hogy a legjobb barátaim mondjuk szarnak a fejemre... nem tűnik föl nekik, hogy nem válaszolok skype-on (a céges gépem be volt kapcsolva, online maradt az alkalmazás, de persze nem voltam bent), nem tűnik föl, hogy megbeszéltünk egy programot legalább egy hónapja (szombati Copy Con koncert) és esetleg akkor el kéne mennünk, vagy legalább megkérdezni, hogy mi a bánat van és nem hallgatni mélyen, mint hal a szatyorban...
aztán persze elmennek libegőzni meg sétálni kettesben (amit anno közösen terveztünk), de szintén nem hívnak fel, hogy van-e kedvem hozzá. sőt, még én vagyok a gyógyegér, hogy ha egyedül baszom a rezet otthon és unatkozom, akkor én miért nem telefonálok rájuk, hogy "figyi, unatkozom, nem lóghatnék a nyakatokon kicsit?"...
de persze a jövő pénteki partin okvetlenül legyek ott, mert. ha ráérek, ha nem. mert legyek ott. mert azt mondták. oldjam meg.
nem tudom. háborgok. és el vagyok keseredve. az elmúlt egy hétben, holott tudták, hogy beteg vagyok, egyszer meg nem kérdezték, hogy élek-e még. mondjuk trún és Dr.BI-n kívül más se. de az most mellékes. és akkor én miért nem hívom őket. MIVAN???
még jó, hogy alapvetően nem untam halálra magam a hétvégén. de azért egy telefon jól esett volna, hogy "bazmeg, élsz még???" meg hogy "figyi, nincs kedvünk koncertre menni, nem gáz???". utálom, ha valaki sunyiskodik.
party éve... azzzzz... :( na, nekem az lesz, az biztos, én nem hagyom annyiban.
meg is van az első próbatétel a pasiknak. majd cibálom őket koncertekre, ZP-be. aki jobban bírja... na, az egy szinttel tovább léphet. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése