már szinte eszembe se jutott a Bőgős. ma reggel sem. mikor megnyitottam az iwiwet, akkor igen. de semmi extra agyalás.
azon gondolkodtam tegnap, hogy ha a kapcsolatunkban ezt a "válságot" túléljük, megbeszéljük, megoldjuk, akkor már szinte semmi bajunk nem lehet. akkor talán mindent kibírunk együtt.
viszont ha nem tudunk visszatérni a régi kerékvágásba, vagy nem tudnak az érzéseink ezután még inkább elmélyülni, akkor nem is volt elég szoros a kötelék, akkor nincs is miről beszélgetnünk tovább.
átfutott az agyamon, hogy ahogy őt megtaláltam, majd találok mást... de azért ez csak egy nagyképű szöveg, egy elhamarkodott megjegyzés... mert bizony egy életben csak egyszer találkozik az ember lánya azzal a férfival, aki mondjuk ugyanő, csak férfiban. najó, vannak apró eltérések, mert mondjuk sokkal kevésbé szentimentálisabb és romantikusabb alkat, mint én, ebben mondjuk TG-t nem tudja überelni senki...
szóval... ejhaj... összegezve viszont... mégiscsak Ő az... a Bőgős... aki igazán passzol hozzám. úgyhogy nehéz... nagyon-nagyon nehéz arra gondolni, hogy sebaj, ha szakítunk... dehogynem baj...
persze, még jöhetne olyan pasi is, aki nála sokkal jobban megfelel nekem, de én már belefáradtam a keresésbe, az újrakezdésbe, nekem ebből elegem van. ő pont jó. "szeretem hibáit, jóságánál jobban..." ugye... ez az alaptétel. és igazából ezzel nem mondok le semmiről. mert sokkal többet ad nekem, mint amit egész életemben bármikor is remélhettem.
amúgy 3 napja csak Flasht hallgatok. miután kiderült, hogy nem lesz koncert, egyből tolni kezdtem, ráadásul a hangulatomhoz is nagyon passzolt. illetve passzol folyamatosan. viszont mégis van igazság a Földön és lesz Flash, de nem a Corvintetőn, hanem a Dürer-kertben, jövő hét csütörtökön. ott a helyem természetesen. :)
esténként spanglizás, lemegyek alfába, és jó nekem. nézek South Parkot és vinnyogva röhögök. egyre nagyobb mélységekbe kerülök szellemileg, de most ez kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése