két napja... áh... kész. de legalább aludtam már végre.
tegnap is sikerült beborozni ex-kollégákkal. tök jó volt, hogy jöttek, hogy itt voltak... leginkább persze a munkáról volt szó. mármint az ő munkájukról. áldom az eszem, hogy én már nem dolgozom ennél a fos multinál immáron 4 éve. halleluja!!! :)
ma 11-kor kezdett dedikálni Bret Easton Ellis a Millenárison. ezt is kihagytam. talán soha többé nem lesz lehetőségem személyesen találkozni Vele, a Mesterrel... hát ez van.
ma este Flash koncert Dr.BI-vel. úgy volt, hogy Andriska is csatlakozik, de ma tájékoztatott, hogy megvan a második baba, és hát neki dolga van, nem fér bele az idejébe. ezt kedden elfelejtette mondani. :) háhá... Andriska, aki mindig azt mondta, hogy ő aztán nem szaporodik... erre már a második gyereke születik. nice.
egy kissé le vagyok maradva, úgy érzem. bár nekem jó így. nem hiányzik az életemből egyelőre egy gyerek. egyelőre.
Deszkással beszéltem tegnap telefonon. cukorborsó volt. ma meg látom, még mindig levelezik valakivel azon a szájbavert társkeresőn. és nem velem. szóval nem tudom... elbizonytalanodtam. holnap elvileg találkozunk, bár most zéró kedvem van hozzá. kérdőre nem vonhatom egy hét után, de azért szarul esik persze.
hogy holnap sem fog megkapni, az is biztos. ha tud még várni, jó, ha nem tud, mehet isten hírével. mehet ahhoz, akivel levelezget. vagy akihez akar. leszarom.
délelőtt még volt kedvem hajatfesteni, meg szépítkezni ennek a majomnak, most már persze ehhez sincs. leültem, mint az iszap.
szokásos történet: már megint beleéltem magam olyanba, amibe nem kellett volna... na, mindegy. kíváncsi vagyok, hogy hív-e ma... meg hogy milyen lesz holnap. mondom, egy fikarcnyi kedvem sincs most hozzá. semmi.
délután Chelsea-MU bajnoki. természtesen nézem. viszont Dr.BI pont akkor fog érkezni a cuccával. a meccs kellős közepén. remek. igyekszem tőle gyorsan megszabadulni, hagyjon békén egy ilyen fontos mérkőzés alatt mindenki. majd este pofázunk, csak a meccs alatt ne dumáljon hozzám.
áááá... tökre lefittyentem... ez a Deszkás téma... miért kell mindig csalódnom, vagy pofára esnem??? nem mondom, hogy beleszerettem, de nem közömbös, nyilván. bár, ennyi ismeretségből még nem is lehet következtetéseket levonni, hogy egyáltalán hosszútávon szerethető-e ez az ember vagy sem. de az indítás jó volt.
az a geciszar, hogy nem adhatom tudtára, hogy engem ez felbasz. mert hogy jövök én ahhoz... hiszen egy hete ismerjük egymást. lehet, azt a próbát kellene megtenni, hogy szex, aztán keres-e még. mert ha igen, akkor talán nemcsak erről szólt. ha meg nem, akkor egyértelmű...
nem tudom. nem tudom. vagy inkább tartsam magam??? még valameddig??? Vérnénnye tulajdonképpen még mindig nálam vendégeskedik. holnap is. szóval... áh... kivagyok... akartam küldeni neki egy sms-t, hogy szép napot, meg hogy van, ilyesmi... de nem. most ettől is elment a kedvem.
annyian átkúrták a fejem már (jó, persze hagytam is sokszor...), hogy egy ilyen szitu teljesen leblokkol és visszavet. nem tudok tovább lelkesedni, ha ilyenbe futok bele újra.
áh... csak tudnám, miért ilyen bonyolult minden... vagy csak én teszem azzá??? persze, minek kell nekem nézegetni, hogy neki mennyi olvasatlan levele van és mikor lépeget be arra a szarra... saját életem nehezítem meg. de engedtessék meg nekem, hogy bizalmatlan legyek. azok után, amin keresztül mentem már, ez sajnos bennem van. amíg nem bizonyosodok meg az ellenkezőjéről annak, amit most jelenleg gondolok, addig takarékra csavarom magam. és nincs szex. mármint vele. ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése