meséltem, hogy milyen estém volt tegnap tulajdonképpen.
nos, algázás nem volt, mert az emberem lemondta. de nem is bántam, mert a koncertre úgyis rá voltam gyógyulva. hogy mi volt ez a koncert??? David Byrne lépett fel a zenekarával. róla azt lehet és érdemes tudni többek között, hogy a Talking Heads nevű, számomra kultzenekar és überalles zenekar énekese volt. természtesen tegnap este is játszott Talking Heads számokat. zseniális volt az egész. az elején nem igazán tudtam koncentrálni, mert még a Bőgősön kattogtam persze, meg a Tesóm keze-lába úgy járt, hogy a Millenáris Teátrumban az egész széksor majdnem kiszakadt a helyéből. meg valami istentelen lábszag terjengett, na mindegy. de a végére belejöttem. főleg mikor jöttek a kedvenc számaim. a Road To Nowhere pl. ami 76-ossal a közös szívcsücsök. amit ha meghallok, csak ő jut eszembe, és csak a szép emlékek persze. aztán jött a Burning Down The House. ez valami eszméletlen nagyot ütött. még most is kiráz a hideg, ha eszembejut, hogy mikor beindult a szám, akkor felbaszták az összes villanyt, a nézőtérre is. és úgy maradt végig. és ez valami fantasztikus volt. beszart mindenki, hogy mifasz. áhhh... kész őrület.
de basszus, ennek a pasinak olyan hangja, hangszíne van (ami egyszerűen utánozhatatlan), és annyira ember, annyira nem sztárként viselkedik, hogy az valami hihetetlen. pedig ő bizony egy kultfigura, David Bowie és Mick Jagger mellet simán. imádom a zenéjét, élek-halok érte. és a koncert zseniális volt.
a Tesóm a végén elmondta, hogy már megvan élete 3. kedvenc koncertje. az 1. az Apollo440 első Szigetes fellépése (kurvarégen volt), amikor még délután játszottak és még autogrammot is sikerült szereznem tőlük. a 2. Ted Milton és a Blurt egyik Szigetes fellépése, ami a Bahia színpadon volt (kurvarégen ez is, mert még nem sátorosak voltak ezek a helyek, csak színpadosak), hajnali fél5 körül kezdődött és mire vége lett, felkelt a nap (kibaszott nagy flash volt), majd leültünk egy közeli kricsmibe és a zenekar tagjaival beszélgettünk. ja, és hát persze mindezt a 3 koncertet közösen, együtt éltük meg, és ez annyira jó érzés. hogy neki ezek mennyire fontosak és nagy emlékek, és mindnek részese voltam. mégiscsak a Tesóm, nem baj az, ha vannak ilyen közös pontjaink.
hozzá kell tennem, mind a három együttest miatta ismerem, ő ismertette meg velem őket. még az Apollo440-ra is ő hívta fel a figyelmem anno. (a Krupa c. számot szarrá hallgattuk)
na, hát hazafelé, mert a Tesómnak még ihatnékja volt, kiültünk a Stex teraszára koktélozni. olyan köcsög az a hely, olyan köcsögök a pincérek, hogy bazmeg utálom. egy fos. Zappa Café. csak 3 percnyi sétával több, de teljesen korrekt. :) ja, és hát koktélozás közben osztotta az észt, meg adott tanácsot (milyen jó, hogy 10 évvel több élettapasztalata van, mint nekem), úgyhogy amit éjjel írtam még a blogba, azt nem a kútfejemből szedtem, hanem az ő hatására értettem meg, hogy miként kell cselekednem.
2 körül bírtam elaludni, reggel meg zokogva ébredés. még a vécén aludtam egy kicsit, egy pár percet, mert hulladék voltam. illetve vagyok azóta is.
este Hajóssal randi. hmhm. kíváncsi leszek. bár dolgozik, de azt mondta, hogy az ő munkaideje előtt igyunk meg egy kávét, aztán menjek el vele hajókázni, ami 1 óra kb., aztán meg full rá fog érni. belementem. mi bajom lehet??? mondjuk, ha addig nem alszok el, nem ájulok el a fáradtságtól, akkor még jó is lehet.
háh, holnap péntek, hurrá. jó lenne már aludni egy kicsit. semmi másra nem vágyom jelen pillanatban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése