kerülheti el az ember. tegnap sikerült találkoznom Repülőssel a Szigeten. találkoznom... hát az túlzás... a nagyszínpad előtt, a középső osztás két oldaláról köszöntünk egymásnak. valamilyen szinten kerestem, nyilván, tudtam, hogy URH-n ott lesz, ha máshol nem is. aztán nyomultunk befelé a Tesómmal, egyszercsak átnézek a túloldalra és ott van Ő... széles mosollyal küldtem felé egy "Hello"-t, ő is köszönt, biccentett, vagy mi. nem volt se durcás, se semmi, inkább már csak részeg volt. (ennyit arról, hogy most egy darabig nem iszik alkoholt...) a Hugával volt, aki kérdezte, hogy kinek köszönt, aztán megmutatott neki, nyilván valami ilyen szöveg kíséretében: "ott az a copfos lány, az aranydrágacsillag, akibe nem tudtam beleszeretni, de a hülye picsája kiposztolta a világnak, hogy unalmas vagyok..." a Hug egyébként kedvesen mosolyogva nézett rám. jó volt újra látni CéBorsót. egy darabig még szemmel követtem a mozgását (elmentek sörért, aztán visszajöttek, előrébb álltak meg, majd egy fekete, hosszúhajú lánnyal beszélgetett).
aztán jött az ominózus "Szabadíts meg a gonosztól" c. szám, amin majdnem bőgtem. eszembejutott Sopron, meg a 2 hónap, amit együttvoltunk. a szám végén elküldtem neki egy sms-t, csak annyit: "Szabadíts meg a Gonosztól...", persze azóta se jött rá semmi válasz. mit is lehet erre válaszolni?
jó, a naiv énem azért elképzelt ezt-azt... hogy majd odajön, hogy beszélni akar, hogy hiányzom neki, vagy legalább, hogy örül a találkozásnak. de hát nyilván semmi. aztán végképp elvesztettem a szemem elől a koncert után.
rájöttem egyébként, hogy az URH szar. Müller egy fos. idegesítő. csak azok a számok jók, amiket nem ő énekel. tipikusan belvárosi intellektuális zene, ami nekem kurvára nem jön be. az Európa Kiadó ezermilliószor jobb. és ennyi.
egyébként a lehető legdögösebb-legdarkosabb voltam. még a Tesóm is megdícsért, hogy minden faja. jócsaj vagyok nah. szóval ennek legalább örültem, hogy olyannak láthatott Repülős, amilyennek szerettem volna, hogy lásson. szépnek, alternek, kívánatosnak. jó, hát a kívánatos az relatív. neki nyilván már nem vagyok az. vagy lehet, hogy kíván, de együttjárás, szerelem nélkül dugna rommá szíve szerint. vagy még az se, mert mélyen megbántva érzi magát a szakítósblog miatt. és tulajdonképpen gyűlöl. ah, tulajdonképpen már mindegy is. nyilván nem lesz ebből már semmi, meg nyilván nem is biztos, hogy akarom, hogy bármi is legyen. a Tesóm is csak folyamatosan azt nyomatta a nyavalygásaimra: "de hát untad, baszki, kevés volt neked". hát igen. ez tény. de a szülinapom óta, mióta a gyökeres változás történt bennem, azóta már egy unalmas pasival is megelégednék.
ja, nem. lófaszt. ennyi kompromisszum megint??? akkor már az exférjemmel is újrakezdhetem. naneeeeeeeeeeeeem. azt aztán tényleg nem. jó nekem így. majd jön a megfelelő. majd egyszer. aki mindenben okés. ezt a szépfiút meg majd elfelejtem. lehet, hogy soha, lehet, hogy már egy hónap múlva... nem tudom. egyébként, azt soha nem fogom neki megbocsátani, hogy miatta offoltam egy fesztivált, meg a legnagyobb kedvenceimet, mert ő a kispajtásaival akart bulizni. hát faszom. KÖZÖM??? SEMMI!!! nekem mégegyszer pasi nem dirigál ilyenben. hogy "maradjál otthon, mert zavarnál". hát a lófaszt.
na, úgyhogy ennyi volt a Repülős történet. tegnap estére is ennyi és részemről is ennyi. itt a pont a végén.
URH után bóklászni kezdtünk, elcsíptük a Jazzékiel utolsó taktusait, belehallgattunk a Balkan Fanatik első 2 számába. aztán odakóvályogtunk a Nagyszínpadhoz, a Sex Pistolsra. jó uncsi volt. :S Johnny Rotten öreg, puhos, próbál polgárpukkasztani, de inkább olyannak tűnt, mintha apu be lenne baszva és úgy bohóckodna. lóbálta a faszát, letolta az alsónadrágját, megmutatta a seggét. ejha. ahelyett, hogy a szövegeket megtanulta volna rendesen. na, mindegy. ezt is kipipáltuk. a Madness tavaly nagyobbat ütött nekem. persze koncert közben folyamatosan a kivetítőt vizslattam, mikor a közönséget mutatták, hogy ugye éppen nem CéBorsót rúgják fejen a barmok. hogy ugye túléli a zúzást. aggódtam érte, nah. én már csak ilyen aranydrágacsillag vagyok... :S sokra megyek vele... pfff...
ezután Zanzibár 1,5 szám erejéig (Rita kibírhatatlan pöcsfej), mert mégiscsak földijeink, átmentünk Brainsre, ami 1 órát késett. már nagyon kurvaanyáztam. nem volt szar az előttelévő, de tele volt a sátor, meg különbenis. na, végre elkezdte a Brains, ami tök nagy csalódás volt, mert az MC srác állandóan szétordibálta a számokat. mármint azt a részét, ahol neki meg se kellett volna szólalnia. élvezhetetlen volt. idegesített. gázzz. jött Krsa is, egy közös szám erejéig, hát ő legalább kibaszott profi (a Brains meg egy amatőr gimizenekarnak tűnt mellette), el is döntöttem, hogy ma időben összekaparom magam, és megnézem a nagyszínpadon a PASO-t.
elindultunk a hajóhoz, a kikötőnél még belebotlottam Michael Jackson: Billie Jean c. számába, ami persze szintén Repülőssel közös emlék... akkor megint elfacsarodtam kicsit, de megráztam magam és ennyi. fél 4-kor kerültem ágyba. délben keltem. varázslat. testem nincs. hangom nincs. ettem, lassan indulok.
szerintem Serj után takarodok haza. Dr.BI-t vagy lerázom, vagy nem tudom. fáradt vagyok. elég volt. TG se lesz kint, nem kódorgok ott. minek?
tegnapi celebspottingom termékeny volt:
már a hajón Czutor Zolinak mentem neki, befelé a Szigetre Uj Péter jött szembe, URH-n Fábry Sándor állt mellettem.
URH-n egyébként találkoztam egy olyan kollégámmal, aki kb. 4 éve nem látott. elég nehezen ismert meg. de elismerően biccentett, egyrészt a külsőm miatt, másrészt, hogy én is ott vagyok azon a koncerten. a Sex Pistolson meg jött egy pasi és megkínált a Rézangyalos üvegéből. jól meghúztam. szóval sikerült be is basznom este, már annyit dumáltam, hogy a Tesóm szerintem kiakadt rendesen. neki nem sikerült berúgni, hiába döntötte a páleszeket magába. :)
na, megyek, kicsinosítom magam és futok. utolsó Szigetes napon. lehet, hogy örök életre utolsó...
aztán jött az ominózus "Szabadíts meg a gonosztól" c. szám, amin majdnem bőgtem. eszembejutott Sopron, meg a 2 hónap, amit együttvoltunk. a szám végén elküldtem neki egy sms-t, csak annyit: "Szabadíts meg a Gonosztól...", persze azóta se jött rá semmi válasz. mit is lehet erre válaszolni?
jó, a naiv énem azért elképzelt ezt-azt... hogy majd odajön, hogy beszélni akar, hogy hiányzom neki, vagy legalább, hogy örül a találkozásnak. de hát nyilván semmi. aztán végképp elvesztettem a szemem elől a koncert után.
rájöttem egyébként, hogy az URH szar. Müller egy fos. idegesítő. csak azok a számok jók, amiket nem ő énekel. tipikusan belvárosi intellektuális zene, ami nekem kurvára nem jön be. az Európa Kiadó ezermilliószor jobb. és ennyi.
egyébként a lehető legdögösebb-legdarkosabb voltam. még a Tesóm is megdícsért, hogy minden faja. jócsaj vagyok nah. szóval ennek legalább örültem, hogy olyannak láthatott Repülős, amilyennek szerettem volna, hogy lásson. szépnek, alternek, kívánatosnak. jó, hát a kívánatos az relatív. neki nyilván már nem vagyok az. vagy lehet, hogy kíván, de együttjárás, szerelem nélkül dugna rommá szíve szerint. vagy még az se, mert mélyen megbántva érzi magát a szakítósblog miatt. és tulajdonképpen gyűlöl. ah, tulajdonképpen már mindegy is. nyilván nem lesz ebből már semmi, meg nyilván nem is biztos, hogy akarom, hogy bármi is legyen. a Tesóm is csak folyamatosan azt nyomatta a nyavalygásaimra: "de hát untad, baszki, kevés volt neked". hát igen. ez tény. de a szülinapom óta, mióta a gyökeres változás történt bennem, azóta már egy unalmas pasival is megelégednék.
ja, nem. lófaszt. ennyi kompromisszum megint??? akkor már az exférjemmel is újrakezdhetem. naneeeeeeeeeeeeem. azt aztán tényleg nem. jó nekem így. majd jön a megfelelő. majd egyszer. aki mindenben okés. ezt a szépfiút meg majd elfelejtem. lehet, hogy soha, lehet, hogy már egy hónap múlva... nem tudom. egyébként, azt soha nem fogom neki megbocsátani, hogy miatta offoltam egy fesztivált, meg a legnagyobb kedvenceimet, mert ő a kispajtásaival akart bulizni. hát faszom. KÖZÖM??? SEMMI!!! nekem mégegyszer pasi nem dirigál ilyenben. hogy "maradjál otthon, mert zavarnál". hát a lófaszt.
na, úgyhogy ennyi volt a Repülős történet. tegnap estére is ennyi és részemről is ennyi. itt a pont a végén.
URH után bóklászni kezdtünk, elcsíptük a Jazzékiel utolsó taktusait, belehallgattunk a Balkan Fanatik első 2 számába. aztán odakóvályogtunk a Nagyszínpadhoz, a Sex Pistolsra. jó uncsi volt. :S Johnny Rotten öreg, puhos, próbál polgárpukkasztani, de inkább olyannak tűnt, mintha apu be lenne baszva és úgy bohóckodna. lóbálta a faszát, letolta az alsónadrágját, megmutatta a seggét. ejha. ahelyett, hogy a szövegeket megtanulta volna rendesen. na, mindegy. ezt is kipipáltuk. a Madness tavaly nagyobbat ütött nekem. persze koncert közben folyamatosan a kivetítőt vizslattam, mikor a közönséget mutatták, hogy ugye éppen nem CéBorsót rúgják fejen a barmok. hogy ugye túléli a zúzást. aggódtam érte, nah. én már csak ilyen aranydrágacsillag vagyok... :S sokra megyek vele... pfff...
ezután Zanzibár 1,5 szám erejéig (Rita kibírhatatlan pöcsfej), mert mégiscsak földijeink, átmentünk Brainsre, ami 1 órát késett. már nagyon kurvaanyáztam. nem volt szar az előttelévő, de tele volt a sátor, meg különbenis. na, végre elkezdte a Brains, ami tök nagy csalódás volt, mert az MC srác állandóan szétordibálta a számokat. mármint azt a részét, ahol neki meg se kellett volna szólalnia. élvezhetetlen volt. idegesített. gázzz. jött Krsa is, egy közös szám erejéig, hát ő legalább kibaszott profi (a Brains meg egy amatőr gimizenekarnak tűnt mellette), el is döntöttem, hogy ma időben összekaparom magam, és megnézem a nagyszínpadon a PASO-t.
elindultunk a hajóhoz, a kikötőnél még belebotlottam Michael Jackson: Billie Jean c. számába, ami persze szintén Repülőssel közös emlék... akkor megint elfacsarodtam kicsit, de megráztam magam és ennyi. fél 4-kor kerültem ágyba. délben keltem. varázslat. testem nincs. hangom nincs. ettem, lassan indulok.
szerintem Serj után takarodok haza. Dr.BI-t vagy lerázom, vagy nem tudom. fáradt vagyok. elég volt. TG se lesz kint, nem kódorgok ott. minek?
tegnapi celebspottingom termékeny volt:
már a hajón Czutor Zolinak mentem neki, befelé a Szigetre Uj Péter jött szembe, URH-n Fábry Sándor állt mellettem.
URH-n egyébként találkoztam egy olyan kollégámmal, aki kb. 4 éve nem látott. elég nehezen ismert meg. de elismerően biccentett, egyrészt a külsőm miatt, másrészt, hogy én is ott vagyok azon a koncerten. a Sex Pistolson meg jött egy pasi és megkínált a Rézangyalos üvegéből. jól meghúztam. szóval sikerült be is basznom este, már annyit dumáltam, hogy a Tesóm szerintem kiakadt rendesen. neki nem sikerült berúgni, hiába döntötte a páleszeket magába. :)
na, megyek, kicsinosítom magam és futok. utolsó Szigetes napon. lehet, hogy örök életre utolsó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése