nincs hiány az életemben... hálistennek... bár talán az "érdekes" szó nem egészen fejezi ki a dolgokat, de még nem találtam jobbat. :)
tegnap éppen kiértem PASO-ra. már egy szám lement, a hajótól rohantam a nagyszínpadhoz, lökdöstem félre az embereket, hogy haladjunk már. aztán irgalmatlan nagy táncolás következett, a PASO mocskosmód megtáncoltatott mindenkit, a békaügetéstől kezdve az ugrálásig. szarrá izzadtam magam a tűző napon, rögtön az elején. varázslat, de megérte.
közben lélekben végképp elköszöntem Repülőstől. van ugyebár a Hello Gagarin! c. szám. na, hát azzal. egy sorát eufóriában üvöltöttem: "Helló Gagarin! Helló Gagarin! Sok víz lefolyik még a NIAGARAIN!" hát ezt. mert ugye Kanada, Niagara, onnan jött a képeslap sat.... aztán a dal végén a Hellózás. hát ennyi. itt a vége részemről, de mostmáraztántényleg.
PASO után pisilés, felfrissülés és kolbászolás a bazársoron, 76-os ajándékát keresve és persze nem találva. aztán vissza a nagyszínpadhoz. Mademoiselle hallgatása falafel evés közben. asszem találtam TG-nek egy újabb bálványt... kurvajó a csaj. iszonyat mit őrjöngött... wháááá!!! aztán Roisín Murphy, lánykori nevén Moloko, akinek csak 1 számát bírtam ülve hallgatni, aztán táncolni mentem. nem volt rossz, de talán nem a Szigetre való. jófej a csaj, én bírom ezeket az elvont nőciket, meg jó a zenéje, jól énekel, de picit altatós volt.
miután vége lett már Dr.BI-t vártam. össze is találkoztunk. bedobtunk egy-egy mézeságyasmeggyet. aztakurva. legfinomabb. hmmm... be is álltunk, mint a szög a falba. BI le is fagyott Serj első száma alatt. aztán persze bevallotta, már alapozott. Serj koncertjét szar helyről néztük, alig hallottam valamit. viszont attól besírtam, hogy ő áll a színpadon. még most se hiszem el, hogy. kész. őrjöngtem, tomboltam. BI közben eltűnt néha. aztán benyögte, hogy hazamegy. mondom ok, én is, mert getszifáradt vagyok.
kiderült, hogy tegnap szakított a barátnőjével, mindenféle bánata van, problémája van és hát nem lenne jó társaság. na, mondom akkor basszunk be otthon meg beszélgessünk.
ebből az lett, hogy hajóval elmentünk a Batyira. amikor tudatosult bennem, hogy 76-os a Batyin szopódik, felhívtam. találkoztunk vele. jó 20 percet dumáltunk. ja, én akkor már mocskos részeg voltam, mert még a hajón is bevertem egy barackot. jujjj. :) szóval 76-ossal dumálás, ölelgetés, viccelődés, beszólogatás, szeretés meg minden.
aztán haza hozzám. bebaszásból nem lett semmi. úgy volt, hogy BI itt alszik, aztán mégis hazament 1 körül. najó, addig viszont apasztotta a viszkikóla készletemet, ami persze nem baj, had fogyjon. hallgattunk SOAD-ot, dumálgattunk. jó volt. sok-sok öleléssel váltunk el egymástól. éreztem, hogy örült, hogy velevagyok, hogy meghallgatom, hogy egyáltalán vagyok, meg ilyenek. hálás volt. nekem is jólesett a társasága. 76-os azt hitte egyébként (és meg is jegyezte poénból), hogy most szedtük össze egymást a Szigeten, ehhez képest benyögtük, hogy 10 éve ismerjük egymást (aztán a metrón utánaszámoltunk, az a 10 év, az tulajdonképpen 12), attól kicsit ledöbbent. némileg irigykedett. :)
hajnali 3 után feküdtem le aludni. akkor még átgondoltam eztazt. konkrétan 2 emberrel való kapcsolatomat. 76-os és TG. és bőgtem a boldogságtól. hogy vannak nekem. hogy annyira bennem vannak. legmélyen, legbelül. hogy a részemmé váltak. hogy nem tudom mi lenne, ha nem lennének. hogy soha nem akarom elveszíteni a barátságukat. annyira szeretem őket, mint még senki mást. annyira közelállnak hozzám, mint még senki... és persze az lenne a legklasszabb, ha ők is ketten összecimbiznének. annak nagyon tudnék örülni. mert ráadásul tudom, hogy tökre jó haverok lehetnének, meg mi így hárman annyira jók lennénk együtt... ahhh... vágyálom... de talán egyszer összejön. :)
ma kurvanehezen, de felkeltem fél 11-kor, hogy megnézzem Talmát. 4. lett csak. borzalmas nagy küzdelem volt, de a mocija még mindig nincs ott, ahol a többi moci. azért persze drukkolás.
aztán visszafeküdtem. most keltem fel megint. angol bajnokságot néznék, de a tetőantennám ugyebár még mindig nincs beállítva, így kábé nem lesz belőle semmi. kéne már ide egy férfiember, mert a szekrényajtóm is gáz, hogy le van esve, meg ilyenek... ahhh... talán nemsokára... várok türelemmel. :)
holnap elmegyek anyuékhoz, csak csütörtökön jövök haza. remélem jó lesz. :)
ahhh, a képen az Old Trafford és Rooneybaba... már koptam is le. :)
tegnap éppen kiértem PASO-ra. már egy szám lement, a hajótól rohantam a nagyszínpadhoz, lökdöstem félre az embereket, hogy haladjunk már. aztán irgalmatlan nagy táncolás következett, a PASO mocskosmód megtáncoltatott mindenkit, a békaügetéstől kezdve az ugrálásig. szarrá izzadtam magam a tűző napon, rögtön az elején. varázslat, de megérte.
közben lélekben végképp elköszöntem Repülőstől. van ugyebár a Hello Gagarin! c. szám. na, hát azzal. egy sorát eufóriában üvöltöttem: "Helló Gagarin! Helló Gagarin! Sok víz lefolyik még a NIAGARAIN!" hát ezt. mert ugye Kanada, Niagara, onnan jött a képeslap sat.... aztán a dal végén a Hellózás. hát ennyi. itt a vége részemről, de mostmáraztántényleg.
PASO után pisilés, felfrissülés és kolbászolás a bazársoron, 76-os ajándékát keresve és persze nem találva. aztán vissza a nagyszínpadhoz. Mademoiselle hallgatása falafel evés közben. asszem találtam TG-nek egy újabb bálványt... kurvajó a csaj. iszonyat mit őrjöngött... wháááá!!! aztán Roisín Murphy, lánykori nevén Moloko, akinek csak 1 számát bírtam ülve hallgatni, aztán táncolni mentem. nem volt rossz, de talán nem a Szigetre való. jófej a csaj, én bírom ezeket az elvont nőciket, meg jó a zenéje, jól énekel, de picit altatós volt.
miután vége lett már Dr.BI-t vártam. össze is találkoztunk. bedobtunk egy-egy mézeságyasmeggyet. aztakurva. legfinomabb. hmmm... be is álltunk, mint a szög a falba. BI le is fagyott Serj első száma alatt. aztán persze bevallotta, már alapozott. Serj koncertjét szar helyről néztük, alig hallottam valamit. viszont attól besírtam, hogy ő áll a színpadon. még most se hiszem el, hogy. kész. őrjöngtem, tomboltam. BI közben eltűnt néha. aztán benyögte, hogy hazamegy. mondom ok, én is, mert getszifáradt vagyok.
kiderült, hogy tegnap szakított a barátnőjével, mindenféle bánata van, problémája van és hát nem lenne jó társaság. na, mondom akkor basszunk be otthon meg beszélgessünk.
ebből az lett, hogy hajóval elmentünk a Batyira. amikor tudatosult bennem, hogy 76-os a Batyin szopódik, felhívtam. találkoztunk vele. jó 20 percet dumáltunk. ja, én akkor már mocskos részeg voltam, mert még a hajón is bevertem egy barackot. jujjj. :) szóval 76-ossal dumálás, ölelgetés, viccelődés, beszólogatás, szeretés meg minden.
aztán haza hozzám. bebaszásból nem lett semmi. úgy volt, hogy BI itt alszik, aztán mégis hazament 1 körül. najó, addig viszont apasztotta a viszkikóla készletemet, ami persze nem baj, had fogyjon. hallgattunk SOAD-ot, dumálgattunk. jó volt. sok-sok öleléssel váltunk el egymástól. éreztem, hogy örült, hogy velevagyok, hogy meghallgatom, hogy egyáltalán vagyok, meg ilyenek. hálás volt. nekem is jólesett a társasága. 76-os azt hitte egyébként (és meg is jegyezte poénból), hogy most szedtük össze egymást a Szigeten, ehhez képest benyögtük, hogy 10 éve ismerjük egymást (aztán a metrón utánaszámoltunk, az a 10 év, az tulajdonképpen 12), attól kicsit ledöbbent. némileg irigykedett. :)
hajnali 3 után feküdtem le aludni. akkor még átgondoltam eztazt. konkrétan 2 emberrel való kapcsolatomat. 76-os és TG. és bőgtem a boldogságtól. hogy vannak nekem. hogy annyira bennem vannak. legmélyen, legbelül. hogy a részemmé váltak. hogy nem tudom mi lenne, ha nem lennének. hogy soha nem akarom elveszíteni a barátságukat. annyira szeretem őket, mint még senki mást. annyira közelállnak hozzám, mint még senki... és persze az lenne a legklasszabb, ha ők is ketten összecimbiznének. annak nagyon tudnék örülni. mert ráadásul tudom, hogy tökre jó haverok lehetnének, meg mi így hárman annyira jók lennénk együtt... ahhh... vágyálom... de talán egyszer összejön. :)
ma kurvanehezen, de felkeltem fél 11-kor, hogy megnézzem Talmát. 4. lett csak. borzalmas nagy küzdelem volt, de a mocija még mindig nincs ott, ahol a többi moci. azért persze drukkolás.
aztán visszafeküdtem. most keltem fel megint. angol bajnokságot néznék, de a tetőantennám ugyebár még mindig nincs beállítva, így kábé nem lesz belőle semmi. kéne már ide egy férfiember, mert a szekrényajtóm is gáz, hogy le van esve, meg ilyenek... ahhh... talán nemsokára... várok türelemmel. :)
holnap elmegyek anyuékhoz, csak csütörtökön jövök haza. remélem jó lesz. :)
ahhh, a képen az Old Trafford és Rooneybaba... már koptam is le. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése