a pofátlanságnak is

van határa... szokták mondani... na, hát nálam aztán nincs. :)
ültem ma reggel a piros 7-esen (nekem már csak piros 7-es marad, ezt a 7E-t nem tudja bevenni az agyam), elhagytuk a Keletit és azon gondolkodtam, hogy mióta nem büntetett meg a bakter. de hogy nem is jött mostanában. erre hátranézek és "piros karszalag! hoppá geci!!!" :)
na, mondom remek. ráadásul aki odajött hozzám, az már egyszer a 105-ösről leszállított. mikor kajajegyben akartam neki fizetni. :) mikor mellém állt és gagyogott valamit, akkor én halálos nyugalommal a táskámba nyúltam (már azt hitte a bérletem veszem elő), elővettem a mobilom, kikapcsoltam a zenét, kivettem a fülhallgatót a fülemből, majd ránéztem a sapkám alól, kibaszott lazán, begyógyult szemekkel, hogy "na, nyomjad Rózsi!" :)
igazából a fő probléma az volt, hogy a süket fülem felől beszélt, így szinte semmit nem értettem, csak mondtam neki, hogy nincs jegyem, se bérletem, de igazolványom se, de majd leszállok. még mondta a magáét, de látta, hogy nem tud velem mit kezdeni, így abban maradtunk, hogy leszállok.
Zuglónál figyeltem, hogy leszállnak-e, gondoltam, fentmaradok "véletlenül"... :) de meglátott, úgyhogy letessékelt maga előtt.
lekecmeregtem a második ajtón, majd hátramentem a csukló mögé és azon az ajtón visszaszálltam. :D az ajtó becsukódott, ezek lentmaradtak adminisztrálni, én meg integettem nekik széles vigyorral. :)) kezdem azt érezni, hogy sportot űzök a Bakterok szopatásából... :)
szép kis reggel, mi??? :)
megnéztük a Spílert tegnap a Kossal. gecijóóóó volt!!! :) igaz, a legkisebb teremben, a második sor szélére kaptunk jegyet (fullon volt a terem), majd kitört a nyakam, olvasni, nézni, követni, ráadásul cirka 2 órás film, de akkor is jó volt. :) rögtön úgy kezdődik, hogy a Spíler, a főszereplő, egy gecinagy vizipipával élvezkedik. egyből kurvahangosan felhördültem: "akkora Isten vagy, mint az állat!!!!" :) a Kos csak vigyorgott. :)
film közben néha az ágyékát masszíroztam. csak hogy ne unatkozzunk. na, nem mintha fenyegetett volna a veszély. ;)
mozi után ment a dolgára, én meg haza. édesdrágacsillag volt... az a baj... :( egy csomószor mondja, hogy "imádlak"... meg Kőszegre is azt  mondta, tulajdonképpen mindegy neki, hogy hova megyünk, csak én ott legyek vele...
én nem tudom mi van... de tényleg... kezdek egyre inkább közelkerülni hozzá... hazafelé menet csak gondolkodtam, meg vigyorogtam, és a fejemet ingattam, hogy ilyen pasi nincs... hogy ilyen szitu nincs...
tegnap utánanéztem a blogban, mert kíváncsi voltam, hogy mikor találkoztunk először. nos, szeptember 14-én, egy vasárnap délutánon. mondjuk, már akkor nagy hatással volt rám, emlékszem. és ennek már több, mint 4 hónapja...
fú, most teljesen elbizonytalanodtam... érzem, hogy szüksége van arra a pörgésre, ami az én életemben van, hogy ez tetszik neki, hogy szeretne a részese lenni. szokta mondani, hogy "rontsam meg" nyugodtan. hogy azt akarja. :) na, hát rajtam aztán nem múlik... ;) ejhaj. ejhaj. nem tudom mi lesz... kíváncsi vagyok a kőszegi hétvégére is... hogy ott milyen lesz...
otthon este még pipáztam kicsit, hallgattam a zenéimet, néztem South Parkot, aztán lefeküdtem aludni. még lefekvés előtt behúztam a pipát a naptáramba, bár még nem volt éjfél. annyira biztos voltam benne, hogy nem fogom keresni a Bőgőst.
persze könnyű nekem így, ha van aki szórakoztat, aki foglalkozik velem, aki udvarolgat... nyilván. de nem is bánom, hogy így van. kezdem egyre jobban megkedvelni a Kost... még nem vagyok szerelmes, ahhoz azért több kell, de szeretek vele lenni.
őszintén??? már nem is akarom, hogy a Bőgős felhívjon a koncert miatt. már nem is akarok vele menni. nem is nagyon akarok vele találkozni. nem tudnék neki mit mondani. de tényleg. egyszerűen nem érdekel. teljesen hidegen hagy. és nemcsak a Kos miatt, hanem az eltelt idő, a szituáció miatt is... hogy nem tudott eleget gyakorolni... áhhh... menjen már a francba tényleg... ez akkora kamu szerintem, mint ide Nagykáta. ezért is nem tud már érdekelni.
tegnap a laptopommal baszakodtam a kisszobában, nem tudtam hova lerakni, mert a kibaszott zongora az íróasztalon van. ma lesz a napja, hogy bedobozolom a faszba. elegem van, hogy nem férek tőle.