csütörtök, szeptember 04, 2008

átmentem

76-osékhoz tegnap. illetve átvitt kocsival. ja, nem. inkább ott kezdem, hogy nem tudom, hogy jó dolgot csináltam-e, de tegnap "kipakoltam" msn-en 76-os barátnőjének. a stiklikről. szegény lány, nagyon sajnáltam. ő is csak pillogott, hogy mibe keveredett. fura volt az egész. jogosan vont kérdőre, hogy én miért aláztam őt meg, azzal, hogy a pasijával henteregtem. nem akarta elhinni, hogy ez a szitu. azt hitte, hogy csak azt akarom, hogy szétmenjenek, mert nekem kell 76-os. hát nem kell. elmagyaráztam neki szépen, mindent. hogy miből alakult ki egy ilyen jellegű beszélgetés??? az már szinte mindegy is. aztán fura volt este találkozni. 76-os előtt hallgattunk, mint a sír, hogy mi tegnap beszéltünk. kíváncsi vagyok, hogy a lány kérdőre vonja-e. vagy esetleg megtörtént-e már éjjel, mert én bizony sokra nem emlékszem.
pipáztam, majd nekiültem nézni a Trendet (péntek óta negyedszer láttam), míg a bnő sétáltatta a kutyát. aztán fütyülősmézesmálnázni kezdtünk (megittam vagy másfél dl-t), majd még eltoltunk egy trombitát hárman. úrjézussss... talán még soha nem ütöttem ki magam ennyire. állandóan vonatzakatolást hallottam, meg iszonyat módon felizgultam, sóhajtoztam, simogattam magam... mindezt az erkélyen. ők meg bent feküdtek az ágyon. nem csináltak semmit. aztán hosszú idő után betámolyogtam és bedőltem közéjük. aztán ők elmentek aludni, és én is elaludtam ott. az erkélyajtó nyitva maradt, arra ébredtem reggel 5-kor, hogy szétfagyok.
76-os bevitt a 4-es villamosig kocsival, és ennyi. megfogadtam ugyebár, hogy 76-ossal soha többé semmi. már szájracsókolás se volt, csak arcrapuszi. viszont mikor a csúcsponton voltam éjjel, akkor persze nagyon megkívántam. már majdnem úgy volt, hogy annyit kérek tőle: legalább csókoljon meg. legalább csókolózzunk. az nagyon hiányzott. de aztán ebből se lett semmi, hálistennek. és ez így van jól.
hajnalban bankos sms-ekre ébredtem. végigpötyögtem őket, majd megláttam, hogy az egyik nem a banktól jött. hanem a hétfői fiútól. most már így fogom hívni. Hétfői. :) szóval tőle jött, még hajnali 1-kor, hogy van-e kedvem vele bulizni menni ma este, bár igaz, hogy holnap munkanap, de azért hátha... csak néztem bután, hogy ez most komoly????
teljes mértékben lezártam a történetet. elkönyveltem az egészet úgy, hogy ez ennyi és nem több. sőt, már vertem a fejem a falba, hogy milyen hülyeségeket írtam neki a mailjére válaszul. mert szerintem elsőre nem értettem meg őt (épp most jött tőle üzenet megint...), és már majdnem írtam neki egy új levelet, hogy bocs, ha félreértettem mindent (mert én eredetileg úgy értelmeztem, hogy most nem oké neki a dolog, de hogy egyébként meg igen, csak most nem... mármint velem... aztán meg azon kezdtem agyalni, hogy én kis buta, naiv picsa, hát ez úgy gondolta, hogy én egy orbáncos ribanc vagyok, és a közelembe nem jönne, ha én lennék az egyetlen nő a földön, akkor se...), de aztán ezt nem írtam meg, csak inkább csendben befejezettnek tekintettem a sztorit.
ehhez képest most bulizni akar velem... munkába jövet válaszoltam neki, hogy este WB-ben Goulasch Exotika... (már eleve kinéztem magamnak ezt a programot, legalább 2 hete, kapóra jönne, ha el tudna jönni, vagy ha együtt mennénk, vagy mit tudom én...) és most válaszolt: "Fasza! Remélem nem pusztulok meg addig." ... hö. na, hát kíváncsi leszek.
mondjuk, amilyen getszi fáradt vagyok, hát éppenséggel dögölhetnék otthon is, de már csak egy ilyen lehetőséget nem hagyok ki... kíváncsi vagyok mit akar, milyen lesz, mit mond... hát ez. és így.
talán holnap este tudok pihenni, bár tiramisut kell csinálnom, meg még jobban ki kell ganyéznom, ugyanis szombaton du. 4-re jön át a srác, akivel a szakítósblogon kezdtünk beszélgetni még pénteken, azóta meg már smsekkel bombáz, és nyavalyog ha nem válaszolok. :) ma is reggel már megkezdte... :) külsőre egyébként nem az esetem, egy kétajtós szekrény. de kb. ez sem érdekel...
ja, és szombat délelőtt még Vikihez is átmegyek, hogy végre láthassam, mert most már hiányzik, aztán jön Barbi is, együtt megyünk shoppingolni... csajos nap... ;)
vasárnap meg szerintem magamra húzom a takarót, mobil kikapcs és ennyi. relaxálok.
áhhh... kibaszott meló. tök nyugis napnak néztem elébe, 9-re kész voltam kb. a munkám 80%-ával, erre beesett még 8 ember, hogy akkor ők is dolgoznának... wháááá... elszoktam a nyüzsitől... :S
na, mondjuk így se töröm össze magam, szóval túlélem... :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése