C. Ronaldo a meccset tegnap. picsába. najó, az, hogy "falábú" kicsit erős volt Viki részéről, én inkább nagyképűségnek mondanám. a 2. percben eldönthette volna a továbbjutást, a BL döntő sorsát, de ez a pöts mellérúgja... áh... tragédia. az első félidőt egyébként üvöltve és állva néztem végig, annyira ideges voltam. a Barcelona nyomott folyamatosan, kurvajól játszottak, de nem tudták bevenni a MU kapuját. mert azért a mi védelmünk ott volt a szeren. egész végig, hálistennek, ez mentett meg attól, hogy Henry a végén kitömje a kapunkat 2 góllal legalább. jól befosatott. :)
a meccs kezdetekor kikapcsoltam a telefont, a végén vissza. két üzenet várt. egyik Viki hangüzenete, amiben lefalábúzta Ronaldot, a másik pedig Kéményseprőtől jött: "Neked szurkolok!" tartalommal... hát nem édes??? :) nagyon meglepődtem, hogy egyáltalán eszébe jutottam.
erős döntetlen lett a vége, bár a MU nagyon deffenzív játékot játszott, Rooney-baba meg mintha a pályán se lett volna. csodálkoztam is, hogy szünet után még kijött az öltözőből, én már rég lecseréltem volna. látszott a csapat felállásán, hogy egyértelműen a védekezésre helyezik a hangsúlyt. nem volt a középpályán olyan labdaszerző ember, aki a csatároknak előkészíthette volna a tutit. nem csoda, hogy Rooney se tudott a tehetségével mit kezdeni. Ronaldo villogott, de inkább csak reklamált, meg nagyképűsködött. hozzáteszem, a nagyképűségre van alapja és oka, zseniális játékos... jaj, hát persze gyönyörű is... :)
ami a legjobban tetszett, hogy a meccs előtt, a szünetben, illetve a végén a két csapat focistái barátként kezelték egymást. lepacsiztak, dumálgattak, összenevetgéltek... mintha régi jó ismik lennének, mintha éppen nem is a BL döntőért hajtanának, hanem csak egy barátságos meccsen lennének.
és hogy a Nou Campban 96.000 ember tombolt... áh... ott akarok lenni egyszer egy ilyenen... még a tévé előtt is félelmetes érzés volt, nemhogy élőben... döbbenet...
ezen kívül semmi érdekes nincs. ma 7-kor randi Deszkással. eddig még nem mondta le, én se, úgyhogy lesz.
reggel fel akartam kelni hajat mosni, aztán jól kinyomtam az ébresztést, inkább majd munka után szedem rendbe magam. fáradt vagyok, nem is tudom, hogy mitől élek még egyáltalán. hogy mi az ami még mozgat. biztos csak valami olyan mechanika, ami arra a szervemre van rákötve, ami fáradhatatlan. vagy valami ilyesmi. egyszerűen csoda, hogy még élek és létezem. és ha belegondolok, milyen hétvége előtt állok...
ma ugyebár randi. bár 10-nél tovább nem tervezek maradni. holnap CIB-es exkollégák jönnek házibulizni. szombaton napközben elvileg pihi, aztán este Dr.BI-vel Flash koncert. vasárnap ismét pihi, remélhetőleg.
még jó, hogy a jövő hét csak 3 munkanapos. :) havonta kibírnék egy ilyet, mit ne mondjak... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése