vált a tegnapi randi... ahhh... alig éltem túl... OMFG!!!!!!!!!! :S
de kezdem az elejéről.
szombat délelőtt 10-re átmentem Vikihez. örülés, dumálás, szeretés, minden. kezdünk visszavergődni a régi kerékvágásba... és ez jó. nagyon jó... később Barbi is megérkezett, elmentünk a 40 fokban gyerekágyat nézni. engem aztán 2 körül kidobtak a Népligetnél, fél 3-ra értem haza. ettem, majd legszívesebben lefeküdtem volna aludni, olyan hulla fáradt voltam. takkerkodás persze már nem volt.
4 körül érkezett meg Orosz. már mikor megláttam a folyosón, akkor tudtam, hogy ez off... hát könyörgöm... ahhoz képest, hogy sportolt... no, hát ahhoz képest egy dagadt disznó. nem esetem a nagydarab, kétajtós szekrény ugyebár, de kedves volt, aranyos, jófej, gondoltam, teszek egy próbát. meg hát a nagydarab emberek is tudnak jól kinézni. hát neki nem sikerült. akkora hasa van, hogy az nem igaz. wháááááááá... rémes. izzadt, szakadt róla a víz. hosszú, vastag farmer volt rajta, meg fekete póló, hát nem is csoda...
a parfümöt túlfújta, úgyhogy olyan hányingerem lett tőle, hogy az nem igaz. egy hétig szellőztetni fogok, hogy kimenjen a lakásból.
na, aztán leültünk a kanapéra. ez rögtön a közepére. folyamatosan belépett az aurámba. rettentően idegesített. én csak húzódtam el, ez meg jött közelebb. már a végén szinte a karfán ültem. megnéztük a Rettenthetetlent, ami egy rém unalmas, szar film. majdnem elaludtam rajta. közben folyton okoskodott, nyomatta, hogy így a skótok, meg úgy... idegesített ezerrel.
kínomban 6-kor küldtem Hétfőinek sms-t, hogy szívesen lazulnék vele este, itthon, kettesben... (gondoltam, valami indokkal kivágom ezt a disznót...) de nem válaszolt... azóta sem. sőt, még meg se kapta. azóta nincs bekapcsolva a telefonja... remélem nem történt vele semmi baj.
a film után adtam neki tiramisut. egész jó lett egyébként. neki is ízlett, bár leszartam. ránézni nem tudtam.
utána megasztár nézés. ott is nyomatta az okostóniskodást... na, itt durrant el az agyam. könyörgő sms-t küldtem Vikinek, hogy adjon valami tippet, hogyan rázhatnám el. felhívott, kitalálta, hogy mondjam azt, hogy a barátnőm terhes, rosszul van, a férje dolgozik, el kell mennem itthonról. remek. :) elő is adtam, erre ez rágyújt. nem ám, hogy indulna el, hogy akkor én is intézhessem amit akarok, hanem elkezdett nyugtatni. meg hogy akkor majd megyünk együtt... úrjézus.... ez nem jött be. felhívtam Vikit megint. újabb tipp. na, mindegy, a lényeg, hogy egyrészt spontán olyan kéz- és lábremegést, valamint idegrohamot produkáltam, hogy végre öltözni kezdett. próbálta még a kezemet megfogni, hogy megnyugtasson, de leráztam. elköszönésnél meg akart csókolni, vagy nem tudom mit akart, de én már alig vártam, hogy az ajtón kívül lássam. így köszöntem el tőle: "örülök, hogy láttalak..." ebből nyilván vágja, hogy először és utoljára találkoztunk. azóta hálistennek még nem jelentkezett...
aztán visszahívtam Vikit, hogy elment végre és köszönöm a segítséget és hogy soha többé első randi nálam!!! és olyannal meg pláne nem randizok többet, aki kép alapján egy kicsit is nem jön be. semmi értelme.
na, viszont egy pozitív folyománya volt a dolognak, hogy Orosz elhozta nekem az Equilibriumot dvd-n. örökbe. :) úgyhogy megtömtem a pipát és meg is néztem. fasza volt. :)
aztán még némi küzdés, hogy egy kis pornót is tudjak nézni. (a gépemet kb. 5-ször indítottam újra, mire életet lehelltem bele. töröltem róla egy pár dolgot, most egész jól müxik.)
hajnali 1 körül feküdtem le aludni...
persze folyton Hétfőire gondolok. egyre többet. a tekintete jár az eszemben... most már tuti, hogy belezúgtam... remek... újabb ok a szenvedésre... :S
közben Repülőssel folytatódik az iwiwes levelezés... ez már egyszerűen több, mint amit bármikor is gondoltam... szinte hihetetlen...
nemsokára érkezik Banyus, egy hétig nálam fog lakni. izgipókság. :)
kedden első konzultáció a sebésznél... Banya elkísér hálistennek, mert kibaszottul izgulok. de már nagyon várom. tőlem akár már vághatnak is azonnal. :) már nem vagyok képes félni az altatástól, már nem érdekel, hogy milyen fájdalmaim lesznek. az sem érdekel, hogy fullra eladósodok megint, mégjobban... egyszerűen nem érdekel semmi. csak azt akarom, hogy megtörténjen végre...
az akváriumban a víz tegnap óta tök zavaros már megint. én már nem tudom, hogy mi van. tegnap beleraktam a szűrőt, ma vizet cseréltem, és mégis... áhhh.... nem való ez nekem, csak felbaszom az agyam rajta, hogy nem olyan szép, mint amilyennek szeretném... :(
de kezdem az elejéről.
szombat délelőtt 10-re átmentem Vikihez. örülés, dumálás, szeretés, minden. kezdünk visszavergődni a régi kerékvágásba... és ez jó. nagyon jó... később Barbi is megérkezett, elmentünk a 40 fokban gyerekágyat nézni. engem aztán 2 körül kidobtak a Népligetnél, fél 3-ra értem haza. ettem, majd legszívesebben lefeküdtem volna aludni, olyan hulla fáradt voltam. takkerkodás persze már nem volt.
4 körül érkezett meg Orosz. már mikor megláttam a folyosón, akkor tudtam, hogy ez off... hát könyörgöm... ahhoz képest, hogy sportolt... no, hát ahhoz képest egy dagadt disznó. nem esetem a nagydarab, kétajtós szekrény ugyebár, de kedves volt, aranyos, jófej, gondoltam, teszek egy próbát. meg hát a nagydarab emberek is tudnak jól kinézni. hát neki nem sikerült. akkora hasa van, hogy az nem igaz. wháááááááá... rémes. izzadt, szakadt róla a víz. hosszú, vastag farmer volt rajta, meg fekete póló, hát nem is csoda...
a parfümöt túlfújta, úgyhogy olyan hányingerem lett tőle, hogy az nem igaz. egy hétig szellőztetni fogok, hogy kimenjen a lakásból.
na, aztán leültünk a kanapéra. ez rögtön a közepére. folyamatosan belépett az aurámba. rettentően idegesített. én csak húzódtam el, ez meg jött közelebb. már a végén szinte a karfán ültem. megnéztük a Rettenthetetlent, ami egy rém unalmas, szar film. majdnem elaludtam rajta. közben folyton okoskodott, nyomatta, hogy így a skótok, meg úgy... idegesített ezerrel.
kínomban 6-kor küldtem Hétfőinek sms-t, hogy szívesen lazulnék vele este, itthon, kettesben... (gondoltam, valami indokkal kivágom ezt a disznót...) de nem válaszolt... azóta sem. sőt, még meg se kapta. azóta nincs bekapcsolva a telefonja... remélem nem történt vele semmi baj.
a film után adtam neki tiramisut. egész jó lett egyébként. neki is ízlett, bár leszartam. ránézni nem tudtam.
utána megasztár nézés. ott is nyomatta az okostóniskodást... na, itt durrant el az agyam. könyörgő sms-t küldtem Vikinek, hogy adjon valami tippet, hogyan rázhatnám el. felhívott, kitalálta, hogy mondjam azt, hogy a barátnőm terhes, rosszul van, a férje dolgozik, el kell mennem itthonról. remek. :) elő is adtam, erre ez rágyújt. nem ám, hogy indulna el, hogy akkor én is intézhessem amit akarok, hanem elkezdett nyugtatni. meg hogy akkor majd megyünk együtt... úrjézus.... ez nem jött be. felhívtam Vikit megint. újabb tipp. na, mindegy, a lényeg, hogy egyrészt spontán olyan kéz- és lábremegést, valamint idegrohamot produkáltam, hogy végre öltözni kezdett. próbálta még a kezemet megfogni, hogy megnyugtasson, de leráztam. elköszönésnél meg akart csókolni, vagy nem tudom mit akart, de én már alig vártam, hogy az ajtón kívül lássam. így köszöntem el tőle: "örülök, hogy láttalak..." ebből nyilván vágja, hogy először és utoljára találkoztunk. azóta hálistennek még nem jelentkezett...
aztán visszahívtam Vikit, hogy elment végre és köszönöm a segítséget és hogy soha többé első randi nálam!!! és olyannal meg pláne nem randizok többet, aki kép alapján egy kicsit is nem jön be. semmi értelme.
na, viszont egy pozitív folyománya volt a dolognak, hogy Orosz elhozta nekem az Equilibriumot dvd-n. örökbe. :) úgyhogy megtömtem a pipát és meg is néztem. fasza volt. :)
aztán még némi küzdés, hogy egy kis pornót is tudjak nézni. (a gépemet kb. 5-ször indítottam újra, mire életet lehelltem bele. töröltem róla egy pár dolgot, most egész jól müxik.)
hajnali 1 körül feküdtem le aludni...
persze folyton Hétfőire gondolok. egyre többet. a tekintete jár az eszemben... most már tuti, hogy belezúgtam... remek... újabb ok a szenvedésre... :S
közben Repülőssel folytatódik az iwiwes levelezés... ez már egyszerűen több, mint amit bármikor is gondoltam... szinte hihetetlen...
nemsokára érkezik Banyus, egy hétig nálam fog lakni. izgipókság. :)
kedden első konzultáció a sebésznél... Banya elkísér hálistennek, mert kibaszottul izgulok. de már nagyon várom. tőlem akár már vághatnak is azonnal. :) már nem vagyok képes félni az altatástól, már nem érdekel, hogy milyen fájdalmaim lesznek. az sem érdekel, hogy fullra eladósodok megint, mégjobban... egyszerűen nem érdekel semmi. csak azt akarom, hogy megtörténjen végre...
az akváriumban a víz tegnap óta tök zavaros már megint. én már nem tudom, hogy mi van. tegnap beleraktam a szűrőt, ma vizet cseréltem, és mégis... áhhh.... nem való ez nekem, csak felbaszom az agyam rajta, hogy nem olyan szép, mint amilyennek szeretném... :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése