tudod bazmeg

egy születésnap marhajó alkalom arra, hogy az ember számot vessen jelenlegi állapotával.
megtettem. és most üvöltve bőgök. nice. egy roncs vagyok. egy senki. egy szarkupac. és persze egyedül vagyok, mint az ujjam. most ebben a pillanatban úgy gondolom/érzem, hogy minden Barátom bekaphatja a faszt. egytől-egyig. de tényleg. meg mindenki a Világon. elmegy mindenki a büdös picsába. ennyi. kivéve a családomat. azt a 3 embert. akit a családomnak tekintek.
nem tudom abbahagyni a sírást. képtelen vagyok. mai mottóm pedig ez:

"A buli íze a számban
Lányok neonruhában
Oldódnak a színpadon
Részeg vagyok nem is tudom
Mire jó, ha jó ez
Az alkohol boldoggá tesz
Akkor az a kevés kis öröm
Is kihányva fekszik a kövön

Fáj a fejem,a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim sincsen

A torkom összeszorul
Járni alig bírok
Az útra napfény borul
Ha rád gondolok sírok
Nincs már miben hinnem
Ráuntam a tájra
Nekem senkim sincsen
Most látsz utoljára

Fáj a fejem,a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim sincsen

Fáj a fejem,a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim sincsen

Fáj a fejem,a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim, de senkim, de senkim sincsen"

szép kis nap. gratulálok. de már kezdek hozzászokni, hiszen 20 éves korom óta minden egyes szülinapomon depressziós leszek és Világgá akarok menni, vagy véget vetni ennek az egész szarságnak. ahogy Domján Edit tette. a 40. születésnapján. mert nem akart megöregedni. azt akarta, hogy mindenki szép, fiatal nőként emlékezzen rá. és megcsinálta...