úgy eltelt a

hétvége, hogy észre sem vettem. otthon sem voltam szinte. hogy az alvásról már ne is beszéljek, mert abból jutott a legkevesebb.
pénteken munka után fáradtan rogytam le a kanapéra. igazából nem volt semmihez kedvem, de hát a szülinapi partiból nem maradhattam ki. ezért tekertem egyet, hogy felébredjek. ez azt eredményezte, hogy sikerült Gibibaba ajándékát otthon hagynom. hálistennek a ház sarkánál eszembe jutott, hogy valami hiányzik a kezemből. utána elsétáltam a Kálvin térre. a Ráday utcán úgy mentem végig, mint egy díva. Carrie Bradshow ipari tanuló hozzám képest. fülemben zene, fejemen napszemüveg. kihúztam magam és riszáltam a seggem. mert az jó nekem. az emberek csak néztek, hogy ki ez a dögös csajszi... :)
kicsit szétcsúsztam mire a szülinapra értem, de azért jó volt. :) ott már nem is nagyon alkoholizáltam, mert nem akartam keverni a dolgokat.
jól éreztem magam, sokat beszélgettem Edinkával, meg Gibibabával is. régen nem láttuk egymást, jól esett minden szó.
irigylésre méltó, hogy emberek úgy tudtak felnőni, hogy semmi lelki sérülés a szülei által nem érte őket. nem csoda, hogy így kiegyensúlyozott életet tudnak élni. velem ellentétben, akiben örökre nyomot hagy az apám viselkedése. a sok szar, amit az arcomba kaptam egész életemben. ebből nem lehet egyszerűen kijönni. meg talán sehogy sem. nem csoda, ha érzelmileg, lelkileg ilyen nyomorék lettem. :( ez persze nem magyarázat semmire, de mindenképpen jelzés értékű.
este 11-re haza akartam érni, ehhez képest hajnali fél2 lett belőle. akkor már csak az ágyba ájulni volt erőm.
reggel 8 után ébredtem, rendbeszedtem magam és elindultam a suliba. műfaj óra volt. tetszett, sok érdekes dolgot tanultunk.
suli után takarodtam Ceglédre. osztálytalálkozóra. na, akkora katarzis nem volt, mint amit vártam. mármint hogy majd nem ismernek meg az osztálytársak. mind megismertek. az tény, hogy sokan el voltak hűlve, hogy mennyit változtam, milyen jól nézek ki stb. katarzis talán akkor volt, mikor Kriszti megjelent, akivel régen nagyon-nagyon jó barátnők voltunk, aztán meg eltávolodtunk egymástól. na, csak akkor bőgtem, mikor ő megérkezett. meg ő is. összeölelkeztünk, el sem akartuk engedni egymást.
sikerült megcsillantanom az életem egy darabját, meg az igazi énemet, mert én egyedül rúgtam be úgy, mint az albán szamár. kegyetlenül. rengeteg bort megittam, meg pezsgőt. enni nem tudtam, mindent kihánytam szinte, pedig jó volt a vacsora, de úgy be van szűkűlve a gyűrűm megint, hogy képtelen vagyok enni. mivel nem volt bennem kaja, meg a nap is égetett, a bor ütött pillanatok alatt. a szerelmi életemmel, a baromságaimmal fárasztottam mindenkit. csak néztek, hogy ki ez a lány???
éjfél körül már csak néhányan maradtunk, akik úgy döntöttünk, hogy átmegyünk a Jazz caféba. aminek persze zéró köze volt a jazzhez. ott még némi pezsgő, megintcsak a szerelmi életemről beszélés (halálosan szerelmes vagyok a Bőgősbe, stb.). Kriszti közben jól lelépett, de engem végül kivittek az állomásra kocsival. az utolsó vonat már réges-rég elment, így az elsőt kellett megvárnom. még 1,5 óra volt az indulásig. hurrá. hálistennek nem volt hideg, így kint, egy padon ücsörögtem. cigim viszont már csak egy szál volt, és hát ebben a porfészekben természetesen nincs éjjelnappali. hangosan dohogtam, amivel azt vívtam ki, hogy egy pasival beszédbe elegyedtem. aztán odajött még egy, meg még egy. kiderült, hogy 3, büntetett előéletű fickóval társalgok. hurrá. az egyikről kiderült, hogy ismeri a szüleimet. egyszercsak benyögte, hogy ő már járt a kocsmában. hogy most a Fehér Sanyié, de hogy előtte a Klárika néni vezette. ekkor elhűlve néztem rá: "bazmeg, a Klárika néni az én anyukám. az édesanyám. te ismered???" erre mondta, hogy igen, meg aput is. és hogy mennyire szeretett akkor oda járni, mikor még ők voltak ott. hát remek. ennyire kicsi lenne a világ???
az egyik sittes fiú egészen Pestig kísért. mindenképpen meg akarta tudni a telefonszámomat, de nem adtam meg. aztán Kö-kin megszabadultam tőle. reggel fél 6-ra értem haza, a metrótól hazáig végig csuklottam. már majdnem megfulladtam.
otthon aztán ágyba ájulás ismét. nem tudtam rendesen aludni, már 8-kor felébredtem, meg aztán többször is. végül 1-kor keltem fel. elmosogattam, elpakoltam néhány dolgot, aztán elmenten szavazni. visszafelé felmentem az albérletbe lemérni ezt-azt, aztán a Tesómhoz a jószágokat megetetni, meg netezni.
közben jött a Kos, hozott nekem 2 Ozora DVD-t. meg az újságot, amiben az én cikkem megjelent az ő neve alatt. igazából nem zavar, egyrészt tudtam, hogy így lesz, másrészt meg nekem így is jó. én tudom, hogy én írtam. :)
elmentünk a Saturnba, mert hangfalhoz akart kábelt venni. ott valami hangfalrendszeres cuccba beraktuk az egyik DVD-t és néztük Ozorát. ott élvezkedtem és persze megint rámjött, hogy máris mennék, ha lehetne. de még éppen 2 hónap van hátra az indulásig. Saturn után felugrottunk a Koshoz, megnéztem milyen mélynyomókat, hangfalakat, kanapét vett. aztán hazavitt, mert 6-kor találkoztam a Blahán egy fiúval.
semmi erőm nem volt az elinduláshoz, főleg azért, mert a szombati borozás miatt olyan fosás volt rajtam, hogy az nem igaz. alig tudtam elszakadni a vécétől. 6 után 10 perccel értem a találkahelyre. már messziről láttam, hogy nem lesz pálya a srác. elmentünk a Szimplába. megvettem Edu könyvét, össze is találkoztam vele, sőt dedikált is. beszélgettem a sráccal kicsit (mármint a randiarccal), de nem fogott meg igazán. aztán elkezdődött a program, az viszont kurvajó volt!!!! jó kis jazz az elején, élőben, aztán Edu produkálta magát (csutak részegen és halálosan zavarban), majd jött Bödőcs Tibi és folytatta az őrületet. sokat nevettem. kár, hogy esett az eső, ami a Szimplában gáz, mert ugye az udvar nagy része fedetlen.
aztán a villamoson még együtt mentünk a Baross utcáig, ki is szállt velem, de a sarkon elbúcsúztam tőle. nem akartam, hogy hazáig kísérjen. igazából minél hamarabb meg akartam tőle szabadulni.
otthon aztán csináltam kaját, tekertem egyet és a választási műsort kezdtem nézni a Hír TV-n. először az Ozora dvd-ket akartam nézni, de ez végül sokkal érdekesebb volt. amúgy mindenkinek ajánlom betépve a választási műsort. nagyon vicces. maximális respect a Hír TV műsorvezetőinek, akik rettentő profin csinálták végig az egész estét. hihetetlen rutin, határozottság, improvizációs képesség kell ehhez. aztán az elemzések is viccesek betépve. bár tökre megértettem mindent, még jobban, mint egyébként. és hogy a sajtó tájékoztatókról már ne is beszéljek. Orbán Viktor zseniális szónok. el nem tudom képzelni, hogy azt a beszédet, amit elmondott, azt előre megírta arra az esetre, ha ez lesz az eredmény, vagy este 7-től 10-ig rakta össze, minden esetre fantasztikus beszéd volt. nagyszerűen benne volt minden.
Lendvai Titokzokni Ildikó aztán azt se tudta, merre van arccal, magyarázta a bizonyítványt, de nagyon szánalmasan. Fodor Gábor leves, kuka, süllyesztő. Dávid Ibolya egy idegroncs és megcsapta a süllyesztő szele. de még nem eléggé. remélem utoljára jutottak bármilyen pozícióhoz. Vona Gábor pedig győztes. szintén. az ő beszéde is tetszett. mondjuk, Morvai Krisztina úgy illegette magát, mint egy pornósztár, vagy mint egy hercegnőbarbie... ahogy a mikrofont tartotta az meg egyértelműen úgy nézett ki, mintha egy műbré lenne a kezében. és ahogy vigyorgott... meg dobálta a haját, meg pózolt, meg nem is tudom... na, mindegy. szép példánya lesz az EU Parlamentjének. nem baj, hogy bejutottak. és nem baj, hogy 3 képviselővel. ez zseniális eredmény. igenis, kell ez az új erő. és nem kell félni a szélsőjobbtól. nem esznek embert. jó lesz ez. nem mondom, hogy rájuk szavaztam, de ahogy régen a MIÉP-re adtam a voksom, úgy előfordulhat, hogy nemsokára a Jobbikra fogom. ki tudja??? najó, talán már nem vagyok annyira szélsőséges szemléletű, mint régen. és bízom benne, hogy a Fidesz véghez viszi azt, amit neki kell, ami miatt odaálltam melléjük.
11 után egy kis pornó, majd alvás. ahhoz képest, hogy már este 6-kor fáradt voltam, mégis éjfélig ébren voltam. úgy érzem magam néha, mintha meghalnék, ha alszok. vagy valami ilyesmi. szóval, hogy nem fekszem le, mert nem lehet, mert akkor meghalok. vagyis, ha bizonyos óraszámnál többet alszok, akkor attól félek, hogy meghalok. vagy mittomén. nem tudom megmagyarázni. de eszméletlenül tartok az alvástól. rettegek. így cserébe pörgök ezerrel. állandóan.
ma reggel 6-kor keltem, 7-re körmöshöz mentem, aztán meg rohantam be dolgozni.
egy csomó pénzt elköltöttem a hétvégén. egyszerűen folyik ki a kezeim közül... ez rémes. nem tudom mi van velem mostanában. pedig annyira, de annyira kellene spórolni, de egyáltalán nem megy. :(