a mai Szigetet. holnapra összekaparom magam és elindulok. egész éjjel köhögtem, fáj a torkom, varázslat. reggel szerintem orvoshoz megyek, ha addig nem javul.
holnap még melegebb lesz, mint ma, nem tudom hogy bírom majd. 76-os ajándéka ügyében még semmit nem intéztem, de 50 fokban nem is fogok.
szinte egész nap döglöttem. éjfélig a Darshanban ünnepeltem a Tesómékkal, aztán mire lefeküdtem aludni... de egyszerűen nem bírtam felkelni, csak 1-kor, aztán 3-kor újra visszafekvés 6-ig. áhhhh... ledöntött a betegség teljesen.
tipikus, hogy minden évben, a születésnapom végigdöglődöm. takony, láz, mandulagyuli, minden. már évek óta ez megy. és nem értem miért. lehet, hogy pszichésen betegszek meg. hogy ugye öregszem, meg ilyenek és legyengítem pszichésen magam. vagy nem tudom. najó, Ozorán azért adtam a megfázásnak rendesen. na, mindegy. :)
kurvára nincs kedvem Szigetre menni. áhhh... pénteken csak azért megyek, mert a Tesóm is, szombaton meg Dr.BI miatt, meg talán TG-vel is tudok koccolni, de amúgy.... áhhh... kihagynám. jövőre ki is fogom. már most biztos, hogy ez az utolsó alkalom. max. ha valami iszonyatnagy kedvenc lép fel, arra kinézek, de ebből a fostengerből elég volt. öreg vagyok én már bohócnak, de tényleg.
és a legbosszantóbb, hogy minden, de minden, ami érdekel, az egyidőben van. a büdös picsába. folyamatos ütközés... úgyhogy ezért leszarom már tényleg.
éhes vagyok. rendeltem egy falafel tálat. az a múltkor is fini volt. végre megnyitott velem szemben egy kis ABC, holnap meg mellette egy zöldséges. halleluja. nagyon kedvesek, megkérdezték, hogy tetszik-e a bolt, milyen javaslatom lenne még. aztán én soroltam: kedvenc cigarettám legyen kapható (bár éppen a leszokáson dolgozom), lehessen kártyával/kajajeggyel fizetni, legyen nyitva legalább 10-ig, aztán a többit majd még sorolom, ami eszembejut. :)
a macskával ma nagyon jókat durmoltunk. összebújva. kezd kikupálódni, már nem olyan sovánka, mint eddig. ja, vettem neki féreghajtót még Ozora előtt, biztos az tett jót neki. :)
egyelőre tényleg befejezem a pasizást. elegem van. a fotók alapján mindenki azt hiszi, hogy 40 kg vagyok. aztán meg kiderül, hogy nem és már koccolnak is. utálom ezt. régen is rosszul esett az elutasítás, most viszont kibaszottul fáj. mert sokat dolgoztam azért, hogy így nézzek ki és még mindig nem vagyok elég jó. mármint sokaknak. régen nem fájt ennyire az elutasítás, mert akkor inkább azon lepődtem meg, ha valaki szóbaállt velem. tisztában voltam a korlátaimmal. de komolyan, régen jobban rám voltak izgulva, mikor még 100-110 kg voltam, mert egy csomó pasinak a sokkal kövérebb nő tetszik, mint ami most vagyok. viszont akinek a vékony tetszik, annak meg most még kövér vagyok. ez pont egy olyan köztes állapot, ami becsapós és szopatós állapot. úgyhogy egyelőre elég is ebből. még 2-3 hónap és rendben leszek. aztán majd meglátjuk...
hihetetlen, de most annyira nem érdekel, hogy pasim legyen... annyira nem hajtom, űzöm a dolgot, hogy az nem igaz. egyszerűen csak vagyok. válaszolgatok levelekre, beszélgetek, de semmi őrült kaparás. nem. majd lesz valami, valahogy. időm mint a tenger. meg van nekem más dolgom is, mint pasikat hajkurásszak. rá kell feküdnöm pl. az angolra, a munkába is bele kell majd vetnem magam rendesen, mert eddig csak pöcsöltem és nem tettem oda magam eléggé.
mindjárt jön a kaja. jupppi. eszek, tévézek, döglök. a sziget meg bekaphattya. :)
holnap még melegebb lesz, mint ma, nem tudom hogy bírom majd. 76-os ajándéka ügyében még semmit nem intéztem, de 50 fokban nem is fogok.
szinte egész nap döglöttem. éjfélig a Darshanban ünnepeltem a Tesómékkal, aztán mire lefeküdtem aludni... de egyszerűen nem bírtam felkelni, csak 1-kor, aztán 3-kor újra visszafekvés 6-ig. áhhhh... ledöntött a betegség teljesen.
tipikus, hogy minden évben, a születésnapom végigdöglődöm. takony, láz, mandulagyuli, minden. már évek óta ez megy. és nem értem miért. lehet, hogy pszichésen betegszek meg. hogy ugye öregszem, meg ilyenek és legyengítem pszichésen magam. vagy nem tudom. najó, Ozorán azért adtam a megfázásnak rendesen. na, mindegy. :)
kurvára nincs kedvem Szigetre menni. áhhh... pénteken csak azért megyek, mert a Tesóm is, szombaton meg Dr.BI miatt, meg talán TG-vel is tudok koccolni, de amúgy.... áhhh... kihagynám. jövőre ki is fogom. már most biztos, hogy ez az utolsó alkalom. max. ha valami iszonyatnagy kedvenc lép fel, arra kinézek, de ebből a fostengerből elég volt. öreg vagyok én már bohócnak, de tényleg.
és a legbosszantóbb, hogy minden, de minden, ami érdekel, az egyidőben van. a büdös picsába. folyamatos ütközés... úgyhogy ezért leszarom már tényleg.
éhes vagyok. rendeltem egy falafel tálat. az a múltkor is fini volt. végre megnyitott velem szemben egy kis ABC, holnap meg mellette egy zöldséges. halleluja. nagyon kedvesek, megkérdezték, hogy tetszik-e a bolt, milyen javaslatom lenne még. aztán én soroltam: kedvenc cigarettám legyen kapható (bár éppen a leszokáson dolgozom), lehessen kártyával/kajajeggyel fizetni, legyen nyitva legalább 10-ig, aztán a többit majd még sorolom, ami eszembejut. :)
a macskával ma nagyon jókat durmoltunk. összebújva. kezd kikupálódni, már nem olyan sovánka, mint eddig. ja, vettem neki féreghajtót még Ozora előtt, biztos az tett jót neki. :)
egyelőre tényleg befejezem a pasizást. elegem van. a fotók alapján mindenki azt hiszi, hogy 40 kg vagyok. aztán meg kiderül, hogy nem és már koccolnak is. utálom ezt. régen is rosszul esett az elutasítás, most viszont kibaszottul fáj. mert sokat dolgoztam azért, hogy így nézzek ki és még mindig nem vagyok elég jó. mármint sokaknak. régen nem fájt ennyire az elutasítás, mert akkor inkább azon lepődtem meg, ha valaki szóbaállt velem. tisztában voltam a korlátaimmal. de komolyan, régen jobban rám voltak izgulva, mikor még 100-110 kg voltam, mert egy csomó pasinak a sokkal kövérebb nő tetszik, mint ami most vagyok. viszont akinek a vékony tetszik, annak meg most még kövér vagyok. ez pont egy olyan köztes állapot, ami becsapós és szopatós állapot. úgyhogy egyelőre elég is ebből. még 2-3 hónap és rendben leszek. aztán majd meglátjuk...
hihetetlen, de most annyira nem érdekel, hogy pasim legyen... annyira nem hajtom, űzöm a dolgot, hogy az nem igaz. egyszerűen csak vagyok. válaszolgatok levelekre, beszélgetek, de semmi őrült kaparás. nem. majd lesz valami, valahogy. időm mint a tenger. meg van nekem más dolgom is, mint pasikat hajkurásszak. rá kell feküdnöm pl. az angolra, a munkába is bele kell majd vetnem magam rendesen, mert eddig csak pöcsöltem és nem tettem oda magam eléggé.
mindjárt jön a kaja. jupppi. eszek, tévézek, döglök. a sziget meg bekaphattya. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése