Deszkással tegnap. még mindig nagyon izgatott és édipók. :) megmutatta, hogy milyen bort nézett ki holnapra, a sajt az már meglepi. este 7-kor találkozunk, kijön elém a HÉV-hez. csepeli. ugyan ismerős vagyok csepelen, de jöjjön csak ki, sétáljunk együtt. :) aztán persze én is megmutattam a kedvenc boromat, sugallva, hogy még nem késő beszerezni. (Vylyan Villányi Cirfandli (2000) - köszönet érte GibiBabának, illetve párjának, Sanyinak, aki küldte a múltkori bulinkba és ezáltal megismertette velem...) szóval jól elfecsegtünk este. kérdezte, hogy szeretek-e bográcsozni, meg ilyenek, mert hogy akkor majd összehozunk valamit. úgy látszik, hosszú távra tervez... :) csak ne akarjon holnap lerohanni... könyörgöm... ne kelljen elutasítanom... ne kelljen csalódnom... jaaaaaaaj... lécci... drukkolás!!! :)
délután kellemes eseményben volt részem. éppen ment a régi lakásomhoz a postaládát üríteni. egy hölgy becsöngetett a kapun, egy ismerős férfihang vette fel a kaputelefont, majd jött lefelé kinyitni a rácsot. Andriska volt az... júúúúúúj, úgy örültem neki. :) egyből megölelgettem, megpuszilgattam. aztán nem bírtam magammal és mégegyszer. :) ööö... most el kéne magyaráznom, hogy Andriska kicsoda. nos. 12 éve ismerem. anno a Postán dolgoztunk együtt. természetesen halálosan szerelmes voltam belé. nagyon-nagyon jó cimbik voltunk. de csak cimbik, mert. például az én vállamon zokogott, amikor megvágták 10 éve az államvizsgán, meg ilyenek. szóval ennyire voltunk jóbarátok. a legjobbak. minden nője féltékeny volt rám. utoljára tavaly májusban találkoztunk, hosszú évek után, amikor a könyvbemutatójára mentem az Írók boltjába. pedig ott lakik tőlem 1 saroknyira. a sors furcsa fintora, hogy pont abba a házba költözött a párjával és a kisfiával (mert már van neki...), ahol én laktam ezelőtt... sok-sok emlékünk, közös bulink, balhénk van. rengeteg dolog... reggelig tudnánk emlegetni... ah... régi szép idők...
és úgy meghatódtam tegnap, ahogy megláttam, megölelgettem, hogy az nem igaz. mondta, hogy most már tényleg fussunk már össze, beszéljünk meg valamit tényleg. mondtam, oké. :)
ez a nyomorult PMS. természetesen, mire hazaértem, már bőgtem a meghatottságtól. azon bőgtem, hogy találkoztam Andriskával. hülye hormonok. grrrr!!!!! de legalább nem vagyok idegzsába.
viszont a munka hőse lettem. kurvasokat dolgoztam ma már. pedig azt hittem el leszek úszva, de aztán mégsem. és még trú, a recesszióban lévő depressziós recepciós lelkét is leápoltam skype-on. :)
mamama... ma viszont fontos mérkőzés!!! Barcelona-MU!!!!!! whááááááááááá!!! széttépjük őket!!! :)
senki ne lepődjön meg, ha este 9-től ki leszek kapcsolva. nem leszek elérhető. mindenki hagyjon békén. ha győzünk... ah... nem fogadkozok, meg nem iszok előre a medve nőjére... ámbátor utólag mindenképpen fogok. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése