ez a blog

a blogban, ez vicces. :) köszi csajok, hogy segítetek.
tudjátok, a szerelem vakká tesz, de a hályog kezd lehullani. egyre kevésbé foglalkoztat az a pöcsvirág.
najó, azért mikor tegnap megláttam, hogy játszanak a Szigeten, mármint a Trio Föld... igaz, a bőgőnél Norbi és nem a Bőgős, legalább is a programfüzet szerint. bár, hazajön addig, lehet, hogy mégis ő játszik, mittomén... no, akkor kicsit belémállt valami ismerős gyomorgörcs. még jó, hogy nem megyek a Szigetre. :) azért persze örülök, hogy fellépnek ott is, de csak azért, mert drukkolok, hogy befussanak, hogy meg tudjanak élni nagyjából a zenélésből.
ja, mert tegnap a Kossuth Klubban voltam, Banya kiállításmegnyitóján. ott van ugyebár a BJC. a megnyitón keresztülgyalogolt Oláh Dezső(ke), üvöltő mobillal. jaj, akkor az arca már a srácnak, hogy csak lapjáfal fér be az ajtón. na, mindegy. idétlen. aztán később megjelent Harcsa Veró is. (este ő énekelt a BJC-ben) úgy néz ki a hétköznapokban, mint egy nyolcadikos kislány. smink nélkül, könnyű nyári ruciban, semmi dívaság, csak egyszerűség. ha nem tudnám ki ő, simán elmennék mellette. így viszont persze jujjj. :) nem is értem, hogy fér ennyi és ilyen hang ebbe a nőcibe. 20 kg bringával együtt. :)
a megnyitón egyébként rettentő büszkén feszítettem, és az est folyamán többször nagyon meghatódtam. imádom az én Banyámat, nagyon örülök, hogy kreatív dologgal foglalkozik, hogy ilyen nagy fotósokkal együtt állíthatott ki, meg egyáltalán... örülök, hogy azt csinálja, amit szeret, amiben örömét leli. ja, és persze tehetsége is van hozzá. a megnyitó után még a Mikszáth téren leültünk egy kicsit kávézni, meg dumizni. este 3/4 9-re értem haza. otthon már csak tévézni volt erőm egy kicsit, aztán takarodtam aludni.
értem én, hogy miket szedtek össze a Bőgősről, de ugye megértitek ti is, hogy mennyire nehéz szembesülni ezekkel a dolgokkal??? ez a pasi nekem mindennél fontosabb volt és többet jelentett. ez a pasi annyi mindent adott nekem, pozitív dolgot, amit még soha, senki. amikor azt mondta, hogy szeret, meg amikor együtt voltunk, akkor totálisan őszintének, és hihetőnek tűnt minden. utólag visszagondolva persze, voltak jelek, amikből tudhattam volna, hogy egy fos az egész, de még a mai napig nem tudom elhinni, hogy hazudott, hogy egy ilyen balfasz, hogy csak rángatott dróton stb. illetve már kezdem elhinni, de belefájdul a szívem a tudatba, és most nagyon rossz. nagyon-nagyon rossz. hihetetlen csalódás ez nekem és hihetetlen fájdalom.
szóval klassz, hogy így szembesítetek a problémákkal, amik voltak, valakinek meg kell tennie, ez tény. mégsem érzem ettől annyira jól magam. sőt, egyáltalán nem.
kurva szar amikor tudatosul az emberben, hogy megint egy ábrándot kergetett, hogy valaki megint kihasználta, hogy valaki megint átbaszta, hogy valakibe megint többet gondolt, mint kellett volna. és velem most ismét ez történt. csak hogy a Bőgős azért mérföldekkel normálisabb volt, mint a Kéményseprő, vagy 76-os, vagy mittomén. őt szeret(t)em eddig életemben a legjobban. mindennél és mindenkinél jobban.
és mikor odadörgölitek az orrom alá, hogy hülye voltam, az azért persze kurvaszar. és hiába bólogatok, hogy jaja, tényleg hülye voltam, belül szétmarcangol a keserűség.
mindenki utál csalódni, koppanni. de ez most nálam olyan mértékű csalódottság, hogy nem tudom szavakba önteni. annyira valóságosnak és igaznak tűnt minden. minden, ami jó volt, amiért imádtam ezt az embert. egyszerűen a hibák eltörpültek. az egyetlen ember, aki miatt még a gyerekvállalásról is lemondtam volna, értitek??? aki miatt hajlandó lettem volna arra, hogy soha ne szüljek gyereket, csak legyünk együtt, mi ketten. ha ez az ára, ám legyen. ennyire voltam belé szerelmes. meg még jobban. bármit megbocsátottam volna neki, bármit megtettem volna érte, meg azért, hogy együtt maradjunk. és nem érdekeltek az eltűnései, a faszságai, még a saját orgazmusom sem.
és akkor most kiderül, hogy akiért mindenről lemondtam volna, akiért az Életem is odaadtam volna, az csak dróton rángatott, annak szinte minden szava hazugság volt és tulajdonképpen tipikus férfiként kénye-kedve szerint játszott velem.
most erre mit mondhatnék? most ettől hogy kellene éreznem magam??? ugye megértitek, ha nem ujjongok örömömben... ugye megértitek, ha nem vagyok képes könnyen túltenni magam ezen.
és ezzel együtt értetlen is vagyok. nem értem, hogy ha valaki azt mondja:
"tudom, hogy nekem te vagy a nagy szerencsém és nem akarom elbaszni" (január 1.)
"folytatni szeretném, mert rájöttem, hogy nekem te kellesz" (január 26.)
"eddig a barátnőimmel vagy az ágyban volt jó, vagy agyban, de veled mindkettő rendben van" (tavaly nov-dec.)
akkor hogy tudja nem sokkal ezek után azt mondani:
"nem érzem, hogy egy pár lennénk. eltelt 2 hét és nem hiányoztál." (márc. 13.)
"a Jóisten megmutatta nekem, hogy milyen a tökéletes nő, és most ez sem kell..." (márc. 13.)
"a szerelem? az valahogy elmúlt..." (márc. 13.)
hogy a picsába történhetett meg ez velem??? HOGYAN??? hogy a francba estem már megint bele egy ekkora csapdába??? és hogy a fenébe fogom tudni ezt feldolgozni???
mert bár belátom, nem szabad vele foglalkoznom, viszont a lelkemen ütött seb még elég durván gennyedzik. aztán majd idővel csak csordogál belőle némi folyadék és csak utána fog begyógyulni lassan. nagyon lassan. de addig? addig állandóan foglalkoztat. tisztogatom, óvom, féltem, ragasztgatom, ápolgatom. amíg teljesen el nem tűnik.
és nem vagyok benne biztos, hogy ha újra előkerülne és azt mondaná a Bőgős, hogy velem akar lenni, akkor nemet mondanék. egyelőre nem lennék rá képes, az biztos. szóval, csak reménykedhetünk, hogy nem kerül elő és nem tépi fel a félig behegedt sebet.
tudom, ha találnék nála jobbat, vagy egy legalább ugyanolyat, mint ő, akivel ugyanúgy jól érezném magam és ugyanúgy nőnek érezném magam, és szépnek és viccesnek és okosnak, akkor sokminden változna. de addig semmi. mellette éltem csak igazán, ráadásul úgy, ahogy nekem is tetszik, ez a nagy helyzet. illetve csak és kizárólag mellette nem unatkoztam egy másodpercig sem.
azért egyszer majd szeretnék vele elbeszélgetni. csak úgy. kíváncsi lennék, hogy is érzett valójában, mennyi volt a kamu az egészből és mennyi nem. mikor miért tett bizonyos dolgokat. szembesíteném néhány aprósággal. akkor talán tisztábban láthatnék. bár nyilván ennek sincs semmi értelme, vagy hát nem lenne. csak az én sebeim tépődnének fel újra, meg újra. csak nekem fájna minden.