nagyjából készen vagyok

a melómmal, így jut időm kicsit ide is figyelni, nemcsak kapkodva hadoválni.
szóval.
tegnap Barbival találkoztam, kiültünk a Mikszáth térre a Zappa Café teraszára. isteni volt az idő, isteni volt a jegeskávé, meg a Cuba Libre is, amiből kettőt is elszürcsöltem.
ahogy sötétedni kezdett, egy idő után egy cimbalmos ült le a terasz szélére, szórakoztatni az embereket. egyik száma végén nagy tapsot kapott, mire én felkiáltottam: "NAGYSZÍNPAD!!!", ezt némi kuncogás kísérte a többi asztalnál. :) jó volt minden, láttunk jó pasikat, fogok ide járni, ez nem kétség. :)
később egy gitárossal, meg egy hegedűssel egészült ki a cimbalmos játéka, kicsit jazzesebb zenét pattintottak, úgyhogy igazán kellemes volt a hangulat.
hazafelé, miután elváltam Barbitól, azon gondolkodtam, hogy milyen jót beszélgettünk. eszembe jutott, hogy ha hazaérek, és a postaládámban egy képeslap vár a Bőgőstől, akkor azonnal rácsörgök és megosztom vele az örömömet.
sajnos ebből nem lett semmi.
otthon még tévéztem, bár előtte a telefonom már a hálószobában hagytam, de elhatároztam, hogy mielőtt lefekszem aludni, akkor annyit azért írok Barbinak: "Nagyon köszönöm..."
mire beértem az ágyba, már várt az sms-e, amiben kb. ugyanazt mondta el, mint amit én is éreztem, gondoltam, akartam, úgyhogy erre már csak azt tudtam válaszolni: "Baszki, én meg már nem találok szavakat..."
erre persze egyből felhívott, hogy wtf és elmesélte, hogy még mi történt vele míg hazaért. és felírtuk a kéménybe a jövő hét keddet. :)
ma reggel fáradtan ébredtem (éjfél körül aludtam el talán), kétszer öltöztem át, mire kitaláltam, hogy mi a szart vegyek fel ebben a dög melegben, ami nem is áll nagyon szarul, meg még az esti algázáshoz is viszonylag üzleties jellegű.
aztán beértem a melóba, kinyitottam az iwiwet és megláttam az alább már idézett levelet.
azonnal elkezdtem vinnyogni, röhögni, a levegőbe csapkodtam, meg az ajtófélfába örömömben. még egy könnycsepp is kipottyant az örömtől. egyszerűen nem hittem el, hogy jól látok. azonnal rohantam ki cigizni és persze Barbit hívni. :)
mikor még csak a listában láttam a levelét, meg a tárgyat, hogy "csoo", ami ugye csőő akart lenni, ékezetek nélkül, akkor először arra gondoltam, biztos valami baromság, hogy kellenek az ingjei, vagy mittomén.
hogy ennyire személyes lesz a hangvétel, arra nem számítottam.
miért fontos ez a levél? miért jelent sokat?
mert ő törte meg a csendet, a hallgatást, ráadásul kinyilvánítva a maga suta, idétlen stílusában, férfi módjára, hogy hiányzom neki. mert ebben nemcsak a szex van  benne. mert hát nem várhatjuk tőle, hogy azt írja: "jaj, annyira hiányzol, de jó lenne, ha velem lennél..." stb. nem. soha nem fogja ezt írni, ezt mondani. hiszen, hogy vallott szerelmet? "szeretlek, te hülye picsa..." mert ő ilyen. ilyen a stílusa. és pont ezt szeretem benne ráadásul. szóval az, hogy ennyi idő után egyszer csak ő írt, és ezt írta, amit, az szerintem nagyon-nagy szó.
baromi büszke vagyok rá, hogy nem én jelentkeztem, bár a múlt héten is voltak gyenge pillanataim, amikor legszivesebben felhívtam volna, mert a hangját akartam hallani. mert már nem bírtam tovább. de nem tettem.
jelentem, és ezzel nem is büszkélkedtem mostanában, én már másfél hónapja annyit se szóltam hozzá, semmilyen formában, hogy "bikkmakk". semmit.
és akkor végül ki ír??? ő.
és akkor kinek a seggén jár az esze? az enyémen.
pedig csajozhatna dögivel. meg mittomén.
de biztos vagyok benne, ha a makacs félig Halak-féligKos végre elszánta magát, hogy jelentkezzen, akkor annak már oka van.
dugni bárkivel dughat. ott kint is, itthon is. akit akar, azt tulajdonképpen megkaphatja.
akkor miért írt most nekem?
persze-persze, nem kell túlmisztifikálni. az is lehet, hogy be volt baszva, azt se tudta kinek ír.
meg az is lehet, hogy tényleg csak kefélni akar egyet, max. kettőt és már megy is tovább. nem tudom.
de ezt a levelet most nem tudom, most nem lehet alábecsülni.
azért persze ne higgye senki, hogy mostantól fogva aztán fáklyásmenet. mert ma nem válaszolok neki, az biztos, de lehet, hogy még holnap sem.
azt azért nem fogom neki írni, hogy "ki nem szarja le", mint ahogy Nyúl javasolta. bár persze, az eszem, meg a józanész azt diktálja, hogy ezt válaszoljam, de hát annyira, de annyira szeretem, hogy képtelen lennék rá. ez a fotó is... mi van ha félreérti? mi van, ha megsértődik? no, nem mintha az a fajta lenne...
és Panninak is igaza van abban, hogy ha annyira egyformák vagyunk, akkor értenie kell.
mit írnék mellé?
hát, például: "nesze, itt a seggem, nézzed" vagy valami ilyesmit. nem tudom. csak baromságok jutnak az eszembe. de az is lehet, hogy kommentár nélkül küldeném el.
a mai napomat egyébként nem lehet elrontani. azt hittem reggel legalább is, mikor megláttam a Bőgős levelét. utána benyögte a Tesóm, hogy ingyen mehetnék a Millenárisra ma este, vele, David Byrne koncertjét megnézni, ami után már mióta sóvárgok. de basszus nem tudok menni, mert algázok. úgyhogy fuck, fuck és fuck.
de a kedvem még mindig jó. ez az én napom. ennyi. ;)