szerdán a bal tenyerem... tegnapra beérett a dolog, pénzes napom lett. :)
merthogy reggel végre folyósították a szeptemberben igényelt hitelemet, majd hazaérve a postaládámban találtam az értesítést, hogy az APEH is visszaküldte az SZJA-t, ami jár. halleluja. "kicsit levegőhöz jutok bazeg..." hogy Barcs Mikit idézzem... :)
a Kossal beszéltük, hogy vegyünk együtt lottót, hát lehet, hogy ma meg is tesszük, mert most nagyon jó szériában vagyok, érzem a csít, vagy nem is tudom... szóval veszünk lottót. szerintem még egy totót is kitöltök... hátha... kicsit értek is hozzá talán, viszont még sose totóztam, úgyhogy a szűz kéz akár szerencsét is hozhat. :)
már elkezdtem intézni a hasfelmeccést is. végül nem megyek vissza a Péterfybe, mert ugyebár a fogyással nem állok sehogy, és már nem bírok/akarok tovább várni. úgyhogy marad az eredeti terv. ott zsírt is szívnak le, amennyit kell. sokba kerül, de nem érdekel... remélem, március elején kés alá fekhetek végre.
tegnap este a szokásos spanglizás volt otthon. először az Utolsó belövést kezdtem el nézni, majd rájöttem, hogy nagyon be fogok fordulni tőle, úgyhogy váltottam. de ha már Tim Roth, akkor legyen a 4 szoba. annyira nem tudtam élvezni, csak néha röhögtem fel.
közben a Kossal beszéltem telefonon, betépve... nem hiszem, hogy észrevette... :)
aztán néztem Fábryt. azt is untam. majd nekiálltam South Parkokat letölteni. az első 7 évad már meg is van. :) közben iwiwen jött némi infó Bőgősről. mármint közvetve. Niki, akivel Esztergomban is felléptek, írt ki valami köszönetet az üzenőfalra neki, meg a gitáros srácnak, meg hogy tartsanak ki, kedden folytatják, vagymi. nem tudom, hogy mit, kivel, hol, mikor... ennyi volt az üzenet. de akkor ezek szerint él, virul is netán, próbál, gyakorol, demót vesz fel, fellép, mittomén. akármi. a gyomrom persze összerándult egyből... meg még reggel is agyaltam rajta, de hát ennyi és nem több. ő nálam továbbra sem jelentkezik és én se nála. teljesen eltűntünk egymás elől.
viszont, hétfőn lesz a koncert... basszus... nem is hiszem el, hogy már két hét eltelt... hogy eddig kibírtam. meg hogy ő is kibírta. szóval hétfőn koncert. azt ígérte, hogy előtte hív, hogy mi legyen. most már érik ez a hívás. hacsak el nem felejti... általában azt se tudja, milyen nap van, szóval megvan az esély rá, hogy elfelejti... az aztán nagyfokú bunkóság lesz, az biztos. inkább hívjon fel, hogy nem akar jönni, nem ér rá, mint hogy ne jelentkezzen, mert elfelejtette...
Kossal bonyolódik a helyzet... érdekes dolgokról beszélgetünk... hát... nem tudom... próbálom helyén kezelni a dolgokat, de elég nehezen megy. mivel nincs a Bőgős, így elég durván a Koshoz ragaszkodom. viszont ő több vasat is tart a tűzbe. mármint mellettem. illetve még egyet biztosan. de hát különben se akarok vele járni, nem ezt mondtam??? de. ezt. szóval igyekszem szórakozásnak tekinteni az egészet, és nem belelátni, belegondolni többet abba, ami nincs is. nem akarom magam rongálni még ezzel is. van nekem éppen elég bajom... mármint a lelkemmel, a lelkemben... nem hiányzik még egy agyalnivaló... :(
azért hiányzik persze a Bőgős is... szoktam rá gondolni... hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. és nemcsak magányos estéimen, hanem úgy általában is. a Kos szerint a pasik is olyanok, mint a nők... hogy bassza őket a dolog: van-e a csajnak valakije, mit csinál, kivel van, miért nem ír stb. hát nem tudom, hogy a Bőgős mennyire van pasiból, mennyire törődik ezzel, vagy él mint Marci Hevesen... nem tudom... nem is tudom elképzelni, hogy mondjuk fel-alá járkál a szobájában és ezen meditál, hogy velem mi van. félek, baromira érzéketlen ember ahhoz, hogy ezt tegye. ami egyébként nem igaz, mármint nem érzéketlen teljesen, de inkább racionális és célratörő, mint hogy azon agyaljon, hogy velem mi a fet, meg hogy mi lesz velünk.
továbbra is büszke vagyok, hogy nem törtem meg és nem jelentkeztem. ilyet még soha nem bírtam megállni. senkinél. főleg ennyi ideig. ááááhhhh... kellett ehhez a 2,5 év szopódás, hogy most ilyen kemény legyek és megcsináljam.
ma estefelé megyek haza anyuékhoz. legalább kipihenem magam. szilveszter óta kb. összesen 3-4 nap volt, amikor nem ütöttem ki magam, vagy piával, vagy fűvel, vagy mindkettővel. és már 23-a van. tehát minimum 20 napon nem voltam tiszta. azért ez durva. ámbátor én élveztem, és élvezem most is. nem vagyok hajlandó lemondani a spangliról. sőt. kibaszottul tud hiányozni. ezt hívják függőségnek??? nyilván. nade, otthon csak alvás, evés, tv-s zombulás lesz. semmi cigarettatermék. a mobilomon valszeg korlátozom a bejövő hívásokat. nem akarok pl. Bétával nyavalyogni egész hétvégén, főleg nem az én számlámra. anyuéknál nem akarok az ő magánéletével foglalkozni. de még az enyémmel se.
kb. TG és a Kos tud majd elérni, ha akar, a többiek nem érdekelnek. Bőgőst is parkolópályára teszem, látni fogom, hogy keresett és kész. ha többször próbálkozna esetleg, amire zéró esélyt látok (szerintem sms-t fog írni és abban beközli, hogy off a koncert a részéről), akkor majd visszahívom talán...
de tulajdonképpen mindenki húzzon a vérbe és ne szóljon hozzám. ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése