pedig milyen büszke

voltam arra csütörtök este, mikor a Kos barátaival találkoztam a Sandokanban, és beszélgettünk, hogy én még sose voltam olyan részeg, hogy ne tudjak magamról...
na, hát ez az egész össze is omlott csütörtök éjjel.
abból a büntikoktélból, amiből 2 már "halálos", megittam 5-öt, plusz még vagy 4 különböző cuccot.
folyományok:
- kikezdtem a pincérlánnyal (már bejelöltük egymást iwiwen)
- tapogattam egy másik csajt is (erre sem emlékszem)
- hazafelé, a lépcsőházban bevertem a fejem a falba (baromi nagy dudor van még mindig)
- miután beléptem a lakásba, nem emlékszem semmire (pedig kivettem a kontaktlencsém is, de hogy mikor és hogyan???)
- ruhástól ébredtem 7:15-kor (6:00-ra kellett volna mennem körmöshöz)
- hánytam (piától most először)
és még számtalan, szebbnél-szebb dolog...
a Kost persze gyötörte a bűntudat, hogy nem vigyázott rám eléggé. de hát nem ő a hibás, hanem én. én nem vigyáztam magamra. cserébe kurvajól éreztem magam, hatalmasat buliztunk, 10 után már csak kettesben voltunk, úgyhogy beszélgetni is tudtunk. az alkohol őt is elég őszintévé tette, szóval elég sok új dolgot tudtam meg róla...
péntek reggel 9 után bírtam felkelni, még mindig csutakrészegen haladtam be a munkahelyemre. a villamoson télifagyi erotikusan evése, abba beleéneklés, valamint léggitározás. 7-es busz végigéneklése. a Kos által az estére szerkesztett zeneszám folyamatos hallgatása. remek volt.
munkahelyen persze nagyon rosszullevés, mégis fél4-ig kihúzás.
aztán haza. bevásárlás, mert a Bőgős megígérte, hogy főz a beteg gyomromnak. majd ledöglés.
Bőgős 9-kor hívott fel, hogy vége a próbának, mindjárt jön. ehhez képest 11-kor még nem volt sehol. ekkor berágtam, mert ennyi erővel már le is fekhettem volna aludni. küldtem neki sms-t: "még jó, hogy annyira szarul vagyok, hogy a kajára gondolni sem bírok. jó éjt." jelezve ezzel a szemrehányást, meg hogy most már akkor ne jöjjön. kb. 10 perc múlva érkezett meg. én rosszallóan néztem rá, ő meg nem értette (kiderült, hogy az sms-t nem is olvasta el) főzött, tévéztünk, ettünk, mit tudom én. aztán hajnalban alvás.
szombaton 9-kor ébredés, ébresztő szex, majd ő el, stúdiózni, én meg visszafeküdtem. mielőtt elment, akkor olvasta az esti sms-em. jeleztem neki, hogy én megmondtam, ilyet többet velem ne csináljon. hogy mindjárt jön, aztán mégsem...
1-kor ébredtem, elmentem bevásárolni. majd otthon főztem chilis babot, és nekiálltam takarítani. 5 órán keresztül meg sem álltam, hulla fáradtra melóztam magam és még annyi mindent lehetne/kellene csinálni... :(
8-kor, már éppen felöltözve, sminkelés előtt hívott a Bőgős, hogy bocs, de ő most hulladék, inkább nem menne sehova (úgy volt, hogy a Jazz clubba megyünk, koncertre, ráadásul ő akarta megnézni, nem én, legalább is elsősorban), majd jön nemsokára. remek.
ruha le. smink off. tévé elé beül. alapvetően nem volt baj, hogy nem jött, mert legalább olyan volt az estém, ahogy terveztem. megnézhettem azt a filmet, amit akartam, nem pofázott bele, csinálhattam egy spanglit, nem kellett körülötte ugrálni, stb. nade, 3/4 10-kor felhívott, hogy menjek már át a Gergőékhez, mert ott isznak. (ennyire volt hulladék) mivel már eléggé be voltam szívva, meg a film is ment, mondtam, hogy nem megyek. jó, akkor majd jön. remek.
nem is volt még igazából ezzel sem baj, mert oké, stúdiózás után le kell vezetni az ideget (jól összebalhéztak napközben), meg kellett beszélni a beállításokat, meg az egész felvételt. oké. de az, hogy odaért 11 után, ledőlt a kanapéra, majd elaludt. majd, mivel a film, amit néztem 2-ig tartott, ezért 2-ig ott döglött, majd hálóba be és alvás. de ez még mindig oké.
eljött a vasárnap. elment megint stúdiózni. kérdeztem, látom-e. hát... nem tudja, mert haza kell mennie. meg hát megy sörözni. biztos, hogy megy sörözni. remek. este 8-kor felhívott, hogy van-e már nálam net, mert le kell szednie egy emailt. mondom nincs. meg hogy feljöjjön-e. mondom, ahogy akarod. nekem mindegy. aztán hív este 10-kor, hogy megkapta a hőn áhított melót (szombaton a Fonóban fog játszani a Vágtázó csodaszarvasban), eddig piált a stúdiózás után, hogy most megy és megnézi azt a mailt (a szombati számok vannak benne), és hogy akkor már nem jön fel. mondom rendben. ja, de hogy nem a net miatt jött volna csak (persze), meg hogy igazából ezt az örömhírt akarta velem megosztani (szombati koncert), meg hogy mi a bajom. mondom semmi. (mivel elég fosul válaszolgattam, mert éppen a tököm volt tele az egész hétvégével)
ami most basz, az tulajdonképpen az, hogy amikor "hulladék", rám nincs ideje/ereje, minden másra meg van.
és továbbra se arról van szó, hogy a próbálást, gyakorlást, fellépést hanyagolja miattam, hanem mondjuk ne mindig részegen érjen oda hozzám, vagy legalább is ittasan, amikor már két mondatra sem képes, ráadásul éjszaka, mikor már én is fáradt vagyok, tehát effektíve mintha nem is találkoznánk. jobb esetben szex legalább van. de az is minek.
én elfogadtam, hogy a bőgőzés mögött második legyek. de hogy a haverok, meg a piálás után jöjjek csak, az egy kicsit sok... az már túlzás.
úgyhogy a beszélgetés, ami eddig elmaradt, amiben ezeket a dolgokat tisztáztuk volna, az most fog következni. mondjuk, nem tudom, hogy mikor, mert a szombati koncert miatt még inkább el lesz foglalva (ami persze továbbra sem zavar, hiszen a bőgőzésről van szó), de majd egyszer megejtjük. addig viszont én aztán nem fogom kérdezgetni, hogy mikor találkozunk. és igazából nagyon nem is akarok ráérni.
mert az a baj, hogy túlságosan nyeregben érzi magát. hogy már megvagyok neki, már tuti minden, amikor jön, akkor jön, amikor találkozunk, az nekem jó, amennyit együtt vagyunk és ahogyan, az nekem jó. hát a faszt. ezt sürgősen el lehet felejteni. elkapattam. ennyi. de meg fogom neki mondani, hogy ha nem változtat a hozzáállásán, akkor már szedheti is a sátorfáját.
amúgy tegnap 12-kor spanglizni és mozizni kezdtem és ezt toltam este 10-ig. közben rengeteget zabáltam. ennyi. jó kis hétvégém volt, mondhatom. tartalmas. tényleg.
azt hiszem, nem tudom mit vállaltam azzal, hogy egy fiatal jazz zenésszel akarok járni. hogy ez az élet kellett, de tulajdonképpen nem így. mert ez működhetne úgy is, hogy én nem érzem magam háttérbe szorítva. de erősen el kell gondolkodnom afelől, hogy valóban akarom-e én ezt. hogy kell-e ez nekem. ez az egész. vagy még most, mielőtt jobban sérülnék, inkább lelépek. keresek olyat, aki kevésbé zűrös.
hozzáteszem, az, hogy én viszem a rosszba, meg a buliba... na, ezt aztán innentől kezdve kikérem magamnak!!!! hiszen ott se vagyok általában, mikor lerészegedik. de nem is érdekel. nyugodt életet akart, de nem tesz érte semmit...
posztok meg azért nincsenek időben, mert számlatartozás miatt kikapcsolták otthon a netem. úgyhogy csak melóból tudok írni. szupi. :)
ja, vasárnap reggelre volt két álmom:
1. exférjem nagymamája meghalt, valami gyomor probléma miatt
2. Sanyi, exkollégám felhívott és lebaszott, hogy milyen régen nem beszéltünk, miért nem jelentkezem.
mivel torokszorító sírással küzdő ébredésem volt, exférjemnek egyből sms, hogy mivan. válasz jön, nagymama már jobban, de tényleg beteg volt. Sanyit felhívtam, erre ő, hogy éppen a napokban emlegettek, hogy mi a fet van már velem...
jobb, ha odafigyelek ezekre az álmokra... már csak az akasztott nőt kéne megértenem...