mostanában

nincs kedvem írni... élem az életem, jártatom az agyam, gondolkodom, de nincs kedvem megosztani a közzel... még ha 15-20 olvasóról van is szó.
azért, mivel egy ez napló, dokumentálás a célja elsősorban, leírom, hogy mik történtek velem mostanában.
csüt. este, ha már Vendéglátóssal nem jött össze a találkozó (azóta sem keresett), Pedellus (nem röhög!!!) lett a befutó. nem akartam egész pénteken egyedül unatkozni itthon, vele meg már hetek óta levelezek, beszélgetek. mondtam neki éjjel, hogy míg jár a bkv, jöjjön át. végül taxival jött. hajnalig dvd-ztünk, beszélgettünk. aztán lefeküdtünk aludni, mert én megint 6-ra mentem körmöshöz. persze volt egy kis szex, nem bírtam ki, bár hulla fáradt voltam. nem volt rossz, de a jó az nem ilyen. aztán reggel elmentem a dolgomra, hazafelé vettem ezt-azt, majd visszafeküdtem mellé az ágyba. 11-ig aludtunk, aztán ismét filmeket kezdtünk nézni. este 10 után ment haza. akkor már nagyon vártam, hogy elhúzzon, mert eléggé idegesíteni kezdett. sajnos olyan egyszerű, mint az ék. mint a kettes lego. mint a barlangrajz. mint a kockás papír. szóval erről ennyit. leves.
éjfélig tévéztem egyedül. reggel a Tesómmal Pannonba mentünk, mert elhagyta a telefonját, venni kell neki újat. persze nem talált kedvére valót, a Pannonnál annyira szánalmas a kínálat, hogy az botrány. úgyhogy sétáltunk még, elmentünk a csarnokba vásárolni, beszélgettünk, ennyi. 2-re értem haza. akkor már KB (aka Balu) levele várt, hogy menjek fel hozzá este. mivel semmi programom nem volt kilátásban, hát igent mondtam.
megnéztem, illetve nézegettem a Blackburn-MU meccset (1:1 lett a vége, de majdnem kikaptunk, botrány...). a felhős ég miatt a kép szakadozott, párhuzamosan néztem neten meg a tévében a mérkőzést, nem sok sikerrel. azért legalább a gólokat láthattam. az is valami. meg az utolsó 10 percet, ahol a MU végre úgy játszott, ahogy kellett volna neki egész végig... az baromi izgalmas volt. a lényeg, hogy a Blackburn kapusa kivédte a szemünket. egyszerűen hihetetlen, hogy milyen labdákat fogott meg... maxirespect...
8 után indultam el itthonról. a villamoson volt egy kellemes élményem, egy románcom, a Nyugatitól egészen a Budai hídfőig tartott. egy baromi jó pasi szúrt ki magának. szemeztünk. én persze halálosan elvörösödtem, zavarbajöttem, de azért vigyororgtam, meg néztem én is. amikor leszállt, integetett nekem. kár, hogy annyira nem volt férfi a talpán, hogy elkérje a számomat. azonnal megadtam volna neki. totál megdobogtatta a szívem... jó kis élmény volt. hazafelé ma is rá gondoltam. hogy vajon mennyi az esélye annak, hogy még találkozunk??? nyilván zéró. de hát sosem lehet tudni. :)
odaértem Baluhoz. hát... kicsit ciki volt... ugyanis az utolsó mailt, amiben végül rábólintottam az estére, már nem olvasta, így két haverját odacsődítette magához sörözni, dumálni. nem kicsit lepődtek meg mindhárman, mikor megérkeztem. hamar beilleszkedtem a csapatba, bekapcsolódtam a beszélgetésbe, ilyennel soha sem volt gondom.
aztán a két srác lelépett, kettesben maradtunk. a youtube-on kezdtünk zenéket hallgatni. pipáztunk. kellemesen bekészültem. megvolt a TG és Balu közötti üzenet váltás. ugyanis TG-nek meséltem Baluról, mikor a szülinapját ünnepeltük anno decemberben, most meg Balunak meséltem TG-ről. mindez a Me Llaman Calle c. szám kapcsán került elő. Baluval is lefordíttattam a dalt. ő még nem ismerte, de nagyon megtetszett neki. nem véletlenül. Balu egyébként már eleve részeg volt. aztán mikor egy videóra teljesen ráflasheltem akkor elmentünk aludni. semmi szex nem volt. még csók sem. pedig... pedig egyrészt kívántam volna, másrészt ismét dögös voltam, de nagyon. :)
reggel 10-kor jöttem el tőle. most itthon tévézek, olvasgatok, rápihenek a jövő hétre.
és itt a zseniális videó, ami tegnap teljesen odabaszott nekem:



legyen türelmed végignézni, nagyon király!!!