fantasztikus magasságokba sikerült eljutnom tegnap.
délig dolgoztam, aztán elindultam Lackó anyukájának temetésére. egy tavaszi virágokból álló csodát vittem, Vikiékkel mentünk, kocsival. a temetésen teljesen összeomlottam. ez persze várható volt. mikor Lackót megláttam talpig feketében, kisírt szemekkel, egyszerűen nem tudtam mit mondani, csak szorosan öleltem és sírtam. az anyukája fényképére egyszerűen nem mertem ránézni, mert akkor méginkább előtört belőlem a zokogás. fura ezt mondani, de nagyon szép temetés volt. egyházi és polgári búcsúztatás, amiből az utóbbi volt igazán szívhezszóló és megrázó. rengeteg zsebkendőt trombitáltam tele... Viki detto. a végén megfogadtuk egymásnak, sírva, hogy nem szarjuk le soha többé Lackót, akármilyen is... sokat kell vele lennünk, amikor csak lehet.
a temetés után Vikiékhez autóztunk, este ugyebár Gyuszi szülinapját és névnapját ünnepeltük. úgy volt, hogy majd elmegyünk valami szórkozóhelyre pörrenni, de ehhez szerintem Vikin és Gyuszin kívül senkinek nem volt kedve. bevásároltunk, időközben befutott Barbicsek, akivel kb. 2 percen belül életreszóló barátnőséget kötöttünk. fantasztikus csajszi. aztán jött Panni, majd még Gyuszi barátai váltották egymást.
rettentő ivásba kezdtünk, én azért vigyáztam magamra, nem akartam mocskosmód elkészülni. igazából rohadt fáradt voltam, azt hittem 10-ig bírom csak... ehhez képest... amúgy 10-11 körül volt némi mélypont, de aztán Gyuszi kikönyizte, hogy pipázzunk, na, az aztán megtette a hatását... :) Gyuszi mellett Viki volt a tettestárs, úgyhogy mi hárman jól bekészültünk. szénné vihogtuk magunkat. mondjuk Gyuszi eleve csontrészeg lett. :) szóval volt karaokezás, üvöltve éneklés, röhögés, evés-ivás, minden. nagyon élveztem. a bulinak kb. hajnali 3 után lett vége, én a 3:57-es, utolsó 909-essel jöttem haza, hajnali 5 körül kerültem ágyba.
este még Történész hívott a buli kellős közepén, hogy ma akkor mi lesz, mert még a héten beszéltük, hogy esetleg ma találkozhatnánk. hogy tehetnénk egy újabb próbát. mondtam, keressen ma valamikor, még nem tudok semmit.
mikor reggel lefeküdtem, kikapcsoltam a mobilt. délután 3 körül ébredtem először, akkor bekapcsoltam, egyből hívott is, de nem vettem fel. inkább kikapcsoltam megint a telefont és aludtam tovább. tudom, geciség, de ez van. majd megmondom neki, hogy meggondoltam magam, most mégse találkozzunk... ne erőltessük azt, ami nem megy.
végül 5 után keltem fel. ettem, tévézni kezdtem. hívott egy 24 éves fiú, még a héten adtam meg neki a számom, Vendéglátós. este 10-ig dolgozik, szeretne velem találkozni. valami házibuli félébe hívott, ahol egy barátja, meg annak a barátnője lenne, rajtunk kívül. mondtam, hogy én inkább kettesben futnék össze vele, ha lehet... aztán persze majd meglátjuk...
9-kor visszahív még, hogy akkor mi legyen. sok kedvem nincs már elindulni itthonról, de lehet, hogy összekaparom magam. holnap aztán majd döglök megint.
hétfőn meg indul a mókuskerék újra és lehet várni a hétvégét megint. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése