ha tegnap délután

5 órakor valaki elmeséli nekem azt, ami végülis tegnap este történt... ha valaki délután 5-kor azt mondja, hogy ez és így fog történni, akkor minimum kiröhögöm, de talán inkább felhívom az OPNI-t (ami már nincs, mindegy, tudom) és bevitetem... :)
mire hazaértem a melóból már olyan szinten felhúztam magam, olyan ideges voltam, hogy berontottam a kisszobába és a Bőgős zongoráját erőből, izomból, dühből elcsomagoltam. ütöttem, vágtam, rúgtam. közben persze cifrábbnál cifrább káromkodások röpködtek. bebasztam az ajtó mögé, hogy ne is lássam. meg a többi cuccát is.
aztán felhívtam a Kost, hogy mi a fet, él-e, hal-e, mivan. pont beszélgettem vele, kurvaszarul volt, hányt mint állat, de nagyon szeretett volna látni, meg a koncert is érdekelte, úgyhogy éppen ott tartottunk, hogy akkor feldob egy pénzt, hogy fej vagy írás, jöjjön-e vagy sem. amikor jött egy sms. nem szoktam hívás közben megnézni, igazából most is azt hittem, hogy a bankom. szóval megnéztem.
a Bőgős írt... 17:21-kor... "Szia megvannak még a jegyek mára?" pffff...
nem volt kedvem pötyögni, hát visszahívtam.
B: Szia... (azon a félénk, elhaló hangján köszönt be, amit akkor használ, mikor tudja, hogy "bűnös")
M: Hello. Megvannak.
B: Nem találtál rá senkit?
M: De, éppen vonalban voltam ezügyben, mikor jött az üzeneted, de az emberem halálán van.
B: Akkor mi legyen?
M: Mi legyen?
B: Én szívesen elmennék a koncertre.
M: Jó, de én is ott leszek a koncerten.
B: (nevet) Engem nem zavar, hogy ott leszel...
M: Pfff... (örülök, hogy vagyunk úgy, hogy nem zavar köcsög...)
B: Negyed 8-kor a MüPa előtt jó?
M: Ok.
B: Akkor ott. Szevasz. (már "szevasz". már lazáskodott)
M: Szia.

nabazmeg. az "A"-terv. pedig Béta a lelkemre kötötte, hogy ha jelentkezik, mondjam azt, hogy már elkelt a jegy. de mivel a Kos nem volt olyan állapotban, hogy jöhetett volna, a Tesómnak meg kurvára nem volt kedve, jah, TG meg költözködik, így ha nem akartam nagyon szopódni, akkor kénytelen voltam elfogadni ezt a szitut.
na, ezután visszahívtam a Kost. semmi harag nem volt hálistennek. aztán a Tesómat, hogy miszitu. aztán Bétát. aztán még TG-vel is beszéltem... kaptam a tanácsokat, hogy legyek visszafogott, laza, nem durcás, de leszarós, ne gyengüljek el, stb. TG azzal fenyegetett meg, hogy ha elgyengülök, nem ismer többé. úgyhogy össze kellett szednem magam. :) úgyhogy nem volt csöcskirak, meg démoni smink, hanem szolíd, elegáns ruha, két copfot kötöttem, a sminkem is éppen hogy csak volt. lazára, csajosra vettem a figurát.
persze én értem előbb a tett színhelyére. direkt olyan zenét hallgattam, aminek semmi köze hozzá. Flasht. tomboltam, mint állat. 20 perc alatt 4 cigit szívtam el. mert persze késett. aztán egyszercsak megérkezett. megláttam. elkezdtem röhögni. hogy dohányzik. :) ennyit a fogadalmakról. később persze kiderült, hogy más fogadalmát is megszegte már.
bementünk. ruhatár. nem közösködtem vele. az enyémet külön adtam be. és külön fizettem ki. szó nélkül mentünk a terembe, a helyünkre leültünk. megjegyzem, a legjobb helyen ültünk... a legeslegjobb helyen. még nem kezdődött a koncert, némán gubbasztottunk egymás mellett. semmi ciccergés, semmi kézfogás, bújás. távol egymástól és kussban ülés.
aztán jött a koncert. bazmeg. zseniális volt. aaaaaahhhhhhhhh. többször majdnem vagy lemartam magam, vagy elbőgtem magam, annyira jó volt. el kell képzelni egy egyötven mély, 20 kg-os, karamellszínű csajt. bőgővel. meg basszusgitárral!!! wháááááááááá!!!!!!! 24 éves lányzó, olyan hanggal, hogy beszartam. meg a bőgőzés. és nagyon aranyos volt és kellőképpen extrovertált. kibaszott nagy tehetség, egy zseni, de tényleg, szóval megtehette. énekelt, elvarázsolt teljesen. voltak szerelmes számok, akkor csak vihogtam, ahogy a szövegét hallgattam. énekelt spanyolul is. remek volt. de tényleg. még a közönséget is megénekeltette!!! kb. négyszer tapsoltuk vissza. :)
a végén csak annyit tudtam kinyögni: "ez a nő akkora Isten, mint az állat..." :)
koncert közben egyébként kurva nehéz volt megállni, hogy ne másszak rá a Bőgősre, mert a teremben fújdogáló szellő néha hozta az illatát... amit annyira imádok... néha picit felé fordultam és szívtam magamba az illatot... de hogy ne gyöngüljek el, ilyenkor csak az jár a fejemben: "HOGY MIIIIIIIIIIIII???????? HOGY MIIIIIIIIIIIIIII????????" persze ettől mindig elröhögtem magam. de muszáj volt tartani a látszatot. :)
az előadás után, mint két idegen, sétáltunk le a ruhatárhoz. majd gyalog a Boráros térig. hogy sietek-e haza, megiszunk-e valamit. tudom-tudom, azt kellett volna mondanom, hogy nem. de muszáj volt ennyit engednem. ja, merthogy kiderült, kurvára nem tartotta be, hogy nem iszik márciusig. ennyit bírt. szinte semennyit. :) már volt az elmúlt két hétben nem egyszer, hogy moscskosul lerészegedett. remek. :)
na, szóval sétálás, Borároson Cöxibe be. már mikor odaértünk, kiborultam, mert a Cöxivel szemben van egy "BOCI Travel" nevű utazási iroda. megláttam, megmutattam neki... csak röhögött. én meg csak azt mondogattam: "de én Nyúl vagyok!!!" (a két copf miatt) :D
két dl rosé fejenként. szinte húzóra, mert annyira szar volt a zene, hogy mondtam, takarodjunk innen. már ott megérintette a lábam, mondta, hogy örül, hogy lát. ja, még a MüPa-ban megjegyezte, hogy milyen klassz a gyűrűm... :)
sétáltunk tovább. éjjel-nappaliba berohantam télifagyiért. (egész nap nem ettem, nem akartam berúgni nagyon, muszáj volt. meg hát meg is kívántam.)
végül a Dézsában kötöttünk ki a Corvin mozi mellett. ittam egy koktélt (lányos zavarunkban nem találtuk a borokat az itallapon), aminek az a neve, ahogy ő szokott szólítani. Chichi... (ejtsd: csicsi). ezt akkor szokta mondani, amikor szexelünk és nagyon-nagyon jó neki. ő meg ivott valami köleses sört. :)
egy darabig hülyültünk, majd beszélni kezdett. teljesen magától. én továbbra is távolságtartó és acélos voltam. de ő meg mondta a magáét.
"rájöttem, hogy nekem te kellesz. a múltkor, a részegségem addig fajult, hogy írtam egy listát, hogy mi szól ellened és melletted. de tulajdonképpen az ellened részben nem is volt semmi. vagy hát volt. annyi, hogy ugyanolyan vagy, mint én. és ez lehet rossz. de inkább jó. és csak rajtam múlik, hogy jó legyen. mert én nem tudom sokszor visszafogni magam. pedig nem mehet vég nélkül ez az állandó őrület. de hát 32 éves vagyok, és igazán ideje lenne, hogy összeszedjem magam. és szeretném, ha folytatnánk..."
hm. csak pislogtam. aztán elmondtam, hogy egyrészt ezt meg kell beszélnünk, át kell beszélnünk tiszta fejjel. hiába nem volt részeg, akkor is át kell beszélnünk rendesen. szóval nem mondtam rá se igent, se nemet. másrészt, hogy bántott, hogy nem is ismert és úgy alkotott véleményt. (ebben igazat adott)
elmondta még, hogy jó alvó, tehát álmatlan éjszakái nem voltak miattam, de nappal nagyon sokat gondolkodott rajtam.
aztán még vihogás, egymás szemébe nézés, fürkészte a tekintetem ezerrel. én nem mutattam semmi olyasmit, amitől nyeregben érezhetné magát. laza voltam, némileg kimért és kemény.
mikor már majdnem kidobtak a Dézsából, akkor hazakísért. mondtam, a kapuig elkísérhet. útközben megkérdeztem, hogy de mi lett volna, ha nincsenek meg a jegyek? azt mondta, akkor február 10-én (az egy hónap leteltével) hívott volna, hogy találkozzunk. még a naptárjába is beírta. erre én: "jaj, és mit írtál be, hogy hívni kell a csajt, vagymi???" erre előveszi a naptárját és megmutatja...
bazzzzzzzz... nem hiszitek el... február 10-ére be van rajzolva egy szív... azt hittem beszarok, mikor megláttam... :) mondom neki, hogy "hú, de romcsiiiiiis!!!" erre ő: "ez tulajdonképpen egy segg..." ANYÁÁÁÁÁÁÁD!!!!!!! bazeg... úgy röhögtem, mint az állat!!! :D
amúgy meg hát persze, hogy egy szivecske volt... :)
aztán hazaértünk, kapuban még egy cigi, majd szám sarkára puszi és hazament. kérdezte, hogy megvan-e még nekem a száma. hehe. persze, hogy megvan. :) mondtam neki, hogy én voltam letiltva a telefonálásról és keresgetésről... :)