hülye Teki tegnap. wháááááááá!!! undorító!!! de kibaszott sokba fog ez a Tesóméknak kerülni... márminthogy foglalkozok az itthonmaradt jószágokkal. faszom. leengedtem a szaros fürdővizét, kivettem, aztán vissza akart mászni az a dög, aztán kapott friss fürdővizet, meg kaját (fagyasztott halakat dobáltam a kádba és mind megette!!! befosás...) aztán újra kivettem, de majdnem eldobtam, mert a karmos lábaival hozzámért. mindegy. leraktam és egész éjjel a lakásban motoszkált. reggel alig találtam meg, hogy visszarakjam a kádba. úgy futottam vele a fürdőbe, hogy ne kelljen sokáig fognom, hogy amikor befordultam az ajtón, majdnem elcsúsztam a kövön. szinte az ajtóból hajítottam a kádba ezt a dögöt. fujjj!!! mi a fasznak valakinek teknős, he??? mi a ráknak??? ehhh... bolond egy szokás, annyi szent! mert kutya, macska, madár (bár nálam már ez is necces) oké. de teknős???? áhhh!!! mi abban az öröm???
adtam a macskának is enni. próbáltam becsalni a lakásba, de nem jött. gyűlöl engem. na jó. mindenkit gyűlöl. az egy idegbeteg állat. de legalább most tele a bele.
én megvacsiztam, virágokat locsoltam (háttt... vagy kipusztulnak a sok víztől, vagy nem...), néztem a sorozataimat. otthon még csináltam egy cigit, azt a Tesómnál eldurrantottam. jól beindultam tőle. tök fura volt, hogy az ő lakásában vagyok, hogy ott szédelgek. basszus, ilyen tök kicsi tévéje van (asszem 51 cm-es), azon gondolkodtam, hogy egyáltalán gyártanak még olyat??? na, mindegy. jó a kecó, jó volt ott lenni, egész más feeling, mint nálam. a cigizésért viszont kurvára ki fogok kapni. az tutter. ha a növények, meg a dögök életben maradnak, akkor ez lesz a probléma, hogy befüstöltem. kis idő után eszembe jutott, hogy keresek füstölőt, találtam is, és egy kiürült pudingos dobozba állítottam bele. a következő füstölővel fél órát bolyongtam a lakásban, mikor megtaláltam a füstölőtartókat. hármat is. egymás mellett. kb. csak pont a szememet nem szúrta ki. pff....
a hálószobában nem tudtam besötétíteni, úgyhogy reggel korán a szemembe sütött a napocska. amúgy jót aludtam, senki és semmi nem zavart. csak a fény. legközelebb rámegyek a rolóra és addig basztatom, míg fotóelőhívásra alkalmas körülményeket teremtek. :)
persze nem tudtam kialudni magam, bár kurvajó az ágyuk, meg tényleg nyugi volt. a macskám nélkül valami frenetikus az éjszaka, de tényleg.
tegnap azt vettem észre, hogy egyre többen megbámulnak az utcán. mármint pasik. mármint olyan szemmel, hogy milyen jó csaj vagyok. nem mondom, hogy a világ legjobb pasijai bámulnak meg, de legalább megbámulnak, másrészt meg annyira nem is hulladékok.
a Bankár megint nyomul. vagy még mindig? nem is tudom. valamelyik nap nagyon jól szórakoztam rajta, mert kértem, hogy menjen ki a képbe, a Híradó alatt. ő meg kötelességtudóan kiment. parancsszóra. hát kész... mindent megtesz azért, hogy találkozzak vele. de én nem akarok. nem tudom mitől félek, vagy miért nem, de nem akarok... jajjj... nem tudom.
aztán nyomul még Balu. már tegnap este találkozni akart velem. én meg nem. soha nem felejtem el neki, hogy lekövérezett. hogy attól tette függővé a kapcsolatunkat, hogy lefogyok-e. most már persze kapirgálna, meg szexelne, meg akármi. betöltötte a 30-at idén, ő is normális kapcsolatot keres. de hogy nem én leszek az, az tutter.
TZ-vel, a sárkány-oroszlánnal is lebeszélt randim volt tegnap estére, de aztán lemondtam. végül nem volt kedvem hozzá. talán majd jövő szerdán. mondjuk ez egyértelműen szex miatti találkozás lesz. ha lesz. nem vagyok én abban biztos, hogy akarom. hogy egyáltalán bárkitől is akarok bármit...
amúgy meg nem értem, hogy miért a 40-45 feletti pasiknak (legszebb: apám korú férfiaknak) tetszem igazán, vagy azoknak, akiknek túlsúlyuk van, vagy olyan ronda a fejük, hogy még. csak 100 kg feletti pasik keresnek, pedig én a vékonyakat szeretem. 20 kg vasággyal és kész. ennyi. :) szóval engem a csúnya pasik környékeznek meg általában. najó, ez így nem igaz. inkább úgy, hogy a netes társkeresőkön nagyrészt csak hulladékok vannak. akik máshogy már nem tudnak ismerkedni, csak így. vagyis hát még így se. ja, az IQlightokról még nem is beszéltem. úrjézus. na, mindegy. na, meg a 20-25 éves srácokról. akik még baromira nem megállapodni akarnak. na, nem mintha én igen, de akkor sem biztos, hogy ebből a korosztályból válogatnék.
persze, ott vagyok ezeken a netes társkeresőkön én is, mint hulladék. ezt elismerem. de valamivel el kell baszni az időt. :)
amúgy meg tegnap megérkezett a két könyv, amit a kurzushoz rendeltem. egy kis ajánlott irodalom. ma meg végre megszereztem a forgatókönyvíró progit is. hurrá. otthon lehet majd baszakodni ezerrel.
amúgy meg minden kurva nehéz ám, ha a gondolataim egyetlen egy ember körül forognak, folyamatosan. de mindig. minden helyzetben, minden esetben. így azért nehéz pasizni, dolgozni, tanulni, kikapcsolódni, vagy bármi... szinte lehetetlen.
a legrosszabb az, hogy tisztában vagyok vele, ő egyáltalán nem gondol rám. de semmit. zéró. szarik a fejemre. eszébe sem jutok. éli világát. és mégis. mégis csak vele foglalkozom. mégis csak ő kell. még mindig. na, ez a botrány.
lassan 4 hónapja nincs közöttünk kapcsolat, ha onnan nézem, hogy február közepe óta hanyagol. 4 hónap telik el és én még mindig rá vagyok kattanva. ez normális??? nyilván nem az. és ennyire durván nem is voltam még elszállva senki miatt. fura is ez az egész. hálistennek nem keresem, tehát azt meg bírom állni, de hogy ne gondoljak rá és ne fantáziáljak vele kapcsolatban, az kizárt dolog. az egyszerűen lehetetlen. azt hiszem, egy pszichológus/pszichiáter kemény, sok évig tartó munkája sem lenne elég ahhoz, hogy kifacsarja belőlem az utolsó gondolatot is, ami a Bőgőshöz köt. valami megmagyarázhatatlan őrület ez az egész...
na, időközben a Bankár kinyögte, hogy hiányzom neki. ráadásul kurvára hiányzom. remek. otthon meg a feleség és a csöpp gyerek... ehhh... nem értem én a pasikat. egyáltalán nem. :(
na, nem mintha rajtam el lehetne igazodni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése