felfedeztem egy új

"betegséget"... vagymi. nem is betegség, hanem elváltozás.
attól alakul ki, ha valaki sokat használja az egeret. úgyhogy a teniszkönyök mintájára egércsuklónak neveztem el. nekem van ilyen, mégpedig úgy néz ki, hogy a jobb kezemen, a csuklómnál alul, a jobb szélén van egy kis bőrkeményedés, ami idővel akár nagyobb elváltozás is lehet. és rájöttem, hogy ez a sok egerezéstől van. menedzserbetegség, vagy mifasz. értitek. :) de ez az egércsukló, mikor tegnap megalkottam magát a szót... na, hát ez nagyon tetszett.
most nézzétek meg ti is a kezeteket, nektek van ilyen??? :)
laptoposok és ergonomikus egeresek ne is keressék, nekik nincs. :) de ahhoz meg már újgazdinak kell lenni. :)
pénteken elhúztam a csíkot vidékre, egészen hamar haza is értem. az eső nem kapott el, Ozorás zenéket hallgattam útközben, így repült az idő.
szombaton anyuék elmentek egy iszonyat nagy lagziba (700 fős vendégsereg és kurvanagy rongyrázás volt) én meg otthon maradtam egyedül. délután kiültem napozni, egy szál bugyiban. nagyon élveztem, hogy így mászkálhatok otthon. ültem az almafa alatt, ahol anno, életemben először rágyújtottam és dohányoztam. meg olvastam. meg süttettem magam. néha a kutya jól végignyalt, aztán ennyi.
megvártam, hogy éjjel hazaérjenek. a lagzis tűzijáték hangjától nem is nagyon tudtam volna aludni, úgyhogy mindegy is volt tulajdonképpen. addig tévéztem, még pornót is találtam (vidék, de azért 11-kor itt is beindul az élet).
vasárnap újra napozás, pihenés. végignéztem magamon és elkeseredtem, hogy már megint mekkora a hasam, mennyit sikerült híznom az utóbbi időben. ennek viszont most sürgősen véget kell vetni. tegnap este otthon megcsináltam 100 hasprést. nehezen ment, de mostantól minden nap legyűröm. ha beledöglök, akkor is. muszáj faragni belőle. a felhozott kajákat meg bevágtam a fagyasztóba. beszüntetem a nagy zabálásokat, mert ez már nem állapot.
sajnos most rákaptam a Pilóta kekszre újra. tripla kakaós, vagy csak sima... kb. mindegy. meg hát az az igazság, hogy megint annyira be van szűkülve a gyűrűm, hogy más nem is megy le, csak ropi, meg keksz. hurrá. :( de inkább ez, mint tészta, vagy chips. vagy nem is tudom. elhatároztam, hogy otthon már nem zabálok semmit esténként, az is sokat fog jelenteni. meg az esti tornázások. amiből úgyis egyre többet bírok idővel, meg egyre jobban.

szeretném, ha egyszer és mindenkorra lezárnánk a Bőgős témát. nagyon klassz, hogy gyűjtögetitek az ember faszságait, meg rávilágítotok, hogy mi volt a fos, hogy lettem átverve, de ahogy olvasom ezeket én már belebetegszek teljesen. úgyhogy hagyjuk ezt. egyelőre mindenképpen.
ami időközben eszembe jutott, hogy a Bőgőssel mi azért egészítettük ki egymást, többek között, mert én megbecsültem az ő munkáját (és nem úgy álltam hozzá, mint az anyja, hogy "na, fiam, még mindig a szárazfát rángatod???"), ő meg az enyémet. ő volt az egyetlen ember, aki elismerte, és büszke volt rám azért, mert az eszemmel keresem a pénzt, mert okos vagyok. neki fontos volt az, hogy valaki határozottan helytáll a versenyszférában. eddig ezt még az én életemben senki nem értékelte. pedig nem könnyű dolog. mondjuk, mai napság, sehol sem könnyű helytállni (a művészvilágban sem), ez tény.
meg még az, hogy nekem van olyan érzésem, hogy jelentkezni fog. nem tudom miért érzem ezt (és félreértés ne essék: nem erre vágyom, egyáltalán nem, hiszen tudom, hogy milyen szar lesz ha előkerül, úgyhogy inkább nem vágyom rá), de érzem. hogy meg fog keresni, ha hazajött.
tegnap még az is bevillant, hogy mennyire jól csókol ez a Férfi. hogy én még soha, senkivel nem csókolóztam ilyen jókat. de még utoljára, május elsején is olyan szenvedéllyel, odaadással tudott csókolni, ahogyan senki más. ez azért kibaszottul hiányzik.
meg amin még gondolkodtam, hogy nekem miért csak ennyi jutott belőle? előző barátnőivel, akikből mindből hiányzott valami a számára, vagy csak ideig-óráig volt jó velük, mégis éveket húzott le. 5-6 évet, meg Csillával is 3-at, pedig nem is szexeltek. nekem miért csak 5 hónap jutott??? miért csak ilyen keveset volt velem? miért pont most kellett ennek így történnie, ahogy történt? nem véletlenül mondom én, hogy rossz időben találkoztunk... sunshine-happy lenne az egész, ha 1 évvel előbb, vagy 1 évvel később futottunk volna össze...
és hát tény, sznobság, oroszlánság, vagy csak szimplán baromság, nem tudom, de nekem nem kell hétköznapi pasi. nem kell olyan, aki átlagos. mert nem kell. én nem leszek a szürkék hegedűse, megmondtam már ezerszer. én sem vagyok átlagos ember, a párom sem lesz az. ha ezer évig fogom keresni, akkor sem. mert nem. mert nem tudok mit kezdeni egy szürke egérrel. nem kell. sose érdekeltek az ilyen pasik. vagy a foglalkozása, vagy a hobbija, vagy valami tulajdonsága legyen extra, kirívó, tűnjön ki a többiek közül. nekem ez kell. más mellett úgysem fogom jólérezni magam. és bárki bármit is mond, ezen úgysem fogok tudni változtatni. és nem is akarok.

vasárnap délután, váratlanul, még megtalált TZ is, a sárkány-oroszlán, akivel már másfél éve kerülgetjük egymást. sms-t küldött, hogy fogott egy csomó halat, meg megivott egy vagon sört, meg milyen kár, hogy nem vagyok ott vele a nádas takarásában a pléden. hát remek... :) írtam neki, hogy majd bepótoljuk.

hajóskapitány és gipszjakab eltűnve. illetve én nem voltam egész hétvégén msn közelben, úgyhogy nem tudtam velük fecsegni. nagyon nem izgatnak.

anyukámtól kaptam egy aranyos, lányos felsőt, ráadásul lilát. kérdezte, mekkorát vegyen, mondtam, hogy M-es elég lesz. és elég lett. :) azért ez már juppppiii!!! :) ma már természetesen ezt vettem fel. az egyik vállam szabadon van, a csodálatosszép szeplőim vigyorognak bele a világba. imádom őket. :)