szétesek

fáj mindenem. nem tudom mi van velem. a bordáim fájnak. meg a bokám. nagyon. kurvagáz. alig aludtam.
pénteken voltam Cegléden, Közgáz esten. nagyon jó volt. 3 azaz három lány bírt összejönni az osztályból, ahova 38-an jártunk anno. ezt a nagyfokú érdektelenséget sose bírtam feldolgozni. most is nehezen.
találkoztam az osztályfőnökkel, a magyartanárnőmmel, meg a tündérmackó matektanárommal, akibe régen szerelmes voltam. most is dobogott a szivem, mikor rám nézett. ah... varázslat. csodálatos férfi még mindig. megvettem az évkönyvet... megdöbbenve láttam, hogy a mi tablónk pont Endréék tablója mellett van benne... hát... semmi sem véletlen... 4 évig ő jelentette nekem az életet... a sírás folytogatott, ahogy a fotóját nézegettem...
éjfélre értem haza, még Dr.BI-vel msn-eztem, aztán lefeküdtem aludni, fél 2 körül.
szombaton 10 felé keltem fel. lassan készülődni kezdtem, mert este Dr.BI érkezése volt várható, az övé mindenképpen. trú és Viktor is jött volna, ha trúnak nem görcsöl be a hasa megint, ők végül lemondták. Vikit is invitáltam egy kis dummantásra, végül ő sem jött el.
megértem. én is lehangolódtam, amikor szombat délben kiderült, meghalt Lackó barátunk anyukája, akit én is személyesen ismertem, többször voltunk együtt színházban, múzeumban, nagyon szerettem őt... egy fantasztikus, különleges asszony volt. 2 hónap alatt végzett vele a rák... ez a hír kicsit elvette nekem is a kedvem mindentől, de aztán összekapartam magam. takarítottam, csináltam rakott krumplit, vártam a cimbiket. Dr.BI fél 8 körül érkezett. akkor már éppen kezdtem nagyon unatkozni. úgyhogy jókor. ettünk, ittunk, zenét hallgattunk, dvd-ztünk, dumáltunk. ő merevrészegre itta magát, én csak egy üveg borral bírkóztam meg és kellemesen becsíptem.
fél 3-kor taszigáltam be az ágyba, mert elaludt a kanapén. úgy horkolt éjjel, hogy ki kellett mennem a nappaliba aludni, mert egyszerűen nem bírtam már. 11 körül keltünk fel. bár rá voltam moccanva, meg incselkedtem is vele, mégsem történt semmi. valahol szarul is esett, valahol megértettem. nem tudom mi lett velem, hogy a pasi hiány, vagy egyáltalán a társaság hiánya, vagy nem tudom, de egyszerűen annyira kívántam, hogy majd megőrültem érte. kár, hogy ennyire részeg lett, mert akkor tuti letámadom. amikor ébredeztünk, akkor is tudatosan ki-ki villantottam a fenekem, meg mikor mit... hátha... olyan illata, olyan kisugárzása, olyan édesbogár feje van ennek a pasinak, hogy egyszerűen nem tudok neki ellenállni... és ez most lehet, hogy a "nincs ló, jó a szamár is" effektus... bár azért nem egészen... kicsit féltékeny is vagyok, mert tőlem is randira ment vasárnap délután... meg hát... na, mindegy... nem tudom.
nem bírnánk együtt élni, mert kibaszottul nehéz emberek vagyunk mindketten. nem tudom, hogy el tudnám-e viselni hosszú távon, bár sokat változott az utóbbi időben, ez tény. de most jó vele. most nagyon jó vele. ezek az együtt töltött esték, éjszakák, beszélgetések nagyon jók. kellemesek...
vasárnap megebédelt, aztán megnéztünk két alapfilmet, mind a kettő tetszett neki. aztán olyan fél 5 körül lépett le.
úgy volt, hogy BT majd feljön tegnap, de nem jelentkezett, így aztán én is kajáltam, tévéztem, majd elaludtam a kanapén, este 9-ig durmoltam. tipikus, hogy bekászálódtam a hálóba, ott persze már nem bírtam aludni. 10 után kimentem, neteztem, tévéztem, cigiztem.
éjfél körül megint be, alvás megint nagyon nehezen, de sikerült.
6-kor akartam kelni, akkor csörgött először a telefon ébresztője. végül majdnem fél 7 lett, mire összekapartam magam és felkeltem. 7 előtt pár perccel indultam el gyalog a munkába. a Köröndön még bementem a boltba, így 7:50-re értem a munkahelyemre. cirka 45 perc. kényelmesen.
a Rákóczi tér és a Blaha között maga Barcs "Dr. Flash" Miki jött szembe. egy kézikamera volt a kezében, mellette egy mikrofonos ürge, aki egy szőke nőt interjúvolt. nem tudom miről, mert a fülemben szólt a zene. szaladtak a nő mellett, lehet, hogy a sztrájkról, a gyaloglásról kérdezték, Miki nagyon vigyorgott. én is, mert mikor megláttam, felkiáltottam "A MESTER!!!" és széles vigyorral néztem rá, majd megfordulva még utánuk is bámultam. ápr. 26-án Flash koncert... végre... Dr.BI-vel ráadásul... hát most már egyre jobban várom. :)
hullán értem be reggel, a fáradtság, a fájdalmak, meg az egy órányi séta megtette a magáét. a 17 kollégából itt van 7. reménykedtem, hogy egy se jön be és hazamehetek, de sajnos nem így lett. pedig megért volna még 1 óra sétálást az, hogy durmolhassak otthon.
11 után hívott fel Lackó. "tudom, hogy tudod" így kezdte. én meg már bőgtem is. röviden elmesélte mi a szitu. egyszerűen nem térek magamhoz. mentem ki bőgni.
pénteken 2-kor lesz a temetés. utána Gyusziéknál szüli-névnapi parti. a temetésről egyenesen odamegyünk... csudajó kedvünk lesz. nekem biztos. én tutira kiborulok. én minden temetésen kiborulok. már előre félek.
nincs kedvem/erőm dolgozni. haza akarok menni. most. illetve már reggel 8 óta. eh...
szeretnék valakit megölelni. most azonnal. meg bőgni a vállán. sokáig.