újabb gyors jelentés

már megint, mert már rám lett szólva, hogy túl sokat netezek és keveset dolgozom. remek. :) szép kis hétfő.
mivel nem akarom elveszíteni az állásom, igyekszem változtatni a dolgokon. nem akarok örökké itt dolgozni, de most muszáj összekapnom magam. nem vagyok abban a helyzetben, hogy ugrálhassak.
tehát.
péntek. este Béta feljött, befestette a hajam (újabb szánalmas próbálkozást tettem arra, hogy eltüntessem a feketét...), dumáltunk, nem ittunk sokat, egy üveg bor se fogyott el. hajnali 2 után mentünk aludni.

szombat délelőtt hazament, én meg visszafeküdtem.
majd eszembe jutott, hogy kéne főzni valamit. lementem a boltba bevásárolni, majd nekiálltam lencsefőzeléket főzni. életemben először. éppen anyukámmal beszéltem, hogy akkor hogy is kell a lencsefőzeléket csinálni, amikor Bőgős megérkezett. örült, hogy főzök, asszisztált életem első rántásához is... ahh... nem is égettem szénné. :) aztán annyira ízlett neki a kaja, hogy háromszor szedett belőle. majd elrohant a Fonóba, pakolni, beállni, utolsót próbálni.
este 7 után indultunk el a Tesómmal a koncertre (Bőgős fel tudott írni mindkettőnket, így hálistennek ingyen volt). rosét kezdtem inni, várakoztunk a kezdésre.
megvolt a koncert. nem volt rossz, bár a bőgő gerjedt ezerrel és az elég zavaró volt. a 2. pohár rosé után viszont már kifejezetten élveztem. Bőgős többször lenézett rám a színpadról, összenéztünk, vigyorogtunk stb. ez jólesett. :) küldtem is még neki a koncert alatt egy smst: "Szeretlek és nagyon büszke vagyok Rád!" mert ezt éreztem, és muszáj volt. :)
koncert után még piáltunk a Tesómmal, aztán Bőgős is csatlakozott. nekem sikerült eléggé berúgnom. 8 dl rosétól nem is csoda. :) Bőgőssel persze full szerelem, őrült láv, meg minden. csüngtem rajta. kérdeztem, hogy szeret-e. azt mondta: "Szeretlek". és nem is volt részeg. :) ő akkor még nem.
hazataxiztunk (bőgő+erősítő+hangfal+4 fő). egy darabig az ölében ültem és vihogtam. :)
a várt házibuli elmaradt, úgyhogy otthon, kettesben vezettük le a feszkót. pl. azzal, hogy már a konyhában elkapott hátulról, még szinte kabátban, meg cipőben, ott kapaszkodtam, hogy orra ne vágódjak... :)
megettük a maradék lencsét, ittunk még egy feles páleszt és ennyi. nem folytattuk az ivást. tévéztünk, hajnali fél4-kor meg aludni mentünk. további szexre már nem volt erőnk.

vasárnap viszont azzal ébresztett. annyira nem tudtam élvezni, hiszen félig még aludtam, de neki jó volt. egy kicsit duzzogtam is amiatt, hogy mostanában csak neki jó, nekem meg nem. ööö... illetve mióta együtt járunk csak neki jó és nekem nem... és ez gáz. és mostanában ráadásul nem is fordít arra időt, energiát, hogy nekem is jó legyen. úgyhogy ez volt az utolsó, hogy. eztán máshogy lesz. nekem ebből elegem van.
10 körül keltünk fel, sütött bundáskenyeret (kikönyiztem végre), ettünk, South Parkokat néztünk, majd ledöglöttünk még egy órára. 2 után indult haza, mert Csillával próbált 3-tól.
én egyedül maradtam, voltak terveim (mosás, takarítás), de aztán az lett, hogy filmnézés (Dobermann), meccsnézés (Derby-MU), filmnézés (Ízlések és pofonok), evés és mindezt persze egy spangli társaságában. estefelé elkapott a gépszíj, hogy milyen jó lenne egy igazit szerelmeskedni a Bőgőssel, írtam neki sms-t, hogy nem jön-e át mégis, de nem is reagált rá... mondjuk ettől most nem haragszom rá, de megjegyeztem.

igazából tényleg frankó minden, csak az én agyamat kellene átállítani arra, hogy ne akarjam magamhoz láncolni mindenáron, hogy ne nyavalyogjak állandóan, hogy vele akarok lenni. mert bizony vágyok már rá, hogy egyszer egy egész hétvégét együtt legyünk, de erre kb. zéró esélyt látok. legalább is addig, míg nem lakunk együtt. márpedig mostanában nem fogunk összeköltözni, ezt már látom. mármint rajta. szóval gáz, hogy mindenáron ki akarok csikarni belőle valamit, amitől én biztonságban érzem magam, lelkileg. pedig ezzel fogom elüldözni magamtól. és fel kell fognom végre, hogy az ő munkája nem hétköznapi, az ő életvitele, az ő időbeosztása nem hétköznapi, muszáj alkalmazkodnom hozzá és muszáj elfogadnom, máshogy nem fog menni.
csak olyan kibaszott nehéz... mikor más, simán együtt van egy egész hétvégét a szerelmével, akkor én nem tudom ugyanezt megtenni, mert nem. mondjuk az is igaz, hogy más meg nem játszik együtt a Grandpierre Attilával. ennyi. :)
szóval akivel baj van, az megint én vagyok. a Tesómmal például már olyan szinten összecimbizett, hogy kész... nagyon bírják egymást. :) Tesóm is odavan, hogy végre normális pasim van. :) na, szóval vissza kell vennem az arcomból. el kell foglalnom magam, hogy ne agyaljak azon, hogy miért nincs velem. és türelmesnek lenni végre. nem fog megcsalni, ez biztos. szeret, ez biztos. amikor tud, jön, ez biztos. akkor mit akarok még???? ja, igen. orgazmust. a segítségével. de erről meg beszélnünk kell. ez a titka.

ma este átmegyek a Koshoz és elhozom a cuccokat, amiket letöltött nekem. meg a dublini ajándékomat. :) szupi. :)