majdnem 11 volt

mire hazaértem este. pedig nem így terveztem. de nem bántam meg az elfoglaltságot. egy e-network előadáson voltam. ez most teljesen más, mint a többi MLM rendszer. ebben végre látok fantáziát, és persze pénzt is. nagyon-nagyon sok pénzt. a tanulmányaim és eddigi MLM-es tapasztalataim alapján mondhatom, hogy ez végre életképesnek tűnik. ráadásul már rögtön az elején van pénz, nem kell hónapokat, éveket várni arra, hogy beinduljon.
persze, van kezdeti befektetés, de úgy néz ki, max. 2 hét alatt ez megtérülhet, és a többi már csak ajándék. ha bárkit érdekel a dolog (2 éve van még csak Magyarországon, ráadásul vidéken nagyon-nagyon kevés helyen, tehát van még piaca), akkor szóljon!
a tegnap este nemcsak emiatt a biznisz miatt volt értékes. hanem mert akivel ezen az előadáson voltam, aki engem is meghívott, az hozott magával még egy embert. egy érdeklődőt (olyat, mint én). nade! ez az ember egy férfi. és nem is akármilyen!!! alig tudtam levenni róla a szemem... Dávidnak hívják. nem tudom hány éves, de valami gyönyörű pasi. én még ilyen szép férfit az életemben nem láttam. annyira, de annyira hibátlan... aztán persze, hogy fokozzuk az őrületet, kiderült, hogy énekes-gitáros. egy (hakni)zenekarban. aztakurva! tehát még zenész is! mondom, hogy tökéletes! :)
a magassága, a testfelépítése, a haja, a gyönyörű szemei, a vastag szája, a szabályos orra, a szép fogsora, a stílusa... áhhh.. kivagyok teljesen. ráadásul nyitott volt, érdeklődő, lelkes, intelligens... én nem is tudom... hogy egyáltalán létezik-e ilyen. mármint ilyen villámcsapás szerű találkozás. jójó, persze, létezik. de ez a pasi teljesen megbabonázott tegnap... hát kész... próbáltam iwiwen keresni, de nem találtam. úgy néz ki, a közös ismerőst fogom faggatni... vagy legalább egy apró kérdést felteszek neki, hogy wtf. :)
hazafelé az Oktogonon bementem a BK-ba kajáért, mert már majd' meghaltam. otthon aztán kajáltam, tévéztem, kapcsolgattam. még az esti megbeszélés előtt, mivel útba esett, meg amúgy is mennem kellett, bementem a CHILLS Headshopba. ide járok mostanában papírért, filterért, meg minden vacakért. persze az új cuccokat (ízesített papír) ki kellett próbálni este, úgyhogy még tekertem egy lightosat. South Parkot néztem, de a Moleszterálós rész volt, ami kurva jó, viszont tökre unom.
el is kapcsoltam, de nem pornóra, hanem Mezzora. na, akkor aztán elszabadult a pokol. :) a Cannonball Adderley Sextet játszott, 1963-as felvétel, egyszerűen kész voltam. zseniális. persze rögtön elkezdődött a gondolkodás. a sírásba, zokogásba hajszoltam magam a kattogással. hogy mi jutott eszembe?
egyrészt néztem Sam Jones bőgős játékát. illetve néztem és hallgattam. eszembe jutott, mikor anno megkérdeztem a Bőgőst, hogy csinálja, hogy nem nézi a bal kezét, mikor játszik. ez volt a válasz: "mert hallom, hogy mit fogok le. nem kell nézni."
és ezaz. hogy hallja. hogy milyen füle van. és hogy mennyire nem egyszerű így zenélni. és mégis zseniálisan nyomják. mert a többi hangszeres általában nézi/nézheti a kezét, hogy mit nyom, fog, stb. de a bőgős nem. na jó, persze, az is odanéz néha, de igazából a füle van ott, azzal hallgatja, hogy mi szól. és ezért maxirespect nekik.
másrészt, hogy mennyire tökéletes kapcsolat volt a miénk. mennyire egymásra kattanós, megőrülős kapcsolat volt ez. hogy dobhatta ezt el? hogy volt képes egy ilyen kapcsolatot felrúgni és eltaszítani magától? a végén arra jutottam, hogy csakis a hatalmas önuralma, önfegyelme miatt történhetett ez meg. mert bár egy porcikája sem kívánta azt, hogy szakítson velem, mégis, a jövője, a karrierje miatt muszáj volt. és bármennyire is jó volt velem, kénytelen volt meglépni ezt a dolgot. és tulajdonképpen ezért a döntéséért, ezért a határozottságáért, ezért a keménységéért is tiszteltet érdemel.
harmadszor pedig, hogy mennyi, de mennyi energiát fektettem bele, az elmúlt 4 hónapban, meg előtte is. most meg aztán főleg. mármint úgy értem az energiát, hogy kurva sokat gondolok rá. rengeteget. folyamatosan. ezt nem tudja senki elképzelni, hogy mennyit és mikor és miért... ez már egyszerűen embertelen méreteket ölt. és amennyire este is rá voltam szívódva, azon gondolkodtam, hogy nem hiszem el, hogy ezt nem érzi. ezt a sok energiát, pozitív hullámot, gondolatot, amit felé küldök... egyszerűen nem hiszem el, hogy nem érzi. olyan szoros kapcsolat volt közöttünk. mármint lelki. olyan nincs, hogy ezt ne érezze. ezt a sok gondolatot, sok vágyódást, vívódást, szenvedést. és nem hiszem el, hogy ő nem szenved. hogy neki most jó így.
és mire ezeket végiggondoltam, már zokogtam. hallgattam a jazzt és sírtam. nagyon.
éjfél körül kerültem ágyba, az álom el is nyomott szinte azonnal. annyira fáradt voltam, hogy semmire nem volt erőm. na jó, ez a Dávid fiú kicsit még járt az eszemben... de semmit több. :)
ma persze alig bírtam felkelni. ez a fos időjárás is nyilván padlóra küld. meg minden szar. kivagyok. :(
a mai nap egyébként két szülinaposnak a napja.
egyrészt születésnapja van Banyának, akit lassan 20 éve ismerek, és kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta a barátnőm. meg a sminkesem, meg a fotósom is egyben. :) nem is tudom, mi lenne velünk egymás nélkül. nekem nagyon fontos, hogy ő van. nagyon-nagyon.
másrészt pedig ma van Viczián Ottó születésnapja is. hát ő meg az überalles... én, mint Egyetlen Hivatalos Rajongója, mivel máshogy nem tudok, a nővérén keresztül kívánok neki nagyon-nagyon sok boldogságot egész életére. minden napjára, minden percére. remélem, megkapja az üzenetem. ;)
ami még eszembe jutott tegnap este, ahogy a naptáramra néztem, hogy kedden 2-a volt. a Bőgőssel való megismerkedésünk 8. hófordulója. és eszembe sem jutott. itt a blogban sem emlékeztem meg róla. meg egyáltalán. meg sem fordult a fejemben. ez mondjuk fura. és kicsit ijesztő is, hogy ilyen dolgokat el tudok felejteni. hogy már itt tartok, hogy ezt is elfelejtem. áhhh... mindegy. nem tudom. mindentől függetlenül folyamatosan jár az agyam. és ő meg 2200 km-re van. megőrülök ettől. :( vagy lehet, hogy jobb így? hogy nincs itthon? én már ezt sem tudom eldönteni... de hogy gecire hiányzik, az biztos. belepusztulok, annyira. hiányzik, hogy beszélgessünk, hogy röhögjünk, hogy igyunk, hogy szívjunk, hogy bulizzunk, hogy tévézzünk, hogy gyakoroljon a kisszobában, hogy koncertre menjünk, hogy szeretkezzünk... minden hiányzik, ami vele kapcsolatos...
ma este szülinapi partira megyek. bár ez lehet, hogy titok kellett volna, hogy legyen, de ha most, így bukom le, akkor vállalom. :) Gibibabát ünnepeljük, hogy utolsóként belépett ő is a 30-asok klubjába. na, mondjuk nekem mindig 20 éves marad... :)
holnap iskola, utána futás Ceglédre, osztálytalálkozóra. aztán takarodás éjszaka haza. remek lesz. Banya nem lesz ott, ezért szomorú vagyok, de azért lesz ott még izgalom. szerintem én leszek az, akinek a legtöbben bemutatkoznak majd. mert nem ismernek meg. és ezt már előre élvezem. :)
vasárnap pihi, meg esetleg takarítás (jaj, Tekihez is át kellene menni...), este meg Szimpla. nem a Kossal, hanem egy új fiúval. durva, mert nem az esetem (mármint testalkatilag), kicsit mackós, ráadásul 25 éves, egyetemista (de legalább bölcsész), viszont annyira jó fej és olyan jó leveleket ír és annyira kedves, hogy nem tudtam nemet mondani. illetve én ajánlottam fel, hogy ha már a Kos nem tud jönni, akkor jöjjön ő velem erre az eseményre. örömmel elfogadta a meghívást, úgyhogy jelentem randim lesz vasárnap délután. hogy mire megyek vele? még nem tudom. de hátha kicsit ki tudok kapcsolni legalább...
az élet egyébként szép, én jól vagyok, ez az új biznisz nagyon felvillanyozott. sok-sok-sok pénzt akarok keresni. vagy legalább valamivel többet, mint most, mert kurvára elegem van a fillérezésből, meg a hóvégi parából. nagyon elegem van.
szóval minden rendben, jó csaj vagyok, úgy is viselkedek és ennyi. :)