ezen a fiún, annál inkább arra jövök rá, hogy nem hozzám való... hogy nem őt keresem... és kár lenne hülyíteni, mert azt nem érdemli meg. éppen elegen szívatták eddig...
jó pár dolog zavar vele kapcsolatban. kicsit nagy az arca. valódi Dolce Gabbana napszemüben mászkál, a ruhái egy vagyont érnek, arany Rolex órája van, meg még sorolhatnám. ja, és a bátyja társtulajdonos a Citadellában. ami nem ócska hely. és hát elég alvilági is, tegyük hozzá. kicsit egyszerű hozzám képest, szóval nem az a parttalan intelligencia, bár a dumámra nagyon vevő, szerinte iszonyat jó arc vagyok és sokkal szebb vagyok élőben, mint a képeken, amiket látott rólam... meg valahogy nem tudom elképzelni magunkat együtt, egymás mellett. jó, annak idején a Bőgős is tasztított, de aztán az elmúlt. de valahogy jobban mutattam vele, mellette, mint Szilveszter mellett. összességében, ahogy észrevettem, mások az értékrendek, bár fontosnak tartotta megkérdezni, hogy akarok-e gyereket, mert ő szeretne, meg családot, meg mindent, csak az nem tetszik, hogy úgy dobálózik a pénzzel, ahogy számomra az visszataszító. persze, ha lenne eszem, kihasználnám és lehúznám, de az meg nem én vagyok. meg milyen lenne már??? engem eltart valaki... jó, lehet, hogy élvezném, de hosszú távon csorbulna az önállóságom, és azt meg nem szeretném. kezdem érteni, hogy a Bőgős miért nem akarta soha, hogy segítsek neki. mert az lélekromboló. egy Kosnak, egy Oroszlánnak az gáz.
tegnap munka után felmentem a lakására, megnézni, hogy milyen (ő akarta), kb. 10 percet voltam ott. klassz lakás (csak bérli), bár a pisztáciazöld faltól kicsit megriadtam, meg hozzá ugyanilyen bőr (szerintem műbőr vagy textilbőr) kanapé... durva... aztán együtt vártuk a 7-es buszt, majd Zuglónál elváltunk. valahogy fura volt az egész, mintha mindketten zavarban lettünk volna. sokszor nem tudtunk miről beszélni. valahogy úgy éreztem, hogy nappali fényben méreget, mert említette, hogy az alakomat kedden este nem volt alkalma megnézni, de szerinte nem lesz vele gond. szóval tegnap mintha ezt pótolta volna, vagy nem is tudom. hülyén éreztem magam. feszengtem. aztán megbeszéltük, hogy fél9-kor találkozunk az Oktogonon és elmegyünk egy kicsit jam sessiont hallgatni.
este 7 után küldött sms-t és lemondta. 3 randiból már kettőt lemondott. ez nekem egy kicsit sok. a Bőgős sohasem tett ilyet.
persze, tudom, ne hasonlítgassam a Bőgőshöz. se őt, se mást. de hát mégiscsak ő az utolsó normális emlékem. ő az, akit mindennél és mindenkinél jobban szerettem... vagy még szeretek mindig...
nem megy ez nekem... én próbálok, tényleg próbálok nyitni, de nem megy... nekem vagy a Bőgős kell, vagy senki más. akkor inkább maradok egyedül. kurvaszar ez az egész. rémes.
ráadásul, tegnap hazaértem, és a víz levert, mert a postaládában találtam egy képeslapot. azt hittem, hogy a Bőgős küldte. és már tiszta para lettem, hogy pont most küldi, amikor valakivel alakulna valami, mintha megérezte volna, hogy most kell lépnie, hogy utánam kell nyúlnia, mert elveszít.
a képeslapot egyébként a Tesómék küldték Badacsonyból. de azt a 30 mp parát nem kívánom senkinek, amit addig éreztem, míg ez ki nem derült...
tekertem otthon és tévéztem, fél10 körül már ágyban voltam. kicsit legalább pihentem. ja, mert egyedül nem mentem le Tűzraktérbe. nem volt kedvem. inkább döglöttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése