mostanában, hogy reggel kiszájfényezem a számat. gyönyörűségesen. aztán a buszon állva, az ablaküvegben nézem, ahogy csillog. az arcom nagyrésze árnyékban, de az ajkaimra rásüt a nap és ez visszatükröződik az üvegben. néha elalélok a látványtól, olyan szép...
mindehhez a konstans éneklés (ma éppen Pink dalai voltak a sorosak), napszemcsi, smink, meg az édes arcocskám.
hah... nagyon bírom ilyenkor magam. és pont akkor süt úgy a nap igazán, hogy láthatóvá váljon a csillogás, mikor a Hősök terére érek. néha nincs kedvem leszállni, mert nem bírok elszakadni a látványtól. de sajnos muszáj. :(
egyszer majd korábban fogok elindulni és teszek pár kört a busszal. és élvezkedek hosszú-hosszú percekig a tükörképem okozta csodán. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése