tegnap BT-t. :) kikönyizte. igazából azzal hatott meg, hogy meg akar ölelni. max. csókolni. de inkább az ölelés hiányzik neki. és hogy csak ezért felugrana, aztán menne is tovább.
no, hát feljött (stáb szokás szerint lent várta), megölelt, aztán beszélgettünk kicsit, ölelkeztünk, végül persze csókolózás is lett. olyan fura érzésem volt... valahogy azt éreztem, hogy otthon tényleg nem kap még ennyit se. se ölelést, se csókot. semmit. van egy fiatal felesége, aki a pici gyerekkel foglalkozik, gondolom, vele meg nem. de ez tök gáz. nyilván faszság ezt így kijelenteni előre, de én biztosan sohasem hagynám, hogy a férjem el legyen hanyagolva a részemről, attól még, hogy van egy gyerekem. nem lehet csak a gyerekre fordítani minden figyelmet, mert annak értelemszerűen az a vége, hogy a férj másnál keresi a boldogságot. másnál keresi az ölelést. nem, nem a dugást, nem a szexet. csak egy ölelést, egy csókot. már annyival beéri. de otthon nem kapja meg. ez azért szörnyű. és elszomorító.
kérdeztem, hogy volt-e szülinapi buli. mondta, hogy majd lesz. mikor elment, elgondolkodtam, hogy milyen szívesen részt vennék ezen a szülinapon, de persze a szeretőt, a kurvát nem hívják meg ezekre az eseményekre... hát, így van ez... :( ezért undorító harmadiknak lenni. ezért nem is vagyok oda a helyzetért... ráadásul az állandó titkolózás, sunnyogás... megöli az egészet.
BT egyébként mindig kívánatos. finom illata van, csinos, aranyos. tegnap valahogy mintha barátilag találkoztunk volna, vagy mintha úgy kezelt volna... aztán persze összegabalyodtunk, de nem is tudom... szeretek vele lenni... vele beszélgetni...
mikor elment, még elszívtam egy cigarettát, aztán 7-kor lefeküdtem aludni. igen, este 7-kor. hajnali 1-kor ébredtem fel először. akkor kicsit forgolódtam, úgy éreztem magam, mintha már egy hete aludnék, tök ki voltam pihenve. aztán újra elaludtam, de reggel 7-kor meg már hulla fáradtan ébredtem. most is ásítozok... én nem tudom hogy van ez... mindegy.
gondolkodtam Dr.BI-n. azzal, hogy együtt voltunk szombat hajnalban, 10 éves álmom vált valóra, egy 10 éve kezdődött dolog teljesült be. én akkor voltam szerelmes belé. már akkor akartam csókolni, ölelni. ez viszonzatlan maradt. 10 év után viszont ott volt az ágyamban, ölelt, csókolt és megdugott... mondtam is neki, hogy 10 éve vártam erre... :)
barátilag beszélgetünk szinte minden nap azóta, de ennél soha nem lesz több. sőt. szexelni sem fogok vele többet. nem. befejeztem. ez így nem vezet semmire. csak leszívja az energiáimat, hogy amíg talál magának csajt, addig engem kúrogat. hát nem. ekkora ribanc aztán már tényleg nem vagyok. vagy legalábbis nem az övé.
akiről meg egyébként végképp lemondtam, és már kibaszottul nem érdekel, az TZ. egyszerűen nem tudok már türelmes lenni. lehet, hogy ezerszer meg fogom majd bánni, mert hogy ha elküldöm a francba, ő biztosan nem keres majd, hiszen szintén büszke oroszlán, mint én, de nekem ebből a huzavonából kurvára elegem van. december óta kerülgetjük egymást, azóta nem tudja kitalálni, hogy engem akar-e vagy sem. azóta nem képes semmilyen határozott lépésre, azóta nem képes velem normálisan időt együtt tölteni. így meg aztán nem is lesz az egészből semmi. nekem ebből rohadtul elegem van. hogy állandóan várakozzak, tartsam magam, hogy arra várjak, neki mikor támad úri kedve velem lenni (havonta egyszer), meg egyáltalán.
kedden is küldtem neki egy tök kedves sms-t (betegen fetrengett otthon), hogy mi van vele, jobbulást, meg stb. erre azt bírta visszaírni: akkut pihi... komolyan, majdnem azt válaszoltam neki: látom, a beszédközpontját is megtámadta a nátha, ha csak ennyit volt képes írni... de inkább nem írtam semmit. hagytam a faszba. és fogom is hagyni a faszba. engem nem érdekel. én miatta nem fogok senkinek nemet mondani, és nem fogok otthon ülni ölbe tett kézzel. hát a lófaszt. illetve, nem fogok miatta megkergülni a nagy görcsölésben. nemnem. felejtős.
nyilvánítsa ki egyértelműen a szándékait, aztán majd meglátom. akkor se fogok már őrjöngve a nyakába ugrani, a karjaiba dőlni, hanem majd akkor elgondolkodom a dolgon. pattintsa le a bnőjét, aztán majd beszélgethetünk. egyáltalán, történjen már valami!!!! legalább szexeljünk, hogy derüljön ki, ott mi a pálya... de hát erre is kb. annyi esélyt látok, hogy zérót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése