a Tesómnak, hogy a Bőgős élete ilyen. ha akarom őt, akkor el kell fogadnom. legalább is valamilyen szinten. nyilván nem vég nélkül és nem engem megalázó helyzetekbe hozva, de hát meg kell értenem, hogy zenész, művész és ebben a foglalkozásban benne van az ilyesmi...
ha csak Viczián Ottóra gondolok, hogy szinte minden előadás után anno még meddig ücsörgött a színház büféjében, leereszteni a gőzt, megbeszélni az előadást, a továbbiakat stb. ez egy ilyen világ. nekik erre szükségük van.
és én meg nem akarok házisárkány lenni. lehet, ha toleránsabb leszek, még esetleg azt is elérhetem, hogy magától "szalad" haza, hozzám... mert látja, hogy ha nem jön, akkor sem vonyítok, ha meg jön, akkor hálás vagyok. nem tudom.
szarul érzem magam amiatt is, hogy nem tudtam vasárnap este vele örülni ennek a szombati koncertnek. az álommelónak. pedig nagyon büszkének kellene lennem, meg tényleg hurrá, meg minden. és belül az is vagyok. tényleg örülök, csak akkor este nem bírtam pozitívan megnyilatkozni.
na, most ezért nem kérek utólag elnézést tőle (bár megfordult a fejemben), főleg, hogy azóta nem is beszéltünk, semmilyen formában nem keresett. én sem őt.
amúgy is azt terveztem, hogy megvárom, mikor jelentkezik, mikor akar velem találkozni, egyáltalán mikor jut eszébe, hogy van egy "barátnője"... vagymi. ma már iwiwen is volt, tegnap is kétszer, nem dobott egy vicces félmondatot sem...
persze, tuti el van havazva, de nem hiszem, hogy arra nincs ideje, hogy annyit írjon: "böff"... vagy akármit.
mindenesetre azért még mindig el kell döntenem, át kell gondolnom, hogy vállalom-e így a kapcsolatot, vállalom-e, hogy egy jazz zenésszel járok, annak minden nyűgével és nyilaival együtt, vagy keresek egy kevésbé elfoglalt, kevésbé "zűrös" pasit, aki persze lehet, hogy nem is túl unalmas, meg még egy rugóra is járhat az agyunk, meg még szerelmesek is lehetünk, meg még boldogok is lehetünk... áhhh... nem tudom...
mondjuk, én vágytam egy ilyen férfira, mint a Bőgős. szóval most aztán ne nyavalyogjak... csak azt hittem, hogy ha már ennyire szerelem, meg öröm, meg boldogság, akkor kicsit többet leszünk együtt, illetve nem szorulok annyira háttérbe mint most, meg hogy tartalmasabb együttlétek lesznek...
megpróbálok türelmes lenni. azért az aggályaimat mindenképpen közölni fogom vele. csak a miheztartás végett. aztán kezd vele amit akar.
ma február 10-e van. két dolog miatt érdekes ez:
- mára van a Bőgős naptárjába berajzolva egy szivecske (ami tulajdonképpen egy segg... :D), ma lett volna az egy hónap vége, hogy nem találkozunk. gondolkodtam, hogy mi van, ha a mai napig nem jelentkezett volna. szerintem akkor én már régen mással járnék... vagy legalább is elveszített volna örökre... kíváncsi vagyok, hogy a szivecskéről eszébe jutok-e ma egyáltalán... belenéz-e a naptárjába. meg hogy mit fog tenni.
- ma van 2 éve, hogy 76-os szakított velem. akkor azt hittem, hogy túl sem élem. aztán tessék. itt vagyok. ma reggel az MR2-n lement egy Pink dal. úgy gondoltam, hogy nekem is Pinket kell hallgatnom munkába jövet. akkor jutott eszembe, hogy ez az a nap. és hogy már 2 éve. meg hogy esőben áztam a háza előtt, meg üvöltve bőgtem napokig. meg hogy örök barátság... aztán augusztus vége óta nem is láttam. persze, én vagyok a hibás. ebben is. mindenben. de ha neki így jó, akkor legyen.
este feljött Béta meg Palcsi. csak másfél órányit voltak, dumálgattunk kicsit. amíg megérkeztek, olvastam, tévéztem. ma nagybevásárolok DM-ben, hazafelé, majd sorozatos estét csapok az HBO segítségével (Kaliforgia, Little Britain USA, True Blood). ámbátor, ha ma valaki Morrisons2-be menne, ne kíméljen, szóljon. az uncsitesóm fiai játszanak ott, élőben. de nincs kivel elmennem. :(
holnap pedig meglátogatom Vikiéket munka után, meg a kis pöcsöst. (és az nem Gyuszi :D)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése