :D)
ma vagyunk egyébként 4 hónaposak... ejha... a férjem óta és rajta kívül ez a második leghosszabb kapcsolatom... jó, mi??? :)
boldog vagyok. szerelmes vagyok. nem akarok senki mást, csak őt. imádom. jó volt tegnap az ölelésében ücsörögni a kanapén. imádok a szemébe nézni, mert ott van benne minden. minden, amit irántam érez. nagyon szeretem. nagyon-nagyon-nagyon. és nem tudok nélküle élni. ez már biztos. ja, de nem is akarok. :)