az rendben

hogy egy stramm csaj vagyok és mindent túlélek... egy bizonyos pontig nyilván... de azért kicsit több aggódásra számítottam a betegségem folytán... no, mindegy.
R is... basszus... ha én nem hívom, akkor tőle aztán meg is dögölhetek persze, szokás szerint. mondjuk, nem hívtam egy hete, de nem is fogom. felejtsük már el, hogy a barátságunkat csak én ápolom, ő meg nem. fosok rá. Dr.BI és trú, az ősbatman, illetve legújabb jelzője a "szegényrokon" törődik velem. azt ennyi.
most már persze jobban vagyok, "már nem fáj ha nevetek", de azért még nem tökéletes minden.
a bugi már a lábamban, mennék már este ZP-be, meg holnap is, DE PERSZE MEGINT NINCS KIVEL!!!! fuck. sux. that's all.
aztán hétvégén meg a Petőfi Irodalmi Múzeumba vágynék, 100 éves a Nyugat kiállításra. mondjuk, nem baj, ha nem jön össze, év végéig nyitva lesz, de azért megnézném már. erre nyilván megint nincs jelentkező. bár még nem is kérdeztem senkit.
egyedül az egri főisis spanokat érdekelheti, szerintem. mármint az ismeretségi körömben... az Ady múzeumban is tök rég voltam, oda is be kéne nézni, frissíteni az emlékeket, magamba szívni annak a Veres Pálné utcai lakásnak az illatát újra... ott akarok élni... abban a házban... közel hozzá... az örökéhez, a szelleméhez... a falak között akarok élni, ahol ő is anno... és persze ott akarok élni, a Nyugatosok korában, 100 évvel ezelőtt.... én akarok lenni az "új, az énekes Vazul..." ah.... de szép is lenne... no, elég lenne, ha Dénes Zsófiaként születhetnék újra... mármint hogy visszatérni abba a korba és én lennék ő... najó, elég az álmodozásból.
úgyis annyi hülyeséget álmodtam megint az elmúlt napokban, hogy inkább le sem írom.
nem cigizek... a hét híre... najó, nem mondom, hogy örökre leszoktam, de ma reggel hezitáltam a bolt előtt, hogy bemenjek-e venni cigit vagy ne, és végül nem mentem be. ez már eredmény. ha csak kocabagósba át tudnék menni, ilyen bulis bagósba, az már valami lenne. igazából unom a füstös lakást, a büdös ruhákat, meg ilyesmi. meg nem is túl egészséges, lássuk be. bár asszem, az már tök mindegy jelen állapotomban.
3 hete nem voltam pasival. asszem. komolyan, már nem is tudom pontosan, hogy mikor. azt tudom, hogy Dr.BI volt az utolsó. megnéztem. 3 hete. varázslat. csoda, hogy még élek.
az önsegélyezéssel is felhagytam egy hétre, de tegnap meg tegnapelőtt persze pótoltam. az betegen is megy... ha már pasi nincs...
hát, de gáz... kérdezték a kollégák kedden, hogy "lesz aki kiszolgál?" (mármint betegen, amíg a héten itthon leszek). erre mondtam, hogy "persze, a macska!" és vigyorogtam. közben meg mekkora száni, hogy tulajdonképpen senki... :( mondta is az egyikük: "legalább nem mondhatja, hogy se kutyája, se macskája..." hát ja. pedig a szitu nagyon arra hajaz. vagymi.
szóval nincs pasi. és még csak kilátásban sincs semmi és senki. pedig jólesne, ha valaki babusgatna ilyen elesett állapotomban. dehát lófasz van. nem babusgatás. ennyi.
szokjam meg. azt kész. jólvan, nem nyavalygok, csak unom már ezt az állapotot. egyéjszakás lehetne, de az meg nem kell.
mostanában persze Kéményseprő jár a fejemben állandóan. nem tudom miért. ahogy itt a kerületben bóklásztam napközben a napokban, tökre vártam, hogy összetalálkozzak vele. nem tudom miért. illetve tudom. még mindig az van, hogy meg akarom mutatni magam. hogy mennyire jó csaj vagyok. akarom, hogy leessen az álla... ennyi... 1 éve nem látott... éppen ideje lenne frissíteni az emlékeit. de hát ha nem szingli, akkor nyilván sok értelme nincs. vagy hát akkor is van, hogy megdöbbenjen, de nyilván miattam nem dobná a nőt. bár, olyan régóta nem tart. najó. befejeztem. asszem túl gondolkodtam már ezt megint.
ah, kurvajó dokibácsi van a SOTE F-O-G-en... ah... szép volt a reggelem... :)